2017. október 2., hétfő

Simple Man - 27. fejezet


Summer-time

Sokkal lazábban, teljesen nyugodtan álltam munkába reggel. A hétvégén tett részeg szerelmi vallomásomra tekintettel már nem voltam görcsös. Eltűnt, mintha nem is létezett volna. Mosolyogva, szinte a bőrömből kiugorva dolgoztam végig a napot. A srácokkal nem találkoztam, a mai nap nem erről szólt. Rengeteg más jelenettel voltak elfoglalva a statiszták és rendezők. Mikor délután leraktam az ecsetet, Alexa és Réka keresésére indultam. Pepi szerencsére gyorsan előkeveredett, hisz Mishával sétálgatott fel-alá egész álló nap. Ha nem ismerném mind a kettőt, nagyon jó pletykaalapanyag lehettek volna. Inkább nevetve tovább mentem, egyenesen a lakókocsihoz, ami most már Jensen és az én birtokomat képezte. A bőröndömből előhalásztam egy laza, kék kockás nyári ruhát, hajam kontyba tekertem és egy doboz, hideg sört kihalászva a hűtőből tovább kutattam a többiek után. 
Mark jött velem szemben, napszemüvegben, igazán jó kedvűen. Megölelgetett a viszontlátás örömére, utána adott pár tippet merre is lehet a brigád. Felpukkantottam a söröm, úgy haladtam a megadott irányba. Igaza volt. A kép, ami fogadott, teljesen lesokkolt. Nem tudtam, hogy sírjak vagy nevessek. A két pótolhatatlan színész csoda, egy gyerekeknek készült medence szélén ücsörgött. Nadrágjuk térdig feltűrve, bokájuk a vízben, amit gumikacsák lebegtek körbe. A jelenet legviccesebb része, mégis az volt, hogy így gyakorolták az egyik halálosan szomorú jelenet szövegét. 


Csípőre vágtam a kezem és úgy álltam eléjük. Mind a kettő lassú mozdulattal nézett fel. Jensen szemeit a napszemüvegén keresztül nem láthattam, de a testtartásából ítélve megijedt.
- Szép, mondhatom. - Kortyoltam a sörömbe. - Én itt kereslek, szétdolgozom az agyam, ti meg hűsöltök? 
- Dög meleg van. - Fújta felfelé tincseit Jared, nyomatékosítva az állítását. 
- Ezt muszáj... - Nevettem fel, előkapva a telefonom és lefotóztam őket. Hagy örüljenek twitter en a rajongók. Jensen befeszített, de fura mód még mindig nem szólalt meg. - Mi van veled? - Sétáltam mellé összevont szemöldökkel. Furcsa volt, hogy a mindig lelőhetetlen ember, most némán kuksolt. Viszont, ahogy a közelébe értem, elkapva a derekam az ölébe húzott és elcsaklizta a sörömet.
- Erre vártam. - Vigyorodott el fülig, majd szinte egy húzásra megitta a hűsítőmet. Jared csak nevetett, majdnem felborult a gyenge lábakon álló ülőalkalmatosságon. 
- Cseles. - Nyomtam puszit az arcára. 
- Köszönöm. - Tett maga mellé a dobozt. 
- Lexy? - Érdeklődtem a mellettem ülőtől. 
- Reggel még Pepivel láttam. Utána voltam nála, de valamit el kellett intéznie. Azt mondta ilyentájt találkozunk. 
- Akkor majd ideér. - Villanyozódtam fel. 
- Szép a medencétek. - Löktem odébb lábbal az egyik kacsát. 
- Mi bajod vele? Nyár van... sőt, mondhatnám úgyis, hogy - itt egy ismerős dalt kezdett dúdolni. Azt hittem megfulladok a röhögéstől, mire elkezdett énekelni, én pedig belementem a játékba. 
- Summer lovin', had me a blast. - Vágott macsó fejet.
- Summer lovin', happened so fast. - Játszottam színésznősdit.
- Met a girl crazy for me.
- Met a boy cute as can be.
- Summer days drifting away. To, uh oh, those summer nights...


Mikor befejeztük az első versszakot, Lexy megérkezett és Jareddel karöltve, nevetéstől potyogó könnyeiket nyeldesve énekelték a többit. "Well-a, well-a, well-a, uh! Tell me more, tell me more. Did you get very far? Tell me more, tell me more. Like does he have a car?" Felálltam, élvezve a pillanatot táncolni kezdtem a medencében. A szám végén, pedig beleülve terültem szét a hűvös vízben. Egyszerűen képtelen voltam abbahagyni a nevetést. Jensen utánam mászott, míg Lexy átült a másik székre. Átdobta lábát Jared combján, úgy napozott. Mi csak apró puszikat váltva fröcsköltük a másikat. Mikor meguntuk, kikászálódtunk és talpig vizesen indultunk valami száraz göncöt keresni. 
Kézen fogva ballagtunk, akár egy rendes pár. Abban a pillanatban elhittem. Képes voltam bízni, hogy lehet jövője a kapcsolatnak. Soha életemben nem voltam boldogabb.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése