2017. október 30., hétfő

Minden kell

Cselnakos és egy kis Csóka (miért pont ez a bromance neve? nem tudom, most adtam) szóval egy kis tömény fluff... Jó olvasást! :D

 Csele Csaba nagyjából egy évig tudta titkolni a szülei elől, hogy romlik a szeme. Aztán egyszer meglátták, hogy milyen távol tartja a könyvet és azonnal kitört a pánik. Az anyja úgy gondolta, hogy ha a fia szemüveges lesz, akkor elrontja azt a szép arcát, míg az apja pont ennek örült volna. Szerinte ugyanis túl csinos vonásai voltak egy férfihoz képest. Így egészen addig ment a vita a szülők között, hogy akkor egy szem fiúknak legyen-e szemüvege, vagy sem, míg Csenge, a nővére, el nem vitte szemészhez. Fel is írt neki egy plusz hármasat, és jól leteremtette, hogy miért nem jött el hamarabb, mert így egyre csak rosszabb lett. Szegény Csele fejében viszont csak az járt, hogy mennyire fogják megszívatni az iskolában ezért. Mindig szeretett adni a külsejére, ezért biztosra vette, hogy most ő lesz a nevetség tárgya és a maradék másfél évben azt fogja hallgatni, hogy "bezzeg, mikor a Csele még nem volt szemüveges". Titkolta még a legjobb barátai elől is, miközben várta a hetet, mikor kötelezően fel kellett vennie a szemüveget. Nem állandóra írták ki neki, de az olvasáshoz, meg a feladatok megoldásához egyszerűen muszáj volt felvennie. Így is rosszak voltak a dolgozat jegyei, mivel nehezen vette ki a betűket olyan közelről. Na, meg a diszlexia sem könnyítette meg a helyzetét. Inkább otthon tanult órákon keresztül, hogy aztán egy feleléssel kijavítsa a rossz dolgozatokat. Most viszont fel kell majd vennie és az eddig felépített imidzse darabokra hullik. Nem bírta volna elviselni. Próbált otthon maradni, de tudta, hogy aznap írnak egy összefoglaló témazárót matekból és mindenképp bent szeretett volna lenni rajta. Két szék között a pad alatt. Ez a közmondás teljesen jól leírta mit érzett abban a pillanatban, mikor belépett a terembe. Mázsás súlyként húzta a vállát a táska, aminek az alján ott lapult kis tokban a piros-fekete, vékony keretes szemüveg. Az első pár órát megúszta a felvétele nélkül, de aztán következett a dupla matek és ezzel együtt a lelepleződés is. A tanár kiosztotta a papír lapokat és ő amilyen óvatosan csak tudott, benyúlt a táskájába és kivéve a tokot, előszedte az okulárét. Utolsó padban ült, kívül és reménykedett, hogy senki nem fog hátrafordulni kilencven percig, amíg le nem megy a két óra. Azonban ez a reménye azonnal darabokra is tört, mikor Máté bá pillantása megakadt rajta és érdeklődve tette fel a kérdést.
 - Csele, te mióta vagy szemüveges? - nézett rá csodálkozva.
 Az osztály szinte egy emberként fordult az említett felé és egy pillanatnyi csend után Kolnay hangja vágta át a csendet.
 - Na, a csinos Cselénk mától nem is olyan csinos - nevetett fel.
 Nem bunkón akarta mondani, Csaba mégis úgy érezte, hogy gúnyolódik rajta. Hiszen ő mindig csak viccesen közölte a tényeket.
 - Szerintem épp ideje volt - mondta Boka és visszafordult a táblához. - Már alig láttál valamit.
 Ennyi volt, itt volt a pillanat, mikor Csele legszívesebben eltűnt volna a föld alá, hogy aztán soha többé ne kelljen előbújnia onnan. Még, ha Boka is csak kedves akart lenni, nem sikerült éppen a legjobb mondatot kitalálnia most. Ez épp a szidás és a "hagyjátok őt békén" hangnem között volt, pedig Cselének valójában nyugtatásra volt szüksége.
 - Tegnap óta - motyogta válaszként, mire az óra ment tovább, mintha mi sem történt volna.
 Pont ki akart kéredzkedni mosdóba, hogy összekaparja azt a maradék önbecsülését, mikor az előtte ülő Geréb egy cetlit nyújtott át a háta mögött. Csele óvatosan, észrevétlenül átvette a kockás papírdarabot és kibontotta. Rajta Csónakos macskakaparásával állt egy kis szöveg.
"Úgy nézel ki, mint a nagymamád... Ne értsd félre, de szerintem szexi a nagyid ;)"
 Csele majdnem hangosan felnevetett és hálásan nézett Bandi hátára. Valahogy már nem is érezte annyira szörnyűnek ezt a szemüveget.

~~~

 Egyszer történt meg talán a nyolc év alatt, hogy Csele olyan beteg lett, hogy heteket kellett kihagynia az iskolából. Általában ugyanis megpróbálta negroval és teával kezelni magát, miközben ki nem hagyna egy órát sem. Nem szeretett hiányozni és nem csak azért, mert lecsúszik az anyagról, és utál pótolni, hanem, mert az osztály életről is lemarad. Azt pedig nem lehet pótolni semmivel. Hiszen náluk minden nap történik valami érdekes. Ezért, ha tehette, sosem hiányzott. Most mégis elkapott valami olyan vírust, ami kidöntötte őt két hétre. Nem nagyon ment negyven fok alá a láza és olyan gyengének érezte magát, hogy még a fürdőszobába is úgy kellett kisegíteni, hogy lezuhanyozhasson. Az ideje nagy részét azzal töltötte, hogy Csónakossal beszélgetett messengeren. Bandi hiába volt iskolában, nem érdekelte az óra, inkább Cselét szórakoztatta azzal, hogy végig kommentelte az órát. Így Csabi kevésbé érezte, hogy lemaradt volna valamiről, hiszen minden apró dolgot megírt neki András. Onnantól kezdve, hogy Kolnay és Barabás már megint összevesztek, hogy melyiküknek lett jobb a dolgozata, egészen odáig, hogy Geréb beült Boka mellé az első padba, mert ő nem engedte, hogy a falhoz üljön. Szóval tényleg mindenről. Aztán jött a hír, hogy Bokának haza kell sietnie, ezért aznap nem tudta volna átvinni a leckét és az órai anyagot, mint eddig minden nap tette. Ezért Csónakos volt olyan önfeláldozó, hogy felajánlotta, majd ő átviszi Jani jegyzeteit a beteghez. Így alakult, hogy délután négykor már csengetett is a Csele lakás ajtaján.
 - Nyitva! - kiabált ki Csenge.
 Csónakos pedig iskolatáskástul belépett a házba. Levette a cipőjét és illedelmesen köszönt a szülőknek, majd Csengének is. Aztán fogta magát és bevonult Csele szobájába. Az egész nem volt nagyobb, mint egy átlagos szoba, mégis olyan rend volt benne, hogy már-már kínosan érezte magát benne. Az ágy mellett lévő kuka viszont dugig volt tömve használt papírzsepikkel, és néhány darab így is kiesett belőle.
 - Köszi, hogy áthoztad - ült fel Csele és látszott rajta, hogy nincs jól.
 Pár kilót fogyott, és a szemei alatti karikák se voltak bíztatóak. A sebesre fújt orráról mr ne is beszéljünk.
 - Jó szarul nézel ki, Papuskám - vágódott az ágy végébe Bandi és előszedte a füzeteket, amik kellettek.
 Csabi bebugyolálta magát a takaróba és Csónakos mellé ült, hogy lássa, az ölében pihentetett történelem füzetet. Miközben másolta az anyagot, hallgatta Bandi élménybeszámolóját a mai napról. Aztán Csele csak annyit vett észre, hogy András a homlokára tette a kezét.
 - Szerintem feljebb ment a lázad. - Állapította meg.
 - Ez most így jó - hunyta le a beteg a szemét és rádőlt a másik vállára, miközben élvezte a tenyér hűvösségét.
 Csónakos nem tudta mit tegyen, így csak hagyta, hogy Csele pihenhessen. Talán egy órát ültek ebben a pózban, mikor észrevette, hogy a másik elaludt. Azonban nem volt szíve felkelteni, ezért csak elővette a telefonját és egy közös kép után, elkezdett beszélgetni messengeren Janival és Dezsővel. Végül nem keltette fel.

~~~

 Évekel később a Grund nevű bárt megörökölte Nemecsek Ernő egy kedves rokonától, aki idős kora miatt elhunyt. Azonban nem csak a helyet, hanem egy komplett lakást is ráírt a családtag, ezzel egyszerre megkönnyítve és megnehezítve a szőke srác életét. Persze barátai segítettek neki ott, ahol tudtak. Csele megtervezte a hely újra dekorálását és festését, míg Csónakos a konyhában tett jó szolgálatot, közben Geréb és Boka magukra vállalták a kiszolgló feladatot. Egy olyan furcsa hely lett, ami reggel étteremként, míg este bárként funkcionált. Sokan szerették. Mégis, még a kezdeti időkben, mikor a csinosítgatásoknál tartottak, összeültek mindannyian és beszélgettek, amíg pihentek.
 - Igazából, nagyon menő hely lesz - nézett körbe Geréb, miközben bal keze, Boka combján pihent.
 - Ha egyszer kész lesz - sóhajtott drámaian Kolnay.
 Na igen, nem haladtak valami gyorsan, de legalább minden nap volt egy kevés idejük rá. Már ez is haladásnak számít.
 - Hol van Csaba és Bandi? - nézett szét Leszik, miközben egy pillanat alatt eltüntette az elé tett limonádét.
 - Szerintem dugnak - vont vállat Weisz.
 A társaság egy emberként hallgatott el és fülelni kezdtek.
 - Hiába hallgatóztok, már egy órája nincsenek is itt, ha nem tűnt volna fel - magyarázta Richter fölényes mosollyal.
 - Te meg ezt honnan tudod? - Fordult felé érdeklődve Barabás.
 Richter csak megvonta a vállát.
 - Persze, te mindennel tisztában vagy - puffogott magában Kolnay. - Van egyáltalán olyan dolog, amiről nem tudsz?
 Valahogy erre a kérdésre mindenki kíváncsi lett. Mindenki úgy ismerte meg Richtert, mint egy élő  wikipédiát, aki mindig mindent tud. Ha pletyka kellett valakiről, akkor hozzá fordultak és ha bármit ki akartak deríteni egy illetőről, akkor külön bejáratú nyomozóként is szuperált.
 - Igen - vont vállat az emlegetett.
 A társaság egy emberként hördült fel. Olyan nem létezik, hogy ő ne tudjon valamiről és még be is vallja. Mindenki izgatottan várt.
 - Az egyetlen dolog, amire mai napig nem tudtam rájönni - kezdte -, hogy Bandi és Csabi miért nem jöttek már össze hetedikben?
 Egyetértő hümmögés volt csak a reakció. Igen, erre valószínűleg ők maguk se tudták a választ.

~~~

 Mikor Csónakos felajánlotta Janinak, hogy a Gerébbel való szétválás után költözzenek össze, akkor még nem tudta mire vállalkozik. Egészen addig a bizonyos napig Bandi az egész társaságot a barátjának mondhatta, de mikor aznap hazament a munkából pénteken, akkor nem az várta otthon, amit megszokott. Egy csendben olvasgató János helyett, egy teljesen széttört Bokát talált a lakásban. Előtte egy üveg vodka, aminek már a nagy része hiányzott. A laptopon bekapcsolva a Vad Fruttiktól a "Nekem senkim sincsen" című dal. Boka a konyhakövön feküdt és ordítva énekelte a zenét, majd miután lejárt, újra bekapcsolta. Csónakost pedig annyira lesokkolta a tény, hogy így látja barátját, hogy legalább háromszor ment le a zene addig.
 - "Forog a világ, elfolyik minden! Nekem senkim, de senkim sincsen!" - ismétli újra és újra a földön fekvő.
 Egyszerűen fájdalmas így látni a legjobb barátját. Mikor észhez tér nagyjából, csak odasétál mellé és leülve a hideg kőre, belekortyol a tiszta vodkába. Utálja a vodkát.
 - Mi a baj? - kérdezi, miközben próbálja túlkiabálni a zenét.
 Boka csak megrázza a fejét, de Bandi tudja, hogy mindjárt beszélni kezd. Csak ki kell várni.
 - Tudod, azt hittem Dezsővel tökéletes pár vagyunk - kezdett bele, mire Csónakos keze ökölbe szorult. - Mikor viszont elköltöztem, azt mondta, hogy már régóta érzi, hogy valami baj van velünk. Érted ezt? Ha érezte, akkor miért nem szólt, hogy megoldhassuk?
 Fáradtan megdörzsölte a szemét egy kattintással újraindította a háttérzajt. Eközben Bandi egyre csak mérgesebb lett. Dezső tényleg tehetett volna valamit azért, hogy együtt maradjanak. Hiszen mennyi is? Nyolc éve vannak együtt? Az már majdnem egy házasság.
 - Igazából ő nyitott ránk, mikor Ernővel csókolóztunk - vont vállat. - Akkor én most gecire megcsaltam őt.
 Arcára fájdalom és értetlenkedés ült ki.
 - Én nem akartam megcsalni - ült fel hirtelen. - Sose csaltam meg, de én is tudtam, hogy baj van. Beleszeretett ő is egy másik emberbe. Abba a kőművesbe vagy melyikbe. Tudod, a juhászok haverja.
 András pontosan tudta kire gondol.
 - Ne törődj velük. Nem hibáztathatod magad, hogy szétmentetek - mondta és megint beleivott a tömény piába.
 - Hibáztatni? - vonta össze a szemöldökét Boka. - Nem, én nem érzem magam annyira bűnösnek. Vagyis, persze az a csók kurvára az én hibám volt, mert Ernő kibaszottul szexi, de ettől függetlenül csak évek óta együtt vagyunk Dezsővel. Vagyis helyesbítek. Voltunk.
 Csónakos kíváncsi volt, hogy mi jön ki ebből.
 - Utálom magam, hogy ezeket el merem mondani részegen. Szóval holnap ne meséld el mi történt, jó? - Kérdezte, de választ sem várva, folytatta is a beszédet. - Tudod, mikor már ennyi ideje együtt vagy egy emberrel, akkor már terveztek hosszabb távra is. Mint például, hogy Dezső egy kislányt szeretett volna örökbe fogadni és én szívesen megtettem volna érte bármit. Bassza meg, én még mindig szeretem! - Ütött bele ököllel a metlakiba. - Olyan dolgokat tud rólam, amiket senki más. Tényleg olyan, mintha egy darabot vettek volna el tőlem.
 Boka visszadőlt a kőre és két perc sem kellett hozzá, hogy elaludjon. Bandi pedig összetakarított, majd becipelte részeg barátját a szobájába és lefektette aludni. Kikészített egy pohár vizet és fejfájáscsillapítót neki másnapra, majd egy zuhany után ő is lefeküdt aludni.
 Másnap el kellett menni ügyeletre, mert Janinak sikerült szépen szétzúznia a kezét, és még csak nem is emlékezett rá, hogy hogyan. Csónakos pedig nem világosította fel. Nem ez az igaz barátság lényege?

Momentum

További életképek, habár most nem előzményeket hoztam, hanem a jelent vittem tovább. Jó olvasást!


 Nemecseknek voltak olyan pillanatai, amikor nem figyelt arra, hogy mit csinál. Szinte reflexből tette a dolgokat és Boka minden ilyen alkalommal csodálva figyelte a másikat. Ilyen pillanatok voltak például, amikor Ernő a konyhában állt a pult előtt és próbált valami vacsorát összeütni. Közben mindig zenét hallgatott, a szavak és a dallam pedig akaratán kívül hagyták el a száját, nem figyelt rájuk. Volt, amikor musicaleket énekelt, volt, amikor mesék betétdalát, de mégis mindig az volt a legszebb, amikor valami régebbi magyar zenét kezdett el énekelni. Jani pedig csak lélegzetvisszafojtva bámulta őt. Nem akart közelebb menni, nem akarta megzavarni, csak nézni szerette volna őt az örökkévalóságig. Aztán a csengő hangja véget vetett az egésznek. Boka úgy érezte magát, mintha az idő újra elindult volna, hirtelen minden mozogni látszott és hangot adott ki magából. Megrázta a fejét, hátha akkor kitisztul a gondolkozása. Ernő a kaputelefon paneljéhez sietett, de még hátranézett Janira és szélesen elmosolyodott. 
 - Beengedsz, Papuskám? - A hangszóróból Csónakos hangja tört elő. Nemecsek lenyomott egy gombot és kinyitotta az ajtót, Andris fél perccel később már a nappaliban állt két szatyorral a kezében. 
 - Mi járatban? - érdeklődött kedvesen Ernő, miközben a lábán hintázott. A fehér kötény még mindig rajta volt, amit főzés közben szokott hordani, a konyhából pedig most éppen Cseh Tamás hangja szűrődött ki. 
 - Csele nem hagy otthon főzni, mondván, hogy elterelem a figyelmét az egészséges étkezésről. Én meg nem fogok nyúlkaján élni, ezért gondoltam hátha főzhetek itt, ti is jól jártok meg én is. 
 - Igazából én már elkezdtem...
 - Nem gáz, szívesen átveszem. - Azzal Csónakos odalépett Ernő mögé és kikötötte a kötényét, majd megpróbálta levenni róla. 
 - Nem, nem, legalább hagyd, hogy segítsek - nem próbált ellenkezni, tudta, hogy Nemecsek mennyire makacs tud lenni. 
 - Csak akkor, hogyha megígéred, hogy nem Cseh Tamást hallgatunk. Mármint elismerem a munkásságát meg minden, csak tudod akkor ott a 30y Csönded vagyok-ja is. - Nem várta meg a választ, már oda is lépett a pulton heverő laptophoz, hogy elindítson valami mást. 
 Boka nem nagyon szólalt meg, csak figyelte őket a pult másik oldaláról. Ernő krumplit pucolt, Andris fűszerezte a húst, közben Zsolti a béka már vagy negyedjére rúgta le a sas veséjét. (Valahogy nem érti, hogy Andris hogy képes ennyiszer meghallgatni ezt a számot, de nincs mit tenni, imádta a Belgát.) Az egész helyzet valahogy annyira idill volt, hogy muszáj volt rajta mosolyognia. 
 Boka úgy érezte, hogy a vacsorakészítésből nem vette ki a részét, így végül ő terített meg. Csónakos  közben bekapcsolta a nappaliban a tévét és addig kapcsolgatta, amíg nem talált egy mese csatornát háttérzajnak. 
 - Akkor most nálunk fogsz főzni zsírosabb kajákat, amíg Csele egészségesen akar étkezni? - kérdezte végül Boka. 
 - Ja, ne aggódjatok. Két hetet nem adok neki.
 - Szerintem azért erősebb az akarata, mint hogy csak két hétig bírja. 
 - Akarsz fogadni? - vigyorodott el Bandi. - Én nem ajánlok semmit, mert úgyis én nyerek. Fejenként egy doboz cigi - jelentette ki.
 - Szegény, ennyire nem bízol a kitartásában? - most már Nemecsek is mosolygott.
 - Miért, te mennyit jósolsz neki? - kérdeztek rá kíváncsian.
 - Egy hónap.
 - Még, hogy én nem bízok benne. Itt egyedül Jancsi barátunk hiszi el, hogy Csabi kibírja. 
 - Valakire számítania kell, ha rátok már nem lehet - vont vállat mosolyogva. Igazából mindannyian tudták, hogy a végén Csónakosnak lesz igaza. Mégis kezet fogtak a fogadásra. - De aztán ne szabotáld.
 - Kikérem magamnak, hát úgy ismertek engem? - Bandi mindig is jól tudta játszani a sértődöttet. 
 - Igen - vágták rá kórusban. Ezen mindhárman nevettek. 
 Csónakos végül este tíz fele indult hazafele Bokáéktól. Kikísérték őt a metróig, hazafele pedig a nagyjából ötperces utat kétszer olyan lassan tették meg, mint alapból szokták. Próbálták kiélvezni az ősz utolsó estéit. Lassan télbe fordul az idő. 

***

 A vizsgák vészesen közeledtek - jó volt még egy hónap, de egy hónap siralmasan kevés idő - és Kolnay már lassan ki se látott a házi feladatok közül, arról nem is beszélve, hogy gyakorlata is rengeteg volt. Nagyjából három neurológia tankönyv volt nyitva előtte, a papírok szanaszét az íróasztalán, a feje pedig már kezdett hasogatni. Sóhajtva dőlt hátra a székén, amikor a telefonja csilingelt egyet. Tanulás közben általában leszokta némítani, mert képes végig inkább messengeren elütni az időt, mint sem arra koncentrálni, ami fontos. A kijelzőn ott villogott az "Anyaszomorító" becenév, amit még akkor adott Barabásnak, amikor a program bevezette ezt a funkciót. 

  Anyaszomorító
    beengedsz meg ma vagy itt kell halalra fagynom?

 Mielőtt felkelt volna a székéből gyorsan választ pötyögött, szintén ékezet nélkül, mert úgy sokkal könnyebb (egyedül Boka vette a fáradtságot, hogy mindig ékezettel írjon) és az ajtóhoz szaladt, hogy beengedje a másikat. 
 - Tetszik a gatyád, bár a piros jobban áll - lépett be az ajtón Zsombor, Pali erre a mondatra végigpillantott magán. Egy kék bokszer volt rajta és egy mesefigurás póló, amit csak alvásra használ. Délután fél három volt, felöltözni még nem volt kedve. 
 - Nem, mert a kék - jelentette ki. 
 - Piros.
 - Kék.
 - Piros. 
 - Mindegy - csóválta meg a fejét mosolyogva. Öt perc múlva úgyis találnak valami mást, amiben nem értenek egyet. 
 - Hoztam egy szatyor nasit, meg sok csokit, hogy működjön az agyad, bár őszintén remélem, hogy nem tanulni akarsz, amíg itt vagyok - halk puffanással ért földet a szatyor és a következő pillanatban már Kolnay ágyán feküdtek mindketten, Barabás kezei a másik pólója alatt, Pali pedig talán még egy kicsit örült is neki, hogy ma még nem öltözött fel. Aztán egy hangos nyávogás zavarta meg őket, majd a hang gazdája felugrott az ágyra. Zsombor egy fekete-fehér foltos macskával találta szembe magát. 
 - Mi ez a dög? 
 - Nem dög, hanem macska, és van neve, Apex - Barabást nemes egyszerűséggel lelökte magáról, és a macskát az ölébe vette.
 - Lecserélsz egy macskára? Egyáltalán mióta van macskád?
 - Már vagy hét éve, köszi, hogy figyelsz rám, amúgy. Hanyadjára is vagy itt? 
 - Nem tehetek róla na, szivacs agyam van.
 - Inkább csak szimplán egy hülye fasz vagy - vigyorodott el. 
 - Tudod ki a hülye fasz - megint Kolnay fölé hajolt. Most nem hagyta magát lecserélni a macskára. 

***

 Geréb négy óra után nem sokkal (na jó, fél órával) ért a Vörös Sárkány elé. Próbált nem elkésni, de valahogy a tegnapi nap hatalmas forgalom volt, a takarítás sokáig tartott és vagy reggel hét volt mire végre letudott feküdni aludni. Tudta, hogy Feri nem mondana semmit a késésre, mégis kicsit aggódott miatta. Lassan ült ki a zavarodottság az arcára, amikor felfogta, hogy a rácsok zárva vannak. Körülnézett, hátha valamelyik Vörös Sárkányos is odaérte-e már, de nem talált senkit. A nagyja valószínűleg fogta magát és hazament, miután látta, hogy zárva van a hely, az idősebbik Pásztor pedig mindig később szokott jönni, így ő sem volt sehol. Tanácstalanul vette elő a telefonját a zsebéből és kereste ki a névjegyek között Feri számát. 
 - Mondjad - a hangjából nyugtalanság szűrődött ki, Dezső hirtelen azt is elfelejtette, hogy mit akart tőle kérdezi. A némaság kezdett kínossá válni, megköszörülte a torkát. 
 - Őőő, itt Geréb - kezdett bele.
 - Tudom, kiírja. - Hallhatóan kezdte elveszteni a türelmét, így kénytelen volt összeszedni magát és kinyögni végre, hogy miért hívta. 
 - Nem vagyunk ma nyitva? 
 - Bassza meg, de - azzal Áts ki is nyomta a telefont. Habár okosabb nem lett, jobb ötlete nem volt, mint várni. Valószínűleg Feri nemsokára megjelenik, kinyit és akkor minden megy tovább. Legalábbis ezzel próbálta vigasztalni magát, pedig őszintén szólva nagyon rossz előérzete volt. 

***

 A vasárnapok mindig kikapcsolódásnak számítottak a húzós szombatok után. Ilyenkor tényleg csak azok jártak be, akik szerettek oda járni, vagy csak a vasárnapjuk volt szabad. Így egészen korán betudtak zárni. A hideg levegő hirtelen csapta meg őt, ahogy kilépett az épület ajtaján. Aztán balra nézve Ádámot és Gerébet találta, akik éppen a nap utolsó, vagyis így hajnali három körül inkább az első cigijét szívták. Ő maga pár éve leszokott már, ellenben most valahogy mégis rátört az érzés, hogy elszívna egyet. Ádám szó nélkül tartotta fel a dobozt, amikor Feri melléjük lépett, ő pedig kivett egy szállal. Valamiért megmaradt szokás, hogy gyújtó mindig van nála. Lassan fújta ki a füstöt. 
 - Na, én szerintem elbúcsúzok, majd holnap - biccentett feléjük Pásztor, és elindult a Corvin felé, hogy elérjen egy villamost. Feri Dezső mellé lépett és ő is nekidőlt a falnak. Egy darabig csöndben álltak egymás mellett. 
 - Mi a baj? - kérdezte aztán az alacsonyabbik. Biztos volt benne, hogy észrevette rajta, hogy valami nem oké. Az sem segített, hogy már lassan negyven órája talpon van. 
 - Nem aludhatnék ma nálad? - Nem volt annyi lelki ereje, hogy válaszolni tudjon és nem is nagyon akart. Dezső arcára kiült a meglepettség, bólintott egyet. A következő mozdulatát végig se gondolta, ösztönből jött, Geréb pedig belesimult a csókba. A kezéből a cigi a földön landolt, két kézzel fogta a másik arcát és próbálta minden frusztráltságát ezzel az egy csókkal levezetni. Kicsit úgy érezte, mintha kihasználta volna a másikat. 

 Már lassan reggelbe fordult a hajnal, de még akkor sem volt képes elaludni. Aggódott az apja miatt, hiányzott a saját ágya, de egyszerűen nem tudott volna hazamenni. Nem is mert hazamenni. Félt, hogy az üres lakás falai is csak idegességének visszhangjaivá válnának.
 Óvatosan mozdult meg, próbálta nem felkelteni a mellkasán fekvő Gerébet. Aztán, amikor kiakart mászni az ágyból a másik álmosságtól lapos pillantásaival találta szembe magát. 
 - Hova mész? 
 - Sehova csak a teraszra, kicsit kiszellőztetem a fejem, rendben leszek - mosolyodott el halványan. Erősen próbált nem gyengének látszani. Pedig ő most iszonyatosan gyengének érezte magát. 
 - Feri, tudom, hogy valami nincs rendben - megpróbált ellenkezni, aztán rájött, hogy ez a barna hajú fiú - férfi, itt átlát rajta. Még mindig nem tudta volna megmondani, hogy mi van köztük, de most egy kicsit úgy érezte magát, mintha megnyílhatna előtte. 
 - Apám kórházban van - nyögte ki zavartan. 
 - Baszd ki - ennyit tudott válaszolni rá. - Sajnálom. 
 - Nem kell, nem a te hibád. Nem is értem az emberek, ilyenkor miért sajnálkoznak... Mindegy. Kimentem. - Kicsit hangosabban sikerült becsuknia az ajtót, mint szerette volna. Tényleg ráfért volna már egy kiadós alvás. 

2017. október 25., szerda

Álomban enyém vagy

Enyhe Ady behatást is érzek a levegőben. Nincs is jobb, mint József Attila versére írni, miközben szól a "Hazám, hazám"... Szóval úgy nézzétek, hogy éppen nem vagyok beszámítható állapotban. A vers címe: "Álomban enyém vagy". Nem is gondoltátok volna, ugye? Jó olvasást!

A boldogságunk némán meghúzódott
És mi is hallgattunk a titkolódzó csöndben.

Nem vallották be egymásnak se az érzelmeiket. Egyszerűen tudták, hogy ők összetartoznak és ezt a többiek is úgy kezelték, mintha teljesen normális lenne. Nekik az is volt. Szerették egymást és boldogok voltak. Mikor véletlen összeért a kezük, vagy a Grund farakásai között ellopott csókok. Az iskolában a másik combjára simuló tenyér, mikor nem figyelt a tanár úr. A pillantások a diákmunkán, ahova direkt együtt jelentkeztek. A hosszú séták hazáig, ahol csak összemosolyogtak. Kapcsolatuk a csendben kimondott igazságokon alapult. Egy rejtvény volt a szerelmük, amit csak ők ketten tudtak megoldani. Túl nagy volt a szikra közöttük. Sejthették volna, hogy ha ilyen erősen ütik össze a szívük köveit, a végén tüzet csiholnak. Arra viszont nem számítottak, hogy erdő is lehet a közelben, ezzel pusztítva el mindent.

Kályhánk lángja is örömmel lobogott
S ajkunkat a szerelem szárazra perzselte.

Mintha csak az életük múlt volna rajta, úgy kaptak egymás ajka után. A szőke és barna tincsek úgy olvadtak össze, mint a levegőbe szálló nyögések. A másik vállába kapaszkodva próbálták hajszolni a gyönyört, mely olyan távolinak tűnt abban a pillanatban. Harcoltak a szerelmükért. Tudták, hogy egy ideig távol lesznek egymástól és azt is tudták, hogy túl szabad-lelkűek ahhoz, hogy ilyen sokáig kibírják a másik nélkül. Bevallottan gyengék voltak. A kapcsolatuk halálra volt ítélve és most küzdöttek egy utolsó emlékért. Egy érintésért, ami lehetőleg örökre a másik bőrére ég, mint egy billog. Havasan martak egymás bőrébe. Tekintetük nem csak az élvezettől csillogott. Fokozták a tempót, majd lassítottak. Egyszerre kívánták és halasztották a végét. Élni akartak még a másikban, hiszen tudták, hogy ha ennek a pillanatnak vége, akkor abba mindketten belehalnak kicsit.

A komoly falióra se mormogott
A meghökkentek akkor a büszke, fehér falak...

 Elment.El kellett mennie, hogy esélyt adjon maguknak. Az idő, mintha azóta megállt volna. Vagy csak ők maradtak egy helyben? Már ők se tudták mit kéne tenni.Ugyan azt az ürességet érezték magukban, csak kilométerekkel arrébb. Vágyták és akarták a másikat, de túl büszkék voltak bevallani még maguknak is. Próbáltak élni, de nem tudtak. Egyedül nem ment. Az óra pedig tovább kattogva adta tudtukra, hogy az idő tényleg csak számukra állt meg. Évek teltek el és nem keresték egymást, de minden hétköznapi mozdulatuk és szavuk mögött ott rejtőzködött a másik. Már tudták, hogy a lehetetlent próbálták meg túlélni. Míg egyikük a lassú halált, a dohányzást, választotta, addig a másik azzal próbálta enyhíteni a fájdalmát, hogy partnerről partnerre vándorolt. Ezzel hamarabb halt meg lelkileg, mint gondolta volna. Nem volt több "mi", már csak a "te" és az "én" maradt a nyomasztó falak között.

Álomban mindig egészen enyém vagy.
S hiszem fönn is néha, hogy megcsókoltalak.

Azon az estén már régóta csak én voltam és a szuszogásom, amit próbáltam rendezni. Fél órája keltem és éreztem, ahogy szétmar valami belülről. Újra veled álmodtam. Pedig idén ötödik éve már, hogy nem találkoztunk és nem is beszéltünk. Mégis időről időre feltűnsz engem kínozni. Egy forró zuhany után feküdtem már az ágyon és a plafont bámultam. Próbáltam felejteni, de minden alkalommal, mikor szemem elé kúszott az arcod, megmoccant bennem valami. Nyögve keltem fel, hogy a konyhába sétálva egy pohár vizet vegyek magamhoz, de mielőtt elértem volna a célom, megszólalt a csengő. Álmosan néztem az órára, ami hajnali kettőt mutatott. Sóhajtva indultam ajtót nyitni, és már lelkiekben készültem elküldeni az érkezőt a fenébe, de a torkomra fagytak a szavak. Te álltál ott. Hajad megnőtt, arcod férfiasabb lett, mégis felismertelek. Csodálkozva mértél végig engem.
 - Szia! - Köszöntél félszegen és beljebb lépve megcsókoltál úgy, mint régen.
 Az erdőtűz utáni parázsba belekapott a szél és még nagyobb pusztítást ígért maga után, de nem zavart. Azon az estén újra "mi" lettünk.

2017. október 23., hétfő

Egypercek

Boka és Csónakos összeköltöznek és pár életképet vettem ki, amik velük történtek, amíg együtt laktak. Jó olvasást! ^^


 Amikor Geréb és Boka szakítottak, Csónakos felajánlotta barátjának, hogy költözzenek össze. Nem csak hogy olcsóbb lett volna a lakbér, de legalább nem is unatkozott volna annyira. Így már János másnap összepakolt és búcsút intett eddigi életének, ami teljesen felborult három nap alatt. Nem elég, hogy azzal a tudattal kell élnie, hogy megcsalta Dezsőt, de még a nyakába szakadt a valóság is. Túl szép is lett volna, ha az élet egyszerű lenne. Ami könnyen jött, az könnyen is ment. Persze Dezső nem volt mérges és miután elmagyarázta, hogy ő is érzi a végét a kapcsolatuknak, nem érezte magát annyira ramatyul.
 - Még jó, hogy két szobás a lakás. - Vezette körbe Bandi az új lakót vidáman.
 Egy hét se kellett ahhoz, hogy Jani jobban érezze magát barátjánál, mint előző lakhelyén.

***

 Se Boka, se Csónakos nem volt az a nagy rendszerető ember. Mikor egyszer Csele hazajött Kaposvárról, majdnem egész hétvégén csak takarított. Bandi nem csak azért nem örült ennek, mert utána semmit nem találtak a lakásban, hanem mert így nem jutott elég idő a fontosabb dolgokra. Például arra, hogy kibasszanak Bokával és extra hangosan dugjanak egyet, amit nem is kellett nagyon erőltetni a papírvékonyságú falak miatt. Persze Csele tiltakozni akart, de hamar elszállt minden ellenállása. Másnap pedig már nem volt képe bocsánatot kérni a fáradt Bokától, aki megjegyezte, hogy máskor inkább szóljanak és a látogatós hétvégéket inkább majd máshol tölti.

***

 Öt évet szenvedett végig az Eltén, mire végre kezébe vehette a diplomáját. Tizedikben döntötte el, hogy matek-fizika tanár szeretne lenni, hogy végre úgy tudja elmagyarázni a kisebbeknek az anyagot, ahogy neki soha nem tették. Ott volt az osztón az összes barátja, és a szülei is. Még Geréb is eljött, pedig félt, hogy nem fog. Nem értette, de még mindig feszengett mellette. Pedig ezerszer megbeszélték már és egyetértettek, hogy így lesz mindkettőjüknek a legjobb.

***

 Boka kiült az erkélyre, amin egyetlen széknek volt hely. Hűvös volt már kint, de őt ez nem zavarta. Paplanba bugyolálva, könyvvel a kezében foglalta el a trónt. Csak ki akart kapcsolódni, mielőtt visszamegy dolgozatokat javítani. Jó volt egy kis magány. Egészen addig tartott, míg hirtelen a látóterébe nem kúszott egy bögre. Illatról ítélve kávé volt benne.
 - Köszi. - Vette el Banditól és magához húzta, hogy felmelegítse az ujjait.
 Csónakos a korlátra támaszkodott és elővette a cigisdobozt. Szó nélkül gyújtott rá a szálra, aminek füstjét próbálta nem Boka képébe fújni. Közben lassú kortyokban itt ő is a kávét. Most mindkettőjüknek csend kellett.

***

 Bandinak egyszer nem kellett bemennie a munkahelyére, mert az előző este majdnem levágta a saját ujját egy szeletelésnél és azonnal ügyeletre kellett menni összevarrni a sebet. Persze ő ezt úgy fogta fel mások előtt, mintha egy kis karcolás lenne, ami minden nap megesik a szakácsokkal, viszont, mikor csak Jani látta, akkor még egy pohár vízért sem tudott volna felkelni az ágyból. Boka pedig volt olyan jó barát, hogy megtette, amit Csónakos kért. Legalábbis általában.
 - Nem! - Mondta, mikor már az ajtóban állt.
 - Jajj, ne csináld, Papuskám! - Vágott nagyon szenvedő arcot a másik. - Csak erre a napra mennék be.
 - Ma éppen nincs családi nap az iskolába. - Ironizált Boka. - Nem vihetem a fiamat.
 Csónakos azonban nem adta fel és olyan dolgokat is megígért, amikre fél perc múlva már nem is emlékezett. Ő csak nem akart unatkozni egyedül a lakásban. Nem tudja felidézni, hogy melyik hazugsága miatt adta be végül a derekát a másik, csak arra, hogy a lelkére kötötte, rendesen fog viselkedni. Aztán természetesen volt egy kisebb vita abból is, hogy hogyan illik iskolába menni az embernek. Mivel Boka minden napra tartogatott egy egyszerű farmer és fehér ing kombinációt, így felajánlotta Bandinak az egyik "szett"-jét. Ő viszont majdhogynem megsértődött. Még, hogy ő meg az elegáns öltözet? Elég neki a szakács ruha, ami annyira egyszerű volt, hogy azt már büntetni kéne. Helyette egy fekete System of a Down-os pólót és enyhén szakadt farmert vett fel az acélbetétes bakancsához.
 - Legalább megtudják, hogy nem csak unalmas barátaid vannak. - Vont vállat, miközben maga mögött hagyta Janit.
 Egész úton sajnáltatta magát, hogy egy neki most mennyire szörnyű, aztán mikor beléptek az iskolába, hirtelen mintha kicserélték volna. Csendben sétált Boka után és mindenre csodálkozva nézett. Mikor pedig beléptek a terembe, ő azonnal elfoglalta azt a helyet, ahol még ő ült gimnáziumban. Közel az ajtóhoz, utolsó pad.
 - Ugye nem ül itt senki? - Nézett fel barátjára.
 Jani bólintott, hogy ez pont egy üres hely, majd leült a tanári asztalhoz és kipakolta a matekhoz való tankönyveket. Megvárta a becsengő után, hogy mindenki bejöjjön és bemutatta az "újoncot".
 - Ő itt Csónakos András, mára bejött megnézni az óráimat. Szóljatok, ha zavar, mert akkor nagyon szívesen kiküldöm őt. - Mosolyodott el Boka a mondat végére nyájasan.
 Azonban nem jött össze a terve, ugyanis az osztály csak még rosszabb lett, mint volt. Isten rá a tanú, hogy Boka megpróbálta elmagyarázni az algebra alapjait, de miután a feje mellett szállt el egy papírrepülő, inkább letette a krétát.
 - Bandi. - Fordult hátra mérgesen.
 - Igen, Papuskám? - Vigyorgott teli szájjal. - Baj van?
 Boka csak leült az első padra és feltéve a lábát a székre, körülnézett. Az osztály mintha megbolondult volna.
 - Ennyire nem érdekel titeket a matek? - Tette fel a kérdést, mire hirtelen csend lett.
 Mindenki tudta, hogy ez egy fő tantárgy, így nem lehet a válaszuk nemleges. Az osztályt most Csónakos hangja mentette meg.
 - Jani, hidd el, hogy mindenkit érdekel. - Váltott hirtelen komolyra a hangja. - Csak senki nem érti. Nem mintha ez a te hibád lenne, de gondolj csak Máté bá'ra. A legjobb matektanár volt a suliban és négyes voltam nála, aztán kettesre érettségiztem. Előbb azt tanítsd meg nekik, hogy hogyan tanuljanak. Ennyi.
 A teremben csend lett. Boka igazat adott Bandinak, még akkor is, ha nem tetszett neki.
 - Akkor azt mondja meg az osztály, hogy most miért nem tudtok figyelni? - Nézett végig a megszeppent fejeken. - Eddig ti voltatok a legnyugisabb osztály. Az a baj, hogy bent van András?
 Egy kéz emelkedett a levegőbe.
 - Megígérjük, hogy következő órán nagyon figyelünk. - Ajánlotta fel a merész diák. - Csak kérem tanár úr, most inkább beszéljenek arról, hogy önöknek milyen volt a gimnázium és hogyan ismerkedtek össze.
 Az egész terem egyetértően morajlott fel. Bandi pedig boldogan felpattant és szinte szökdécselve ment Boka mellé, hogy aztán a vállán átvethesse a kezét.
 - Jani mindig is a legjobb barátom volt. - Kezdte el a történetet és a kicsengőig szinte csak ő beszélt.

***

 Boka nem akarta elárulni Bandinak, de az egész osztály beleszeretett. A lányok a macsó srácot látták benne, míg a fiúk a példaképet. Amit részben megértett, de nem akarta már most letörni őket, hogy András bizony meleg, mint a Nap. Az is rátett Csónakos önbizalmára, mikor a tanáriba mentek és hirtelen minden tanárnő nagyon érdekesnek tartotta, hogy valamit kérdezzen Janitól, hogy aztán szóba hozhassa az "idegent". Elég volt neki egyetlen nap Csónakossan az iskolában, hogy ismét ő is gimnazistaként érezze magát és ne csak munkaként nézzen az egészre. Voltak napok, mikor szabadsága volt Bandinak és ismét bement vele, ami csak mégjobban erősítette az osztályok közötti barátságot. Mindenki a "Boka tanár úr jófej haverjáról" beszélt. Jani igazán hálás volt érte, mert ha egyszer-kétszer nem tudott hatni az osztályra, akkor következő alkalommal Bandival mentek be és elmesélték, hogy nekik milyen volt ennyi idősen. Meglepően javultak az osztályátlagok a fizika és matek tantárgyakból. Boka végre megértette, hogy előbb fel kellett fognia, hogy ő is volt egyszer diák, így sokkal könnyebb volt tanítani és tanulni. Bandi pedig bármikor örömmel vele tartott egy-egy órára.
 - Papuskám, ha nekünk lett volna ilyen tanárunk! - Nevetett néha Csónakos és megveregette Boka hátát.
 Na igen, van ami sose változik.

Életképek a középsuliból

 Szóval Lexyvel volt pár ötletünk Életképek előzményekre, szóval itt lenne néhány középsulis pillanat Boka, Csele és Csónakos (főleg Csónakos) szemszögéből.


 Nyolcadikban, amikor jött a felvételi ideje mindenki kezdett egy kicsit kétségbe esni. Még Csónakos is, aki csak másfél éve ismerte meg a fiúkat, de már most nem akarta őket elveszíteni. A legtöbben más-más iskolát jelöltek meg, akik pedig még hetedikesek és hatodikosok voltak szomorúan konstatálták, hogy a baráti társaságuk nagyja mindjárt ballagni fog. Kolnay biológia szakon ment tovább, ő már akkor tudta, hogy orvos szeretne lenni. Barabás turisztikával akart foglalkozni, Geréb egy angol kéttanyelvű gimnáziumba jelentkezett. Csele és Boka nem terveztek semmi különösebbet, csak egy erős iskolába szerettek volna felvételt nyerni. Csónakos végül úgy döntött, hogy ő a középiskolás éveit is velük akarja tölteni és hiába titkolta jól a többiek előtt és mondta azt, hogy semmiség, nagyon is boldog volt, amikor kiderült, hogy őt is felvették. Annak ellenére, hogy a társaság szétszéledt, mindenki máshol tanult, legnagyobb meglepetésükre még így is egybemaradtak. Valahogy ezen nem tudott változtatni semmi és ez így volt rendjén. 

***

 Csónakos András tipikusan az a diák volt, akit az összes tanár utált. Nagyszájú, visszabeszél, nem figyel oda az órán, és nem azért nincsenek jó jegyei, mert nem lenne rá képes, hanem, mert egyszerűen nem érdekli őt az egész. A fél tanári kar meg volt róla győződve, hogy kilencedikbe ki fog bukni, ha nem akkor meg néhány év alatt a fegyelmi tárgyalásai miatt kirúgják. De megbuktatni nem tudták, mert olyan stabil kettes átlaga volt, amilyet a világ nem látott még. A rengeteg magatartásbeli problémáit pedig elnézték, mert az osztályfőnökük történetesen az igazgatóhelyettes is volt, és mindegyik más pedagógussal ellentétben, ő nagyon is kedvelte Bandit. 
 Már kilencedik első hónapjának végén látszott nagyjából, hogy ki milyen diáknak bizonyul. Az összes tanár Bokát és Cselét istenítette, hogy ők milyen jó diákok. Csónakost pedig nagyjából kétnaponta új helyre ültették. Valamikor október közepén került Boka mellé. Az osztályfőnök azt hitte, hogy ez jó ötlet lesz. Első padsor, tanári asztal előtt, Boka amúgy is minden órán csendben van, csak jó hatással lesz Bandira. Azt viszont senki nem vette számításba, hogy ők egy általánosból jöttek, és nagyjából azóta, hogy először találkoztak, legjobb barátok. Boka mindig csendben ülte végig az órákat, jegyzetelt, ha meg éppen nem, akkor csöndben bámult kifelé az ablakon. Csónakos mellett néha úgy kellett visszatartania a nevetését. Másfél héttel később Héla néni az egyik szünetbe leült Boka mellé, aki éppen zenét hallgatott. Kivette a füléből a fülest, és kíváncsian pislogott az osztályfőnökükre. 
 - Mondd csak, szerinted mit tudnék kezdeni Bandival? Már lassan nem volt senki, aki mellett ne ült volna, de minden egyes órán beszél. - Egyelőre még az ő padtársa volt, és habár bármennyire is próbálta rávenni, hogy ne beszéljen, a végén mindig ott tartottak, hogy ő maga is beszélt. Egy pillanatra elgondolkozott a kérdésen, aztán eszébe jutott a tökéletes válasz. 
 - Ültesse nyugodtan Csele mellé. 
 - Őt is régóta ismeritek, nem? Nem hiszem, hogy jó ötlet lenne. 
 - Nem, Csele túl pedáns ahhoz, hogy ne figyeljen oda az órán, jó lesz ez így. - Azzal Boka lezártnak tartotta a témát, a tanárnő bólintott egyet, Csónakos pedig a következő órától kezdve Csele mellett ült. 

***

Onnantól kezdve, hogy Csónakost Csele mellé ültették valóban ritkábban szólalt meg. Illetve ő próbálkozott, de Cselének annyira erős figyelni akarása volt, hogy belefojtotta Andrisba is a szót. Pedig leghátul ültek a fal mellett, egyenesen csodálta, hogy onnan Csabi képes volt mindent meghallani, mindent leírni, és egyáltalán ellátni a tábláig. Szóval novembertől kezdve megfeleződött a beírásai száma, és csak a csoportbontott órák miatt volt még így is kettes a magatartása. Angolon például Boka mellett ült, akinek egyébként siralmasan rosszul ment a nyelv, Csónakosnak meg túlságosan jól, így mindketten halálra unták magukat az órán, csak más-más indokok miatt. 

 - Csónakos, Boka, miért nem csinálják a feladatot? - Ez egy olyan kérdés volt, ami nagyjából az összes angolórán elhangzott. 
 - Kész van.
 - Nem értem. - jött szinte mindig egyszerre a válasz. Aztán a következő pillanatban Boka gyorsan lemásolta Csónakosról a feladat megoldásait. 


***

 Cseléről már nagyjából kilencedik óta sejtették, hogy meleg, és tizedik év vége óta tudták is róla, ellenben egész tizenkettedik alatt senkinek nem tűnt fel, hogy együtt lennének Csónakossal. Igazából oda is figyeltek rá, hogy ne legyen feltűnő, de azért annyira nem vigyáztak vele. Nyíltan flörtöltek, néha beültek egymás ölébe és ha valaki szemfülesebb volt, simán észrevehette, hogy szinte felfalják egymást a szemeikkel. Mégis a legtöbb osztálytársuk ezt szimpla poénkodásnak látta, a lányok pedig párszor megjegyezték, hogy milyen erős köztük a "bromance" aztán hozzátették, hogy persze Jancsival is, csak a kettő nem teljesen egyforma. 
 Bokánál mindig másképp kezelték azt a tényt, hogy nem hetero. Őt piszkálták miatta, valószínűleg azért, mert nem nézték volna ki belőle. Erős kézfogás, tekintélyt parancsoló pillantás és ha egyszer felszólal valamivel kapcsolatban, akkor az úgy is lesz, és mindenki elfogadja. Maga volt a tökéletes vezető és a többi fiú nem tudott mit kezdeni azzal a ténnyel, hogy a férfiasság mintaképe, akire felnéznek éppen a fiúkat is szereti. Csele merőben más helyzet volt. Adott a külsejére, mindig tökéletesen nézett ki és szinte már nőies kecsességgel rendelkezett. Leginkább egy balett táncoshoz lehetne hasonlítani. És valahogy az egy nagyon röhejes eset volt, amikor az egész kiderült. 

 Az osztályban három srác volt, aki szerette piszkálni Csabit azzal, hogy meleg. Minden egyes alkalmat megragadtak annak érdekében, hogy eltudjanak lőni egy homofób poént és élvezték a tényt, hogy senki nem szólt nekik vissza. Andris is csak azért hagyta szó nélkül, mert Csele és Boka is megkérte rá. Aztán belátta ő is, hogy nem érdemes szóvá tenni, hogy mégis "mekkora hülye gyökerek azok a faszkalapok". 
 Végül aztán a sok hónapnyi tűrés után Cselénél is betelt a pohár, így amikor az egyik nap, amikor megrohamozták őt a "Meleg vagy?" kérdésekkel idegesen annyit válaszolt, hogy:
 - Igen, basszátok meg meleg vagyok, és akkor mi a fasz van? - Az osztály nagy része annyira meglepődött ezen a felszólaláson, hogy onnantól kezdve jó sokáig ejtették a témát, és senki nem merte felhozni. Cselének pedig csak fél órával később esett le, hogy pontosan mi is történt. Coming outolt hirtelen felindulásból harminchat ember előtt. Csónakos, amikor utólag hallott a sztorit (mert természetesen aznap is ellógta az iskolát) csak vigyorogva annyit mondott, hogy "Ez igen, Papuskám, nem vagy semmi." 

 Azóta valahogy ritkábban piszkálták az egésszel Csabit, de még Bokát is, aminek érthető módon mind a ketten szívből örültek. 


***

 Csónakos próbált minden lehetőséget megragadni, amelyek segítettek neki abban, hogy aznap ne kelljen bemennie a suliba. Apró fejfájást már úgy adott elő, mintha minimum halálos beteg lenne, így aztán az ilyen napokon nem is ment be. Egy hátulütője volt az egésznek, a szülei már túl sok napot igazoltak, többet, mint lehetne, Héla néni is mindig megtette a tőle telhetőt és a késéseket, igazolatlan órákat leigazolta, Kolnay apja pedig mindig írt neki igazolást, de most mindenki azt tanácsolta Csónakosnak, hogy ne hiányozzon többet, mert kezd feltűnő lenni. És akkor, pont akkor történt az, hogy valóban megfázott. Mivel a lelkére volt kötve, hogy egy darabig nincs hiányzás ő el is indult az iskolába. Végül nem ért be, mert abban a pillanatban, hogy Boka kiszúrta barátját a négyes-hatoson, észre is vette, hogy Andris nincsen éppen a legjobb állapotban. 
 - Látod, ezért nem kell elszerencsétlenkedni az összes igazolást. - Nem volt semmi kioktató a hangjában, inkább úgy közölte, mint egy tényt, Csónakos pedig tudta, hogy igaza van. 
 - Nem érdekel, akkor sem fogok orvoshoz menni - vont vállat. Igazából utált orvoshoz járni, Kolnay apjától is úgy szerezte az igazolást, hogy amikor összefutottak a többiekkel, akkor Pali adta oda neki. 
 - Pedig muszáj leszel, mert nem hogy csak rosszul nézel ki, de biztos vagyok benne, hogy holnapra még rosszabbul fogsz. 
 - Kösz, Papuskám. Ez tényleg növeli az önbizalmam - motyogta az orra alá. 
 - Tudod, hogy nem úgy értettem, na gyere leszállunk és visszamegyünk a Rákóczi térre, onnan közel van a háziorvos. - Ellentmondás nem tűrően ragadta karon Csónakost és szálltak le a Borárosnál, hogy aztán felszálljanak a következő villamosra, amelyik pont az ellenkező irányba ment. 
 - És mi van, akkor most eljössz velem orvoshoz? 
 - Ha végig ott kell maradnom annak érdekében, hogy tuti kivizsgáljon a doki, akkor igen, elmegyek. - Boka János néha meglepően makacs tudott lenni. 
 - Papa, ez gáz. Mintha, az apám lennél.
 - Hidd el, hogy néha úgy is érzem. 
 Végül Bandit kiírta a doki egy hétre tüszős mandulagyulladással, Boka pedig kapott aznapra egy igazolást, amiért hősiesen kiállt beteg barátja mellett, és elkísérte őt a dokihoz. (Ahol természetesen órákat kellett várniuk, és természetesen Csónakos kiidegelte őt.) 

***

 Bokáék tizenegyedikesek voltak, amikor Nemecsek elkezdte ugyanazt a gimnáziumot, mint ők. Boka először féltette a kis szőke srácot, hogy piszkálni fogják, de aztán végül egész jól kijött az osztálytársaival. Sőt, az iskolába is ismertté vált, mivel ismerte Csónakost. Bandi valahogyan az egész gimiben híres volt, ezáltal Boka és Csele, később pedig Nemecsek is.
 Valamikor az utolsó évükben járhattak, amikor Boka zavartan lépett oda Csele és Csónakos padjához, mindketten felpillantottak rá, ő pedig vett egy nagy levegőt és kimondta, amit akart. 
 - Nemecseknek barátnője van - félve nézett a párosra, de ők csak várták, hogy hátha Boka folytatja még. - Most mi az? - pislogott rájuk értetlenül. 
 - Egészségére váljék, neked meg tudtommal ott van Geréb - mondta Csele. 
 - Ez most hogy jön ide? Nem értem. Mindegy, igazából aranyos lánynak tűnik, de ha összetöri Ernőt? Nem akarom, hogy bármi baja legyen.
 - Akkor majd ott leszünk mellette és felkaparjuk, ilyenek ezek a kapcsolatok - vont vállat Csónakos. Boka pedig gondolkozóba vágta magát és előre sétált a saját padjához. 
 - Andris, Boka féltékeny, ugye? 
 - Mint az atom, Papuskám, mint az atom. 

***

 Cselével soha nem volt probléma az iskolában. Pedáns mintadiák, ötös szorgalommal és magatartással. Nem beszélt az órán, ha kérdezték mindig válaszolt, kitűnő dolgozatok írt, és az érettségije is a legjobb lett az évfolyamról. Nem hatotta meg, hogy Csónakos ült mellett, gond nélkül szólt rá, hogy maradjon csöndben. A másik azért néha piszkálta őt. Ilyen eset volt az egyik szeptemberi óra is tizenkettedikben, amikor már együtt voltak Cselével. 
  - Van egy jó ötletem. Kimegyünk a mosdóba és leszoplak - pimaszul vigyorgott rá Cselére. 
 - András! - pattant fel a székéből, és csapott az asztalra. Hirtelen minden szem az ő kettősükre szegeződött. Arcán pírfoltok látszódtak, ha mázlija van talán senkinek sem tűnik fel. Boka unottan pillantott hátra az első sorból. 
 - Csabi, van valami probléma? - kérdezett rá az osztályfőnök, 
 - Már, hogy is lenne Héla néni? Semmi baja a Cselének. - Andris még mindig vigyorgott, aztán összeakadt a tekintete Bokáéval, aki csak egy szemforgatással jutalmazta a fiút. Csele zavartan ült vissza a helyére és húzta be a székét. Az óra folytatódott. 
 - Elpirult a prűd szépfiú - súgta oda Csónakos, és a másik morcosan fordította félre a fejét. A kezei a pad alatt Csele combjára kúsztak, legszívesebben megcsókolta volna. Az osztály előtt nem lehetett. 
 - Ha így folytatod, még a végén kimegyek veled a mosdóba - morogta az orra alatt, mire Bandi szemei felcsillantak. 
 - Tanárnő! - Az ő betűt jobban elnyújtotta, mint kéne. - Kimehetünk a mosdóba Csabival? Esküszöm, nem erőszakolom meg! - Az osztályban majdnem mindenki nevetni kezdett. Boka, aki éppen ivott  meg félrenyelte a vizet és köhögni kezdett. 
 - Menjetek, de siessetek vissza! János, jól vagy? - Felmutatott hüvelykujjal jelezte, hogy ő amúgy rendben van, csak mindjárt megfullad. 
  - De én nem is akarok... - mentegetőzött Csele.
 - Milyen aranyosak, együtt mennek pisilni, mint a lányok -szólalt fel valaki. Csónakos pedig megkerülve szinte az összes padot sétált oda Bokához, hogy megveregesse a hátát.
 - Jól van Papuskám, azért megfulladni még nem kell. Nem azt mondtam, hogy jön a gyerek. - Túlságosan is jól szórakozott a helyzeten. Aztán otthagyta barátját és kiment a terem ajtaján. Csele végül követte. Nagyjából tíz perc telt el, mire a tanárnő megelégelte, az egészet.
 - Milyen sokáig tart ezeknek a fiúknak visszaérni - csóválta meg a fejét.
 - Bandi biztos leápolja a szépfiút a budiban - jelentette ki röhögve valaki, mire Boka megint köhögni kezdett és Héla néni összehúzott szemöldökkel, kissé aggódva pillantott rá. 
 - János, biztos jól vagy? Kicsit mintha sokat köhögnél, csak nem megfáztál?
 - De. Megfáztam. 


***

 Héla néni már szeptember első hetében utasításba adta, hogy párt kell választaniuk a szalagavatóra, és habár a nosztalgia kedvéért Csele nagyon szívesen megkérte volna Csónakost, hogy legyen a párja, mégsem tette meg. Ellenben annál nehezebb döntés volt, hogy melyik lánnyal táncoljon. Alapvetően jóban volt az osztályból szinte az összes lánnyal, de amióta megtudták, hogy meleg még inkább kiálltak Csabi mellett. Nem azért mert akartak egy meleg havert, inkább csak megakarták mutatni a fiúknak, hogy nem érdemes piszkálni Csabit azzal, hogy meleg, hiszen így ő van a legtöbbet a lányok közelében. Őszintén, néha féltékenyek is voltak rá emiatt és nem egyszer volt olyan eset, hogy valamelyik osztálytársuk, akivel nagyjából két szót nem beszélt, úgy írt rá facebookon, hogy segítsen neki felszedni az egyik lányt az osztályból. Egyszóval Csele jóban volt velük, és amikor Héla néni azt mondta, hogy osztályon belül kéne megoldani, akkor hirtelen nyolc lány gyűlt köré, hogy ők mind szívesen táncolnának vele keringőt. Végül ennek a kis előnyének hála hamar megoldotta, hogy Csónakosnak és Bokának is fixen legyen párja a keringőhöz és véletlen se kelljen külsőst keríteniük. 
 Szeptembertől novemberig olyan gyorsan ment az idő, hogy szinte fel se fogták, és már ott tartottak, hogy szalagavató. Valahogy már akkor búcsú hangulata volt az egésznek, pedig még több, mint fél év állt előttük a középiskolából. 
 Magát a rendezvényt az iskola tornatermében tartották. Nekik azon kívül, hogy vagy negyvenszer átpróbálták a táncokat, semmi dolguk nem volt, így Boka, Csele és Csónakos a többi Pál utcaival próbálták elütni a maradék időt az előadásig. Aztán tíz perccel a kezdés előtt Héla néni idegesen próbálta összeszedni az osztály minden tagját, hogy leüljenek a helyükre, de Andris akkor ment ki rágyújtani egy utolsó cigire. Csele némán lépett mellé, nem dőlt neki a falnak. Még a végén összekoszolná a zakóját. Csónakos idegesen szívott bele a cigijébe. 
 - Nem értek még ide? - Abban a pillanatban bánta meg a kérdést, hogy kimondta. Egyértelmű volt, hogy Csónakos szülei még nem voltak itt. 
 - Megszoktam már, hogy sosem számíthatok rájuk. Valószínűleg a nevelőfater nem is jön, csak anyu. De nem érdekel, illetve nem szeretném, hogy érdekeljen - szaggatottan fújta ki a levegőt. Csele nem mondott semmit, csak összefűzte az ujjaikat, Bandi hálásan nézett fel rá. Próbálta minél tovább húzni azt az egy szál cigarettát, és azt kívánta, hogy bár soha ne fogyott volna el, de már lassan a szűrőt szívta, a szülei még mindig sehol, Héla néni meg már valószínűleg mindenhol keresi őket. Még akkor sem sikerült teljesen lenyugodnia, amikor leültek a Boka melletti két üresen maradt székre és elkezdődött a műsor. 

 Természetesen mindent kétszer kellett eltáncolniuk, és Boka már őszintén unta a táncikálást, pedig még csak akkor jött az a rész, amikor a családtagokkal is lehet táncolni, illetve illett volna táncolni, hogyha nem rohan le szinte azonnal a színpadról. Lent állt meg az egyik oszlopnál Csónakos mellett, aki figyelte a színpadon a nagymamájával táncoló Cselét. Andris hirtelen szólalt meg.
 - Tudod, anyámék végül nem jöttek el. De valahogy annyira nem tud érdekelni, amikor rájuk nézek - mutatott Csabiék felé. Bokát valamiért nyugodtság járta át ezután a mondat után. Néha úgy érezte, hogy nincsen eleget Csónakos mellett, hogy sokkal többet akar érte tenni, mert Bandi hiába nem mutatta ki, sok szarral küszködött. Most viszont látja, hogy Csele mennyire boldoggá teszi őt, hogy nagyjából mindent eltud felejteni a fiú mellett, és ennek szívből örült. 
 - Szerintem lógsz neki egy tánccal, tudod még anno nyolcadikból - vigyorgott rá a másikra. Andris elnevette magát. 
 - Igazad van - mondta, aztán elindult vissza a színpadra, Bokát egyedül hagyva. Gyorsan megkereste a szüleit, váltott velük pár szót, aztán elköszönt tőlük, ők már indultak haza, amíg Bokáék ma még terveztek egy sárga földig való berúgást. Inkább kiment a tornaterem elé, ahol a Pál utcaiakat sejtette. Akárhányszor a fiúk mellé ért, mindig úgy érezte magát, mintha hazaérne. Geréb mosolyogva lépett oda hozzá, és megölelte őt. 
 - Bocsi, hogy egyből kijöttem, de mindketten tudjuk, hogy a közös táncot úgyis kihagytuk volna. Az a két hülyének a reszortja - utalt Cselére és Csónakosra. 
 - Jól gondoltad - bólintott és egy gyors csókot lehelt Dezső ajkaira. Néha egy-egy vita után elképzelni sem tudta, hogy mégis hogy képesek még együtt lenni, de az ilyen pillanatokban mindig rájött, hogy ezért megéri. Ezért minden megéri.


***

 Itt volt az ideje az utolsó osztálykirándulásnak. Elballagtak, leérettségiztek, mindenki ünnepelni akart, hogy végre vége van, de közben meg valahol szomorúság járta át őket, mert máris vége van. Annak ellenére, hogy közel negyvenfős osztályuk volt, a kirándulásra végül csak huszonhárman mentek, ami egyébként egy kellemes létszám volt. Tényleg csak az volt ott, aki számított, és érdekes módon addigra már mindenki kijött mindenkivel. 
 Már a Balaton felé száguldó vonaton ültek, - amin egyébként nem volt légkondi és már bőven harminc fok feletti július eleji időjárásban meglehetett volna dögleni - amikor Héla néni felhozta, hogy még most osszák be a szobákat, mert nem akar ott kavalkádot belőle. Csónakos szinte azonnal reagált. 
 - Cselével és Bokával leszek! 
 - Bokával biztos, hogy nem - motyogta Jani maga elé, az osztályfőnökük természetesen mindent meghallott és egy pillanat alatt ott termett mellettük. 
 - Csak nem összevesztetek? - Az ajkait kicsit lefelé biggyesztette. Tényleg a szívén viselte a hármasuk sorsát. 
 - Nem, nem vesztünk össze - mondta Boka. - Csak nem, és kész. 
 - De hát az elmúlt négy évben olyan jól megvoltatok, most mi történt? Jancsi ne csináld már!
 - Igen, Jancsi, ne csináld már! - nevette le magát Andris. Jól szórakozott a helyzeten. Boka már kevésbé. 
 - Tulajdonképpen én megértem őt - találta meg Csele is a hangját. Csónakos drámaian a szívéhez kapta a kezét, és csalódott arcot vágott. 
 - Milyen világot élünk manapság, ahol az ember a legjobb barátaira se számíthat. Borzasztó, én mondom Papuskáim, ez borzasztó - rázta a fejét, végül felnézett Héla nénire. - Írja fel nyugodtan, senkinek nem lesz vele semmi problémája. Tök jól megleszünk hárman, csak tetszik tudni a Boka néha hisztis. - A tanárnő bólintott majd otthagyta őket. A következő három szó Bokától származott.
 - Anyád a hisztis. 

 Az osztálykirándulások, főleg az utolsók eléggé jellegzetesek. Három napra mentek, így az elsőn azért ittak mert az első éjszakán inni kell, a másodikon pedig azért mert az utolsón is. Talán még az első annyira nem is volt érdekes, inkább kellemes italozgatásnak hívná az ember, amikor mindenki csak beszélget. A másodikra már bevásároltak rendesen, így este volt mit inni. Valahonnan előkerült egy nagyobb hangszóró is, így ha az ember kicsit csöndet szeretett volna, akkor jobban tette, hogyha arrébb vonult a többiektől. Boka például eléggé korán így tett. Nem azért mert nem bírta volna a hangos zenét, vagy annyira borzasztó lett volna, amit hallgattak, szimplán csak nehezen találta a helyét. Inkább fogta a telefonját és átsétált a hátsó teraszra. Bizakodva írt egy sms-t Gerébnek és remélte, hogy a másik még fent van. Szinte azonnal jött a válasz. 

 Bokával ellentétben Csónakos és Csele kifejezetten élvezték az estét. Nem gondolták volna pár évvel ezelőtt, hogy lesz olyan, hogy az osztállyal fognak berúgni, és mégis megtörtént. Hallgatták a többiek beszélgetését, ahogy Héla néni olyan dolgokat mesél el, amiket eddig soha, pletykálnak a tanári karról, és biztatják a Tanárnőt, hogy gyújtson rá nyugodtan egy cigarettára. Aztán mindenki ujjongani kezdett, amikor ez meg is történt. 
 Valahogy a hangos zene kezdett összemosódni a többiek szavaival, a levegő illata pedig kezdett arra a tipikus nyár esti illatra hasonlítani, amit Csele kifejezetten imádott. Már nem emlékeznek rá, hogy milyen felindulásból, de végül az osztály ott lévő tagjai előtt csókolták meg egymást. Igazából már mindegy volt, többet úgyse nagyon látják egymást, és amúgy is sejteni lehetett. Az egyik lány hangja ébresztette fel őket. 
 - Mindig is tudtam! - vigyorodott el. Erre pedig több szem is az ő irányukba szegeződött. 
 - Mi történt? - kérdezték páran.
 - Bandi meg Csabi smároltak, de lemerem fogadni, hogy idén már végig együtt voltak - szólalt fel egy másik lány. 
 - Ááá a Bandi nem homokos - mondta valaki, mire csak egy csattanást lehetett hallani. Bárki is vágta tarkón a srácot, megérdemelte. 
 - Gyerekek, elég - szólalt fel Héla néni. - Hagyjátok őket élni. - Csele már éppen megakarta neki köszönni, hogy elcsitította a többieket, de a Tanárnő közbeszólt. - Engem egy dolog érdekel, amikor még év elején kimentetek ketten a vécére, akkor... - Csónakos elnevette magát. 
 - Nem tényleg nem erőszakoltam meg, és a kíváncsi füleknek üzenem, hogy le se szoptam, csak smároltunk a budiban. - Csele arcán két piros folt kezdett megjelenni, de senki nem tette szóvá. 
 - Most már azt hiszem értem, hogy miért nem akart János veletek egy szobában aludni. Apropó, ő merre van? - érdeklődött kedvesen. Csónakosék vállat vontak. Csak hetekkel később tudták meg, hogy addigra ő már túl volt egy telefonszexen és már az igazak álmát aludta. 


***

 Habár szép négy évet töltöttek ott, az összes történést nem lehetne elmesélni, annyi minden volt ott.  Aztán a középiskolának is vége lett, és megint egy választás elé kerültek az életükben. A legtöbben kemény kettő, három vagy öt év elé néztek. Cselét például Kaposvárra vették fel egyetemre, Boka az ELTÉ-re került be, Csónakos pedig próbált minél hamarabb elvégezni egy okj-t, hogy legyen egy szakmája és talán kapjon rendes fizetést. Szóval az élet ment tovább, de egy dolog örök maradt. A Pál utcaiak. Ezt nem tudták másképp elképzelni és nem is akarták. 

2017. október 22., vasárnap

Most

Anonim meme kihívásra írtam. "PUF, Geréb/Áts Feri, kapcsolatuk kezdete, a többit rátok bízom :3" Ez volt a kívánság és valójában egy különálló sztori is lehetne, de még az Életképekhez is beillik. Szóval jó olvasást! ^^


 Geréb mélyet szívott a cigarettából és bágyadtan nézte, ahogy a füst felszáll a hideg levegőbe. Nem szerette a füvet, de most kellemesen elzsibbasztotta annyira, hogy ne villanjon fel minden második percben a kép, ami valószínűleg örökre az elméjébe égett. Ránézett a telefonja sötét képernyőjére. Senkinek nem hiányzott annyira, hogy felhívja és megkérdezze hol van. Inkább bekapcsolta a zenelejátszót és a kis hangfalára kapcsolva, üvöltetni kezdte az éppen soron következő dalt. Billy Idol hangja úgy futott végig a Duna vízén, hogy biztosan meg tudta mondani, hogy a másik parton is tisztán ki lehet venni a dalt. Ordítani lett volna kedve, de helyette ismét lehunyta a szemét. Be kellett vallania magának, hogy nem fájt annyira a dolog, mint gondolta. Csak a látvány és a tudat, hogy nem neki kellett megtennie a lépést, eléggé sokkoló. A képzeletében annyiszor lejátszotta már, hogy odaáll Boka elé és elmondja neki, hogy vége. Tudta, hogy egy ideje nincs rendben köztük valami. Mondjuk saját hülyesége volt, hogy meglátta őket. Hiszen még ők is használták a nemzetközi "ha kint van a nyakkendőm a kilincsen, eszedbe se jusson benyitni" dolgot. Ő mégis megtette, mert annyira hirtelen jött az ötlet, hogy most fogja neki elmondani a véleményét a kapcsolatukról.
Hogy ez így nem mehet tovább.
Hogy nem Boka hibája.
Hogy neki minden napra kell valaki, aki mellett ébredhet.
Hogy már nem érzi azt, mint évekkel ezelőtt.
Hogy beleszeretett valakibe, akibe nem szabadott volna.
Hogy az a valaki pont Áts Feri.
 Bokával valahogy mindig úgy érezte, hogy le van korlátozva. Pedig ő ezerszer elmondta neki, hogy bármikor mehet bárhova, mintha csak engedélyre várt volna, de nem. Mivel Boka túl tökéletes volt és az ember késztetést érez mellette, hogy legyőzze, már-már megfojtotta a tudat, hogy nem lehet jobb nála. Hirtelen kirázta a hideg. Hűvös volt már így éjszaka. Mondjuk, lehet, hogy nem kellett volna pizsamába kijönnie a Duna partra, de már úgyis mindegy. A cigarettáról a hamu, lassított felvételeket leköröző módon hullott a szürke, Joker-es nadrágra. Lehet, hogy kéne venni egy újat. Mármint füves cigit. Kezdett fogyni és neki még szüksége volt a kikapcsolódásra. Nem akarta, hogy a szeme elé kússzon az az arc, ami miatt eldöntötte, hogy elhagyja Jánost. Pedig csak egy kis fellángolás is lehetett volna akár, és ő mégis feladta volna a mostani kapcsolatát érte. Eddig nem tudta milyen az, hogy egy szerelemben egyenlő a két fél. Most viszont, hogy belegondolt, nem is volt túl bonyolult. Csak figyelni kellett a másikra. Valószínűleg ő és Jani már régóta nem figyeltek egymásra. Ezért lehetett ennyire egyszerű a döntése. Főleg, mikor benyitott és ott találta párját a szőkével csókolózni, szinte megkönnyebbült. Nem akarta, hogy Boka sérüljön. Még mindig szerette őt, de már nem úgy, mint régen, azokon az estéken, mikor csak ketten voltak. Sajnálta, hogy arra lett kényszerítve, hogy magyarázkodjon. Geréb nem haragudott. Csak leintette Janit és elmondta, hogy azért jött, mert úgy érzi nem fog közöttük működni a dolog. Persze aztán meg kellett nyugtatni, hogy nem az előbb látottakért, hanem ezt már hamarabb eldöntötte, így az igazat megvallva, teljesen barátságosan váltak el egymástól. Még szerencse, mert nem tudta, hogy mi lesz a Ferivel való szerelméből. Talán kétszer beszélgettek valójában, mégis teljesen úgy érezte, hogy ők egymásnak lettek teremtve.
 Geréb ránézett a csikkre. Lehet, hogy túl sok is volt a tudatmódosító, ha már ilyenekre gondol. Talán nem kellett volna ennyire elhamarkodottan döntenie. Talán előbb biztosra kellett volna mennie, hogy a másik érez-e iránta legalább egy kicsit is úgy, mint ő. Nem tudta a választ. Végigdőlt a kövön, amin feküdt és az eget kezdte bámulni, amin a csillagok alig látszódtak a fényszennyezés miatt. Hol is találkozott először Ferivel? Ha jól emlékszik még az iskolában. Rögtön azután, hogy ő összejött Bokával. Akkor úgy érezte, hogy mellette fogja leélni az életét, de ha jobban belegondol, aznap változott meg minden. Szokásához híven későn indult el otthonról és még bepakolni is elfelejtett. Kész káosz volt a fejében, de arra tisztán emlékszik, hogy mikor befordult az iskola utcájába, már ott állt ő. Védjegyévé váló vörös kockás ingjében és cigarettával a kezében. A falnak dőlve beszélgetett egy lánnyal, aki mindenen nevetett, amit a srác mondott. Akkoriban Dezső azt gondolta, hogy együtt vannak, így csak egy futó pillanatra kapta el a másik tekintetét. Nem törődött a Feri szája szélén megbúvó mosollyal. Persze így visszagondolva már átkozza magát, hogy nem maradt kint még elszívni egy cigit. Mondjuk pont azt, ami Feri szájából lógott ki. Bár megelégedett volna csak egyszerűen Feri szájával is. Nem mintha most megkaphatná. Tényleg egy fekete lyuk volt az emlékei helyén, de azok a pillanatok, mikor Ferivel találkoztak, olyan szinten élénkek voltak, mintha egy perccel ez előtt történtek volna. Főleg az, mikor nem számított rá, hogy ő is ott lesz abban a házibuliban. Egyáltalán ki volt olyan elvetemült, hogy összeengedte a két csapatot? Mai napig rejtély. Szerencsére nem történt semmi komoly baleset, hacsak nem számoljuk azt, hogy Geréb teljesen elveszett. Aztn elkezdték játszani azt az ivós társast, amit valamelyik Pásztor hozott. Ő pedig túl sokszor pörgetett és természetesen a legnagyobb adagokat kapta. Ki kellett mennie kiszellőztetni a fejét és úgy érezte azonnal elhányja magát, ha nem tud leülni. Így a hideg lépcsőre feküdt és próbált nem meghalni. Fel se tűnt neki, mikor mellé telepedtek, csak akkor, mikor már felé nyújtották azt az életmentő vízzel teli poharat.
 - Nem akarom. - Nyöszörgött, de tudta, hogy ha iszik egy kicsit belőle, idővel jobb lesz.
 A szájához emelte és leöntve magát, kiitta a tartalmát.
 - Hozzak még? - Kérdezte a mellette ülő.
 Dezsőnek csak akkor tűnt fel, hogy Feri ül mellette, mikor megszólalt. Megrázta a fejét, ezzel elindítva egy centrifugát a gyomrában. A szája elé emelte a kezét, hogy visszatartsa az elfogyasztott alkoholt. Ha lehunyta a szemét, csak még rosszabb lett, így maga elé bámult egyszerűen. Aztán a látóterébe kúszott Feri alakja. Félhosszú szőkés haja és jellegzetes arcvonásai egyre csak közeledtek, és Dezső egy pillanatra elhitte, hogy léteznek csodák. Azonban keze automatikusan mozdult, hogy távoltartsa magától a srácot.
 - Boka. - Mondta ki a nevet, ami eszébe jutott.
 Bármilyen részeg legyen is, ő sose csalna meg senkit. Feri vette a lapot és szó nélkül visszasétált a házba. Másnap Dezső ezt csak egy részeg képzelgésnek gondolta, de nem volt benne biztos, hogy megtörtént.
 Egyszerűen már betegesnek gondolta, hogy ennyit képzelődik Feriről. A legrosszabb pedig, hogy mikor Janival van, akkor is a szőke jár a fejében. Szex közben se a barna tincseket szorítja. Legszívesebben elment volna egy tanácsadóhoz, de ő pontosan tudta mit érez. Csak nem akarta elfogadni. Mennyivel jobb volt még mikor nem ismerte. Most csak visszamenne az időben és aznap időben indulna el az iskolába. Vagy nem megy el a házibuliba. Vagy... Egyszerűen nem szeret bele Áts Feribe. Azonban pont, mint az időutazás, ez is lehetetlennek tűnt.
 Kezdett felkelni a Nap és úgy érezte, hogy ennél rosszabb helyen sem aludhatott volna el. A város ébredezni kezdett és őt kirázta a hideg. Mikor felült, akkor tűnt fel neki, hogy valami rá van terítve.
 - Mi a fasz? - Emelte fel a takaróként szolgáló vörös inget.
 A szíve kihagyott egy ütemet és körülnézett. Nem messze tőle ott ült Feri és a telefonját nyomkodta.
 - Reggelt? - Szólt oda neki kicsit feszengve.
 - Inkább még hajnalt. - Vont vállat a szőke.
 Dezsőnek ezernyi kérdése lett volna.
 - Hogy találtál meg? - Tette fel az első eszébe jutót.
 Feri felemelte a telefonját, amin egy kép virított, amit facebookra tett ki az egyik névtelen ismerőse azzal a mondattal, hogy: "A drog az rossz." Nevetni akart saját magán, de inkább nem tette. Egyszerűen csak belebújt az ingbe és visszafeküdt.
 - Mióta vagy itt? - Kérdezte lehunyt szemekkel.
 A válasz váratott magára.
 - Szakítottál vele? - Jött a hirtelen kérdés már közelről.
 Mikor kinyitotta a szemét, egy fölötte álló árnyékot látott. Pislogott néhányat, majd igenlőn bólintott. Nem tudta mire számítson, de megértette szavak nélkül is. Feri csak leguggolt és már nyújtotta is neki a cigisdobozt. Dezső elvett belőle egy szálat és felült. Egymás mellett voltak, pont mint azon a majdnem-megtörtént estén.
Csak most nem voltak részegek.
Most pontosan tudta Geréb, hogy mit akar.
Most nem volt ott a bűntudat, hogy megcsalna valakit.
Most nem láthatta őket senki a Napon kívül.
Most túl szépnek tűnt a világ.
Most nem akadályozhatta meg senki azt a csókot.
És nem is tették.

2017. október 21., szombat

Elmebaj

Kis rövid.

Napról napra gyengébbnek éreztem magam. Minden egyes átkozott perc egy csapdának tűnt. Már képtelen voltam külön választani képzeletet és valóságot. Levegőt venni is fájt. "Tönkretettél mindent!" "Egy báb vagy, akit sikerült használnom." Szánalmas." "Gyűlöllek." "Miattad van az egész!" "A te hibád!" A mondatok és rágalmazások csak sorra ott csengtek elmém mélyén, melyek egytől egyig Sam érdes, mégis csalódott hangján szólaltak meg. 
Hónapok óta ilyen és ehhez hasonló mondatokat hallucináltam, aztán mikor kitisztult a fejem, mindig a mosolygós, szerelemtől csillogó szemű vadásszal találtam szemben magam. Eleinte ügyet sem vetettem rá. Később egyre sűrűbben és hosszabb ideig jelentkeztek a kiesések. 
A párnába arccal, összeszorított szemekkel kapkodtam levegő után. Újabb pánikroham. Már tudtam, hogy csak ki kell várjam, magától el fog múlni. 
- Jen. - Karcos hang szólalt meg mögöttem. Félve pislogtam párat, hogy aztán mosolygós, megnyugtató alakjával találjam magam szemben. 
- Jól vagyok. 
- A legkevésbé sem érdekel. - Nevetett, majd leült mellém és végigsimított a fejemen. Nem tudtam értelmezni a válaszát, így inkább tenyerébe bújva kerestem megnyugvást. - Szeretnék szólni szerelmem, hogy nincs már rád szükségem. - A szavak lágyan hagyták el száját, szemeim kipattantak, próbáltam távolabb húzódni tőle. Egy újabb rohadt álom! Igaz? 
- Nem álmodsz. Ez most a valóság Jen. Elegem van. - Suttogta, de folyamatosan a pillantásomat kereste. Menekültem előle. Nem teheti ezt velem!
- Ne... - Nyöszörögtem. A fájdalom, amit okozott, fizikálisan szorongatta a szívem. 
- Már nem kellesz. Nézz magadra! Egy teljes emberi roncs lettél. Kinek kellenél? 
- Nem... - Zokogásom törte meg a képet. Sam nyugodt, mégis véremre szomjazó alakja semmivé foszlott, én pedig lecsúszva az ágyról sírtam, akár egy gyerek. 

El fogom veszíteni önmagam. A háborút, amit játszottam szépen lassan felőrölt. Meg akartam halni. Belekapaszkodni a kaszásomba és eltűnni a semmiben. Mindegy volt hová visz, csak el innen ebből a földi pokolból. 
- Jól vagy? - Csapódott ki az ajtó, majd aggódva guggolt elém Sam, hogy felkaparjon a földről. Nem hagytam neki. Elég volt! Nem bírtam tovább. Nem akartam hallani, ahogy tovább bánt. 
- Takarodj! Tűnj el a fejemből! - Mellkasát verve üvöltöttem. 
- Shh... - Ölelt magához. - Minden rendben lesz. Kitalálunk valamit. Ígérem. - Suttogta a fülembe. 
- Már nem érzek semmit Sam! - Kapaszkodtam a nyakába. - Be akarom fejezni. Nem vagyok ehhez elég erős. - Minden porcikám remegett. 
- Nem teheted. Kellesz nekem. - Puszilt a hajamba. - Kellesz nekünk. - A többes szám egy pillanatra észhez térített.
- Nekünk? - Húzódtam távolabb. 
- Persze. - Mosolygott és a fülem mögé tűrt egy hajtincset. 
- Miért nem hagyod békén? - Lépett be az ajtón még egy Sam. Ketten voltak előttem. Az egyik kedves és rettentő figyelmes, amilyen az enyém mindig is volt. A másik viszont az elmém megrontója. 
- Te is látod? - Hápogtam pólóját szorongatva. Válasz nem érkezett.
- Szüksége van rám! - Állt fel Kedves Sam, így védelmezve a másiktól. 
- Nincs rád szüksége. Rám viszont van! - Lépdelt közelebb. - Tudnia kell és együtt kell élnie vele, hogy mit tett. 
-Mit tettem? - Tápászkodtam fel az ágy szélére. Rettenetesen szédültem. 
- Nem emlékszel Jen? - Ült le mellém Sam aranyos verziója és megfogta a kezem. Puha bőre simogatta a lelkem. Csak a fejem csóváltam. - Megöltél engem.