2017. július 21., péntek

In Memoriam D.W.

Egy kis versecske... Ami történetesen angst!



Hányszor kértelek, hogy ne tedd?
Nem csak azért, mert féltettellek.
Valahogy éreztem, hogy ha most elmész,
Soha többé nem látom zöld szemed.

Te mégis újra meg újra elhagytál.
Talán a vadászat közben rám gondoltál...
De ez már egyáltalán nem számít,
Hiszen itt állok sírodnál.

Emlékszem mikor utoljára megcsókoltál.
Ígértet tettél, s hittem neked, mert sosem hazudtál,
Mégis úgy érzem átvertél,
Pedig nem a te hibád, hogy meghaltál.

Az öcséd mondta el nekem a hírt,
Ő volt ott velem, mikor végül megtaláltuk azt a vámpírt.
Megöltem a gyilkosod,
De tudtam, hogy ez már semmilyen eseményen sem fordít.

Meghaltál és csak egy üres szobát hagytál magad után.
Elbúcsúztál, de nem szavakkal és ez most kegyetlenül fáj.
Éget valami belül és ettől nagyon félek.
Egy űrt hagytál magad után, ami emlékeztet rá: elvesztettelek téged.

Sam azt mondta lépjek tovább, de nem érti.
Neki ott van Jessica, így ő könnyebben átvészeli.
El kellett fogadnom, hogy te már sosem jössz vissza,
Ez volt a legnehezebb rész az egészben, és ezt senki sem érzi.

Próbáltam elfeledni a közös éjszakáinkat,
Mikor az Impalában ülve szeltük a városokat.
Bon Jovi "Wanted Dead or Alive" című dalát énekelted,
És míg te az utat figyelted, én megbabonázva néztem a mosolyodat.

Úgy gondoltam, hogy te minket el nem hagyhatsz.
Tévedtem, nem először, de mégis a legnagyobbat.
Az utolsó vadászatodon hagytál itt minket, és én könyörögtem,
Hogy félreértés legyen, ellenben a halál úgy érezte, végre örökre megkaphat.

Reggelente mikor felkelek, nem az arcod az első, amit látok.
Ez szomorít el a legjobban, hogy ilyen könnyen elfelednek a barátok.
Bár Sammy nem tehet róla, mert megöregedett.
Nekem pedig eszembe jut, hogy évekkel ezelőtt mi mindent csináltatok.

Hiszen megmentettétek a világot,
És még egy fránya köszönömöt se kaptatok!
Mégis ez volt ami éltetett titeket,
Majd megismertétek a párotok.

Sose gondoltam volna, hogy viszonozni fogod,
Mindig csak sóvárogva vártam a csókod.
Mikor pedig léptem, akkor te nem hagytál el,
Pedig megvolt rá minden okod.

Visszahúzol minden nappal a sötét valóságba,
Így nem tudok élni, hogy nem szorítasz karjaidba.
Az öcséd temetésén jöttem rá, hogy nem is akarok,
Így tettem ellene, s elvettem életem, pengémet magam ellenfordítva.

Utolsó emlékem orromban, az illatod,
Fülemben hamis ének-hangod,
A csókod az ajkamon,
És sokat megélt, de örökké boldog arcod.

A bőrdzsekid megszokott anyaga,
Borostás arcod tapintása,
Neved, mely örökre megbélyegzett,
Mindemelett azzá tett téged, ami vagy.

Dean Winchester, köszönöm, hogy voltál nekem,
Szeretnék én is valamit adni neked.
Itt a szívem egy dobozba zárva,
De ne pitét várj, az nincs itt fent a mennyországba.

2017. július 18., kedd

Rómeó és Júlia

Sokan ismeritek az itt átdolgozott művet. Első sorban mégis Lexynek ajánlanám... emlékezz és elnézést előre is a párosításért. :'D #megint tönkrement a gyerekkorunk egy darabja


szereposztás: 

Rómeó - Samuel Winchester
Júlia - Lady Antonia Bevell 
Benvolio - Dean Winchester
Mercutio - Castiel
Tybalt - Ketch
Escabus Herceg - Chuck 
Capulet-né - Dr. Hess
Montague-né - Mary Winchester
Capulet Úr - Mick Davis 
Paris Herceg - Lucifer
Dadus - Jody Mills
Lőrinc barát - Crowley 
Róza - Ruby

A FantáziaBirodalom Bemutatja:
Hunters of Letters Musical című művét


Minden történet eleje hasonlít kicsit. Nincs új a nap alatt. Amikor egy csillag fényesen felragyog, egy másiknak ki kell hunynia. Persze vannak véletlenek. Számíthat az eső, az éjszaka meg a gitár pengetés. De nincs könnyű helyzete annak, aki ebben hisz csupán. Ne higgyetek azoknak, akik össze-vissza mesélnek. Mert a világ, az nem tűri, hogy valaki rendjéből kitörjön. De mégis... mégis csak az érzelem a fontos. Meg a szerelem. A szavakat könnyen elfeledjük. A szívünket mardosó érzéseket az idő kíméletlenül száműzi az emlékeinkből. A végén, nem marad semmi! Minden történet eleje hasonlít kicsit. Tulajdonképpen Samuel és Antonia története is, alig különbözik a többi szerelmesétől. 

1. felvonás

Chuck: 
Elég! Amerikaiak, britek! Hagyjátok abba! Hagyjátok abba! Isten szent nevére. Winchesterek és Egyetemesek! Vége. Nincs több türelem. Nincs bocsánat! Lucifer! Dean! És te, Castiel. Meg kell tanulnotok tisztelni és elfogadni egymást. Döntöttem. Aki még egyszer megsérti a békét. Halál fia! 

"...Mert ez a nép itt nem olyan, hogy békében éljen boldogan!
A vérében a harc, a láz, a mi világunk más!

Őrült világ, egy szuper világ!
A föld itt kettészakadt, törvény az nincs, csak akarat!
Két család folyton harcban áll, középút nincsen, ez szabály!
Hogy legyek bölcs és józan én, egy hordó lőpor tetején?..."

 ~~~~~~~

Jody: Jajj, Toni. Ne  izegj, mozogj már! Megmondtam, hogy ne zizegj! 
Toni: Csak nem hiszem, amit Dr. Hess mond!
Jody: Pedig minden egyes szava igaz...
Dr. Hess: Úgy bizony! 

"...De jó voltam rég, tán nálad is szuperebb!
Hát nem csoda, hogy sose tudták kié e tett!
De évről évre múlt a vágy, s a dalnak vége lett

Angol nőnek vágya
Démon mentes álma
Lady Bevell, érts meg már!
Gondolj biztonságra!..."

Toni: Jajj Jody. Te nagyon szerethetted a férjedet!
Jody: Te lány... mindent összekeversz. A házasság nem szerelem. A szerelem, nem házasság. 
Toni: De én egyszerre akarom mind a kettőt! 
Jody: El vagy te kényeztetve.
Toni: Előbb a szerelem... aztán a parancsok!

                                                                     ~~~~~~~

Mary: Dean! 
Dean: Anya. 
Mary: Már megint egymásnak mentetek?
Dean: Nem a mi hibánk, hogy ott voltak a fészekben. Senki nem hívta őket!
Mary: Akkor azt mondd meg nekem, hol van Sam?!
Dean: Sammy? Tulajdonképpen most nem tudom... azt tudom, hogy hol volt tegnap, mert tegnap, tegnap ott voltam vele. Azt is tudom hol volt két órával ezelőtt, mivelhogy akkor is ott voltam vele. Azt viszont nem tudhatom, hogy hol van most...
Mary: Mert nem vagy ott vele!
Dean: Pontosan.
Mary: Menj, keresd meg mielőtt baja esik!

                                                                   ~~~~~~~

Dean: Jól vagy öcsi?
Sam: Mi bajom lehetne?
Dean: Anya összevissza keres.
Sam: Jól vagyok. Egyszerűen csak... fura az egész. Az Egyetemesek és mi. Sose lesz vége. Mire végre valakikkel egy célért harcolunk és tényleg erősítés lennének a mi oldalunkon, ellenségekké válnak. Nem ölhetjük meg őket Dean! Hiszen emberek. 
Dean: Már nem tud érdekelni, ha ártani próbálnak a családunknak. Meghalnak.
Sam: Pontosan! Családot szeretnék Dean... 

"...Egy nap el fog tűnni minden fájó súly a szíven. 
Eljön, úton van már érzem, ott áll majd a fényben. 
 s így szól: Egymagunkban voltunk, mostantól már ketten, forró szerelemben! 
Egy nap megtörténhet, halált hoz az élet, szerelmünknek nem vet véget!..."

                                                                            ~~~~~~~

Castiel: Hallottátok?
Dean: Mi bajod Cas?
Castiel: Az Egyetemesek gyűlést szerveznek. Valami bál szerűt... 
Sam: A bál egy beöltözős rendezvény Cas.
Dean: Megyünk? 
Castiel: Még soha nem jártam ilyen helyen. 
Sam: Akkor éppen itt az ideje!

"...Angolok, ostoba mind!
Bunkerből nézik, hogy mi van itt kint!
A Naptól is óvják maguk odabenn
Fogalmuk sincs róla, mi a vadászat!

Ezek ott fent, nem tudnak mást 
Gépek mögül nézve, ölik egymást 
Mire való a harc, a viszály?

Ha kimaradunk, nekünk az a király!..."

 ~~~~~~~

Sam: 
"...Kavargó, lázas emberek, arcukon percnyi élvezet.
Tombol a vágy mindenkiben, mitõl lett mindez idegen?
Szorít belül, és nem tudom, mi ez a görcsös fájdalom,
Mi ez a kínzó gyötrelem, ami rámtört hirtelen?

Miért fáj? Miért fáj?
Miért retteg a szívem, hogy szétporlad hitem?
Minden álmunk megkövül, s a semmibe merül a lét!

Miért fél, szorít itt benn a szív?
A lelkem miért remeg, hogy minden, minden tönkremegy?
És vár egy jégvilág, hol csak szél penget gitárt!

Sok régi társ, sok jó vadász, ki hozzám mindig közel állt,
Oly furcsa, miért nem érzitek az itt ólálkodó halált?
Nevetünk folyton mindenen, tréfákat gyártunk szüntelen!
De lám a híres Winchestert legyűri most a félelem!..."

~~~~~~~

Lucifer: Dr Hess!
Dr Hess: Drága Lucifer!
Lucifer: Elragadó, mint mindig. Mick. 
Mick: Örvendek.
Dr. Hess: Mi járatban Lucifer?
Lucifer: Felsőbb utasítások végett érkeztem. Csak viccelek. Azt diktálja a fényes elmém, hogy feleségül kell kérnem Lady Bevellt. Ha nincs kifogása.
Dr. Hess: Remek! 

"...Gyilkos vagyok, gyors és ép
És legfőképp: hűséges!
Vágyom rá halálosan
Parancs is van - be kell tartani!

Nem kell itt felhajtás
Elég a fele!
Megbántották?
Már nincs is feje! 

De térden állva kérem önöket
Adják nekem őt!
Szép Antoniát!..."

~~~~~~~

Dr. Hess: Szolgák! Lakájok! Inasok!
Mick: Rajta! Minden készen áll?
Lakáj: Igenis, uram.
Mick: Jöhetnek a vendégek.
Legyetek üdvözölve mind! Egyetek-igyatok, mulassatok
kedvetekre!
Ketch: Gratulálok. Antonia gyönyörű ma este. Szerintem még vigyázni kéne rá.
Sam: Egyetemes bunkerba bálba menni… Ha ezt ép bőrrel megússzuk…
Dean: Mit izgulsz? Max itt maradsz trófeának a kandalló felett...
Castiel: Ugyan, a szarvas viccekhez most nincs idő!
Toni: Ki vagy?
Sam: Az titok.
Toni: Miért?
Sam: Mert ez egy álarcosbál. És én sem tudom, hogy te ki vagy.
Toni: Másmilyen a hajad, mint a többinek.
Sam: Másmilyen a hajad, mint a többinek.

"Másik világból jön Ő
A vágyott múlt, jövő
Mindenség
Föld és az ég
Őérte még
Párszor halni sem félnék"

~~~~~~

Sam: Cas, szedd a lábad!
Castiel: Vége, én nem futok tovább! Dean, állj meg! Dean, állj már meg, senki nem üldöz.
Dean: Egy pár perce, még egy centet se ért az életünk.
Castiel: Hát Samé most sem ér többet.
Sam: Ugyan, Cas. Egy kör repülés mindent megér.
Dean: Ennek megártott a csók.
Castiel: Mivel itathatta át az a lány az ajkát? Én is tudni akarom! ( megcsókolja Deant )
Dean: Megőrültél?!
Castiel: Már érzem! Komolyan... lebegek! Szállok! Dean Winchester, te szép vagy?
Dean: Nem, én ronda vagyok!
Castiel: De, te szép vagy... !

Jody: Gyere kicsim, késő van, ideje lefeküdni!

"Szerelem ég szemében
Ki akarta fenn az égben?
Melyik csillag, vagy Isten?
Hogy Antonia így szeressen…
Mit bánom én, ha tiltják,
Csak mert Winchesternek hívják
Bármi az ár, mit kér az ég
Semmiség szerelmemért
Apáink ellenségek
A vonzódás hát vétek
Egy gonosz égi tréfa,
Hogy Sam meg Antonia…"

~~~~~
Crowley: Sam!
Sam: Crowley! Épp téged kereslek. Segíts!
Crowley: Mi történt veled?
Sam: Szeretem őt, szeretem! És még ma feleségül akarom venni!
Crowley: Nyugodj meg, Boci! Gyere, és mesélj! Ezúttal ki lobbantotta lángra a szívedet? Már bocsánat a lángoló célzásért, csak tudod... volt már rá példa.
Sam: Most ne bánts! Ezt a lányt én úgy szeretem, mint még senkit!
Crowley: Hiszek neked, de ki ő?
Sam: Hát Antonia!
Crowley: Antonia! Melyik Antonia?
Sam: Van-e más lány ebben a világban, aki megérdemli, hogy szeressem őt?!
Crowley: Bármelyik nő megérdemli, hogy te szeresd. Szegények...
Sam:  Csak egy van ilyen. Lady Bevell.
Crowley: Az Egyetemes?
Sam: Igen.
Crowley: Nem tudod, hogy ki ő?
Sam: De, a szerelmem!
Crowley: Ó, a szerelem!

~~~~~~

Irodista 1: Mondd, mit hallottál?
Irodista 2: Ugyanazt, amit te már...
Irodista 3: Hogy nálunk tekereg egy Winchester-gyerek!
Irodista 1: A fényes bál alatt, Antoniára rátapadt!
Irodista 3: De a kisasszony se fél, csókot ad... csókoat kér!
Irodista 2: És éjjel titokban ők...
Irodista 1: Meg a kertben délelőtt...
Irodista 3: Egymást falták órákon át...
Irodista 2: Összejön a két ország?
Ketch: LEHETETLEN!
Irodista 3: Én is csak úgy hallottam!
Ketch: LEHETETLEN!
Irodista 1: A hotelekben és kajáldákban.
Ketch: LEHETETLEN!
Irodista 3: Még olyat is zümmögnek
Ketch: LEHETETLEN!
Irodista 2: Holnapután megszöknek!

Ketch: Antoniáról azt hallottam!
Dr. Hess: Ne meséld el!
Ketch: Talán nem is ártatlan!
Dr. Hess: Ne merészelj!
Ketch: Sam Winchester halott már!
Dr. Hess: Hát az, kapd el!
Ketch: Ez a dolog vér kívánt!

Mary: Még, hogy Ő meg az? Sam meg egy ribanc?
Dr. Hess: Antonia nem bolond! A fia csak egy roncs!
Mary: Itt kell egy rajtaütés!
Dr. Hess: Ez egy aljas cselszövés!
Mary: Ha a verés túl kevés...
Mind: Majd megvillan a kés!

~~~~~

"Dr. Hess: Chuck, mindent lát
és majd ítél
rút bűnökért
Vad gyűlölség
Mérget küld rád
Winchester család
Elég! Elég!
Fertőz a kódtalan-fekély!
A gyűlölet
Betegség, férges szenvedély!
Elég! Elég!
Folyton a szemetekben ég
Elég! Elég!
Hordozzuk átkos bélyegét
Ebből elég!"

~~~~~

2. felvonás


Angyal 1: Castiel! Hallottad?
Castiel: Hallottam.
Vadász 1: Most mi lesz?
Vadász 2: Érthetetlen!
Vadász 3: Hogy tehette ezt?
Vadász 1: Állítólag szereti Antoniát...
Vadász 3: Egy Egyetemest?
Vadász 2: Az ember nem tagadhatja így meg önmagát...
Dean: És a családját!
Angyal 2: Ne felejtsük el, kik voltak ők...
Vadász 1: És kik vagyunk mi!
Vadász 3: Öltek és gyilkoltak!
Angyal 2: Még ma is átkokat és rágalmakat szórnak ránk!
Castiel: Együtt töltötték az éjszakát!
Dean: Cas, ez megőrült!
Vadász 2: Ketch látta őket...
Angyal 2: Ebből vérfürdő lesz!
Castiel: Csakhogy végre előkerültél, Sam!
Dean: Szép kis kalamajka alakul!
Sam: Beszélnem kell veletek!
Dean: Nekünk is, veled!

"Castiel: Azt beszélik itt,
Sammyt ma megkéselik,
s hogy megérdemli ám,
mert csókolt ostobán!
Dean: Azt beszélik, ó
áruló a kis Sammy!
Dúl-fúl két brigád!
és vért hörög Ketch!
Oly rémes helyzeted
 Te észre sem veszed
a föld felett lebegsz,
de súlyos böjtje lesz!
JOGOD NEM VOLT!"

~~~~~

"Ketch: Kölyökkori kincseim mind ellopták,
Féltett gyermekálmok, oly nagy csodák!
Ám engem nem hagytak a felnőttek!
Tiszta ésszel, keménységgel fertőztek!

Fontos ember lesz belőled, azt mondták!
Szeretteid érdekében kell, hogy harcolj hát!
Érzelmeik árnyai közt nõttem fel,
Ma is hallom: Ketch, mindig győznöd kell!

Most a magány fojt, bármikor rám ront!

Az én átkom! Az ő bűnük!
Szüleim gyenge bábjaként
Kaptam fennkölt bősz erényt!

Belém égett, amit kértek!
És kérdés nélkül végzem el,
Mit bosszúszomjuk követel!
Belém égett, nem hagytak más utat nekem!
Belém égett, erőszak lett az életem!
Büszkék a fiuk harcra kész,
Értük halsz vagy élsz!"

~~~~~


Ketch: Hé, ti ott!
Dean: Az angolok!
Ketch: Hol a barátotok? Ha a kutyák itt vannak, a gazdájuk sem lehet messze...
Dean: Sammyt keresi! Sam Winchestert keresi!
Castiel: Sok dolgot láttalak már keresni, szép Ketch. Pénzt, szerencsét, lényeket... egyszer talán még nőt is! De hogy most Samet, hát nem is értelek!
Ketch: Castiel, ne csinálj bajt magadnak! Inkább ki vele, hol az a nőfaló!
Castiel: Biztos fal valahol... Csak nehogy ti legyetek a pecsenye egy halotti toron!
Ketch: Túl lősz a célon, Castiel! Samet keresem!


"Castiel: Ketch, Ketch, mi lesz veled?
Ketch, Ketch, nem lesz szíved!
Kivágom, megsütöm, felnégyelem,
És koncként a angyalok elé vetem!
Nem zavar többé e pökhendi arc!
Sem az a brit-genny, mit folyton szavalsz!
Ketch, Ketch, hé te seggarc!

Ketch: Castiel! Nézz magadra! Tetves féregként taposlak porba!
Te marionett! Te jancsibohóc! Feltöltött bűzbomba, te takonypóc!
Már kölyökként vártam a pillanatot, hogy angyal szívbe
mártsak egy tőrt! Castiel még ma halott!"

~~~~~

Mick: Mi történt? Mi történt?!
Dr. Hess: Ketch, Ketch!
Mick: Arthur...
Dr. Hess: Ketch halott! Hol voltál, amikor megölték? Ketch halott. Elégtételt! Férfi vagy te egyáltalán? Vagy ezt is nekem kell elintéznem?!
Mick: Hallgass!
Chuck: Krisztus szent nevére, állj! Mi történt? Fiam, Castiel és Ketch halott.
Dr. Hess: Sam Wichester a bűnös!
Mary: Nem!!!

~~~~~

"Mick: Ketch! Megkapod most Antonia kezét!
Fiam! A legszebb rózsaszál a tiéd!
Tudom hű férj leszel, benned támaszra lel!
Bánatán átevez! Ez mindent helyretesz!
 Tovább, holnap, tovább! Ez a nász meglesz!"

~~~~~

"Dean: Miért az én dolgom ez,
hogy a testvérem, ki szerelmes
tőlem tudja meg, az imádott lány
 halott…"

~~~~~

"Toni: Így a földön nélküled,
itt maradnom nem lehet!
Most, hogy nem vagy már, te drága,
nincs jogom, hogy én legyek!

Hogy mi lesz velem, s vele,
nincs senkinek hozzá köze!
Egy szerelmespár szép halála,
fény és füst a semmiben!
Tarts hát, Sam úgy, ahogy én téged!"

~~~~~

Jody: SZÍVBŐL
Mind: BŰNHŐDJ
Jody: SZERETNI HÍVEN
Mind: NÉZD, ÍGY ÍTÉL
Dean: ÉGNI E TŰZBEN
Mind: A NAGYVILÁG: BŰNÖS
Mick: LELKÜNK
Mind: BŰNHŐDJ
Mick: KEVÉSBÉ FÉLJEN
Mind: NÉZD, ÍGY ÍTÉL
Chuck: SZÍVBŐL
Mind: A NAGYVILÁG
Angyalok: BŰNÖS
Démonok: ÉGIG EMELD A SZÍVED
Egyetemesek: BŰNHŐDJ
Angyalok: SZERELMÜK HIRDESD
Démonok: NÉZD, ÍGY ÍTÉL
Egyetemesek: A NAGYVILÁG
Angyalok: BŰNÖS
Démonok: ÉGIG EMELD A SZÍVED
Angyalok: BŰNHŐDJ
Démonok: SZERELMÜK HIRDESD
Angyalok: NÉZD, ÍGY ÍTÉL
Egyetemesek: A NAGYVILÁG
Mind: SZERELEM

2017. július 16., vasárnap

Következtetések

Egy kis Samiferrel szeretnék kedveskedni barátnőmnek, Sacinak, aki szemtelenül fiatal hozzám képest, de azért boldog szülinapot! ^_^


 Sam Winchester kényelmesen elterült az ágyon, miközben a laptopot az ölében pihentette. Nem tudta mit is szeretne csinálni, csak leült elé, hogy megnézze a híreket. Persze ez magával hozta, hogy közben a youtube-on zenét kapcsoljon be.
 - Fenébe! - Sóhajtott fel lemondóan, mikor meglátta a rengeteg disney-zene előzményt és megfogadta, hogy mától inkább kilép minden alkalommal, mielőtt unokahúgának odaadja játszani a gépét.
 Mondjuk így legalább szemmel tarthatta, hogy éppen mi az aktuális kedvence a kis Izabellának. Ahogy jobban szemügyre vette, jelenleg Szépség és a szörnyeteg lázban égett Dean kislánya. Ez is biztosan Castiel műve. - Mosolyodott el a gondolatra. Ő ragaszkodott, hogy ne csak Verdákon nevelkedjen fel a gyereke, mert egy kislánynak kívülről kell tudnia a mesék dalait. Persze arról szó sem volt, hogy mindezt Sam laptopja fogja bánni.
 - Baj van? - Lépett be Lucifer a szobába és elfeküdt párja mellett.
 Bár, mikor ránézett a képernyőre, nem is kellett többet kérdeznie.
 - Most már értem miért tette fel tegnap azt a furcsa kérdést. - Nevetett fel a férfi.
 - Kérdést? - Nézett rá a másik.
 Lucifer csak somolygott magában. Ez maradhatott volna a közös titkuk is a kislánnyal.
 - Na, ne kéresd magad! - Bökte oldalba a szőke hajút, de ő csak megrázta a fejét és szentül hitte, hogy így lesz a legjobb.
 Sam persze azonnal vissza akart vágni, így letéve a gépet, felpattant az ágyról és egy "Akkor megkérdezem Izát!" felkiáltással el akart indulni megkeresni rokonát. Természetesen gondolhatta volna, hogy nem lenne szabad ujjat húznia magával az Ördöggel, de abban a pillanatban ez sem érdekelte. Csak arra kapta fel a fejét, hogy az ajtóban nekiütközik valakibe.
 - Lucifer, engedj ki! - Húzta össze fenyegetőn szemöldökét a magasabbik.
 - Mert mi lesz, ha nem? - Vigyorgott rá a másik felsőbbrendűen.
 Sam nem gondolkodott túl sokat. Magához rántotta egy csókra a férfit, majd szép lassan átvette felette az irányítást. Mire Lucifer észrevette volna, párja már sehol nem volt. Megvonta a vállát és visszafeküdt az ágyba. Várt, hogy milyen hírekkel tér vissza.

 - Lucife, bácsi! - Sietett felé a kislány. - Sam bácsinak azért van olyan hosszú haja, mert ő akar lenni Belle? - Nézett rá hatalmas kék szemeivel.
 Nem sűrűn fordult elő az Ördöggel, hogy elnémul, de abban a pillanatban nem tudta azt sem, hogy melyik bolygón van. Inkább leguggolt Izabellához, hogy szemmagasságba kerüljenek, majd feltette a kérdést.
 - Hogy ki akar lenni? - Pislogott nagyokat.
 - Hát, Szépség, a meséből. - Próbálta lassabban magyarázni, hogy a másik is megértse. - Apa megmutatta nekem a mesét és mondta, hogy te vagy a Szörnyeteg, akit Sam bácsinak sikerült megszelidítenie. Így arra jutottam, hogy Sam bácsi a szépség. Akkor olyan akar lenni, mint Belle, és ezért növeszti évek óta a haját.
 Ezt olyan meggyőződéssel mondta, minthogy a Nap reggel süt, az ég meg kék. Lehet ellent mondani egy négy éves gyereknek?
 - Igen, kicsim. - Simított végig a szőkésbarna tincseken. - Pontosan ezért.
 Letörölhetetlen mosoly ült ki a kislány arcára, majd elszökdécselt.

 Nagyjából öt perc múlva, egy zavarodott Winchester lépett be a hálószobájuk ajtaján.
 - Megtudtál mindent, amire kíváncsi voltál? - Kérdezte az ágyon fekvő, de válasz nem érkezett.
 Sam egyszerűen elfeküdt a másik lábán, maga elé vette laptopját és egy pillanattal később megszólalt a jól ismert dallam.
 - Úgy néz ki, művelődnöm kell. - Nézett hirtelen a másik felé, mintha bizonygatna valamit.
 Lucifer elnevette magát, ahogy meglátta a képernyőn kiírva nagy betűkkel a címet: "Szépség és a szörnyeteg". Mindig is szerette a boldog végeket, így hagyta, hogy párja az ölében feküdve, végig nézze a mesét, míg ő a barna tincsekkel játszadozott.
 Castielnek igaza volt. Sam Winchester volt az egyetlen, akinek sikerült megszelidíteni egy szörnyeteget és ő ezt egy cseppet sem bánta.

2017. július 12., szerda

SuperM

Gyerekek... ez tényleg fertőző! Az aki nem akar rémálmoktól vergődve, lázasan fetrengeni az ágyban: Ne olvassa el! Aki viszont öngyilkos hajlam... Hajrá! 
Bocsánat. 


A FantáziaBirodalom Bemutatja:
SuperMónika Show című művét

M: Üdvözlöm Önöket! Újra itt vagyunk és köszönjük, hogy beengedtek az otthonukba. A műsor igazán különleges vendégeit láthatják ma, ugyanis a mai témánk: Megmentelek, mert a testvérem vagy.
Egy férfi következik most, aki bátyjának szeretne mondani néhány dolgot. Következzen most Sam Winchester!

bevonuló zene:
* It was the heat of the moment
Telling me what your heart meant
The heat of the moment shone in your eyes*

#bejön #helyet foglal a fotelban #idegesen túr a hajába és zavartan mosolyog

M: Üdvözöllek a műsorban Sam. 
Sam: Én köszönöm a meghívást. 
M: Nos, rögtön a lényegre térnék. Azért kerestél fel bennünket, mert a bátyád állítólag nagyon makacs teremtés. 
Sam: Dean a makacsság szinonimája. Apától örökölte #mosolyodik el kedvesen
M: Szeretnéd rádöbbenteni egy igazán... hogy is fogalmaztál? Nyilvánvaló tényre, amit egyes egyedül ő képtelen elfogadni. 
Sam: Pontosan. Szeretném észhez téríteni mielőtt késő lenne. 
M: Akkor jöjjön is maga Dean Winchester!

bevonuló zene:
*And the last known survivor
Stalks his prey in the night
And he's watching us all with the eye of the tiger*

#integetve ül le Sam mellé #fülig ér a vigyora #kacsint egyet az első sorban ülőknek

M: Szia Dean. Örülök, hogy eljöttél.
Dean: Ki nem hagytam volna.
M: Gondolom azt tudod, hogy azért vagy itt, mert az öcséd beszélni szeretne veled valamiről. Sam.
Sam: #köhint egyet és belekezd Dean.. eddig is egyértelmű volt, de szeretném felnyitni a szemed. Nem akarom, hogy továbbra is tagadásban élj.
Dean: Elég a rizsából Sammy. Nyögd már ki!
Sam: A hülye is látja hogy szerelmesek vagytok egymásba Casel.

#Dean röhög #kicsordulnak a könnyei #elkomolyodik

Dean: Ez nevetséges.
M: Sam, miből ered a feltételezésed?
Sam: Csak rájuk kell nézni. Minden találkozásuk egy igazi Destiel pillanat.
Dean: Ne kezdd ezeket a barom ship neveket, amit az a nem normális író könyve generált!
M: Az író. Ha már szóba jött ő írta a Supernatural könyvsorozatot kedves nézőink.
Sam: Pontosan.
M: Akkor fogadják sok szeretettel Chuck Shurleyt!

bevonuló zene:

*If the stores are all closed
With a word she can get what she came for.
Ooh ooh and she's buying a stairway to heaven.*

Chuck: Sziasztok.
M: Köszöntelek a műsorban. Azért hívtunk ide, hogy megerősítsd, vagy éppen elvesd Sam álláspontját, miszerint Dean és Cas között romantikus szál alakult ki. 
Chuck: Ez igen kényes kérdés. Szerintem amíg mind a ketten nem vallják be, addig nem beszélhetünk romantikáról. 
M: Értem.
 
#Dean a háttérben hőbörög

M: Ez az ügy nem mindennapi. Szeretnék még 1-2 szemtanút behívni. A következő, aki elmondja a véleményét, nem más, mint Crowley. Fogadják sok szeretettel a Pokol Királyát! 

#taps vihar 

bevonuló zene:
*I'm on the highway to hell
On the highway to hell
Highway to hell*

Crowley: Sziasztok fiúk! #biccent a mellette ülők felé
M: Üdvözöllek. Szeretnélek megkérni, mivel mindent hallottál, hogy mondd el a véleményed.
Crowley: Mónika. Dean és én barátok vagyunk. Úgy is mondhatnám: LEGJOBB barátok. Mikor démoni útját jártuk édes kettesben, egy cseppnyi jelét nem adta annak, hogy a férfiakhoz vonzódna.
Sam: Cas nem kifejezett férfi. Ő egy angyal. #szól közbe
Crowley: Ha hagynád, hogy végig mondjam Boci... Szóval, hol is tartottam. Igen! Jelét nem adta, viszont én mindvégig tudtam, hogy különleges kapocs van közöttük. 
M: Köszönöm. Most szeretném szólítani a ketrecbe zárt vadállatot, magát az Ördögöt, köszöntsék nagy tapssal: Lucifert!

bevonuló zene:
*You're the name but you can't tell


Lookin' like you just came outta hell
How did ya figure that'd you'd any use?*

Lucifer: Mindent hallottam és a válaszom egyértelmű Mónika. A ember fiú és a testvérem egymásba vannak habarodva. Látnod kellene, ahogy egymásra néznek! Tiszta Titanic... 

#önelégülten hátradől és karba teszi a két kezét #háttérből Balthazar kiabál #NE #TITANIC 

M: Dean. Mindenki egyetért az öcséd feltevésével. 
Dean: Ez egy óriási félreértés.
Sam: Mondogasd csak... 
M: Szerintem akkor tudok tanácsot adni, ha látom a helyzetet. Kedves közönség, fogadják nagy szeretettel a műsor fő témáját: Castiel!

bevonuló zene:
*You need coolin', baby, I'm not foolin',
I'm gonna send you back to schoolin',
Way down inside honey, you need it,
I'm gonna give you my love,*

#Cas meglepetten ácsorog az utolsó üres fotel mellette, de végül leül

M: Castiel. Örülök, hogy eljöttél. 
Castiel: Azt mondta az Úr, itt a helyem. #bólint komoly hittel a lelkében
M: Értem. Nos, egy igen komoly kérdés vetődött fel, amire egyedül talán te tudsz pontot tenni a végére. 
Castiel: Tudok írni. 
M: Nem úgy értettem. Le kellene zárni a vitát a Winchester fivérek közt. 
Castiel: Már megint mit műveltetek? #sóhajt lemondón
M: Egyetlen kérdésem van. Szerelmes vagy Dean Winchesterbe és úgy érzed ő viszont szeret? Vagy ez az egész a rajongók és Sam képzeletében létezik csak?

#sokkot kapva néz maga elé #lassan Deanre emeli a tekintetét #Dean tüdejében benn reked a levegő

Castiel: Bevallom ország, világ előtt, hogy tiszta szívemből szeretem Őt. 

#Dean örömében felugrik és átöleli az őszinte angyalt 
#Sam meghatódva törölgeti a könnyeit
#Crowley unottan forgatja a szemét
#Lucifer a két tenyere közé temetett arccal tündéri képet vág

M: Kedves nézőink. Ez volt mára a Mónika Show. Soha nem tudhatjuk mi történik a színfalak mögött. Remélem legközelebb is velünk tartanak, ugyanis a jövőheti témánk Nem vagyok démonvér függő! Higgy nekem! Várjuk Önöket jövőhéten ugyanekkor, ugyanitt!! 

2017. július 1., szombat

Spoiler

13 okom volt... Miután megnéztem a sorozatot (minden héten vártam az újat, így valójában már legalább 2-3 hónapja végeztem vele), eldöntöttem, hogy nekem ebből kell egy Alex és Hannah beszélgetés a túlvilágon. Sajnos se ihlet, se életkedv, se elég erőt nem éreztem ahhoz, hogy én ebbe belekezdjek. Most azonban itt van és lehet örülni... Vagy éppen, hogy nem. Szóval halott!Hannah, majdnemhalott!Alex, bűnbánó!Alex és persze angst. Remélem nem baj, hogy kissé késve hoztam. Jó olvasást!



 Furcsa dolog a halál. Legalábbis, Alex Standall, a semmiben lebegve, így gondolta. Épphogy meghúzta a fegyverén a ravaszt, azonnal ide került. Semmi "fény az alagút végén" meg hasonló baromságok. Csak egy egyszerű, és hatalmas semmi.
 - Nem ilyennek képzelted, ugye? - Hallott meg hirtelen egy túl ismerős hangot.
 - Hannah? - Fordult a felé sétáló, mosolygós lány felé.
 Ahogy egyre közelebb ért, úgy tűnt egyre inkább grimasznak az a mosoly. Hannah karján furcsa módon éktelenkedett a halálának oka. Nem az, ahogyan a kádban ülve felvágta az ereit, ezzel kifolyatva a lelkében felgyülemlett szomorúságot, hanem szó szerint. A lány ugyanis már majdnem, hogy kazetta szalagokból állt. Alex megszámolta. Tizenhárom különböző színű szalag fonta körbe a karokat, ezzel örökké megbéklyózva Hannaht.
 - Nem hittem, hogy ilyen hamar találkozunk. - Ért most már elérhető távolságba.
 - Sajnálom. - Mondta ki az első szót a srác, ami eszébe jutott, miközben a könnyei lecsorogtak az arcán.
 Hannah csak állt ott és most valóban elmosolyodott. Megpróbált vigasztalón végig simítani a másik arcán, de gúzsba kötötték életének láncai.
 - Én nem gondoltam bele mit teszek és hogy ez milyen hatással lesz másokra. - Hadarta továbbra is a fiú, nem nézve egykori legjobb barátja szemébe. - Én tényleg nem érdemlem meg az életet. Ezért is tettem azt, amiért most itt vagyok.
 Meglepődött, ahogy a szemben álló hirtelen megölelte és úgy próbálta nyugtatni. Eltartott egy darabig, mire a remegés abbamaradt. Leültek egymás mellé a végtelenbe, pont mint régen a Monet's kávézóban, és hallgatták egymás lélegzet vételét. Megnyugtató volt.
 - Tudod, Alex - kezdte Hannah halkan -, ez még nem a halál.
 A fiú értetlenül nézett a lányra.
 - Ezt hogy érted?
 - Azt gondoltad, hogy tényleg nem lesz semmi, miután otthagyod azt a világot? - Nézett rá haja mögül, a mellette ülő.
 - Akkor hol vagyok? - Fordult körbe értetlenül a srác, de mint az előbb, most is csak a végtelent látta maga előtt elterülni.
 - Küzdenek még érted a kórházban. - Magyarázta Hannah. - Az édesapád és a barátaid is aggódnak. Nem kellett volna ezt tenned miattam... Azokért a kazetták miatt. Neked még van választásod.
 Alex csak bámult maga elé és hirtelen képek villantak be a szeme elé. Az apukája, ahogy megtalálja őt a szobájában. Clay-ék, akiknek még egy valakit kell elveszítsenek, mert ő meghúzta a ravaszt. Az orvosok, akik éppen az életéért küzdenek.
 - Mi lesz, ha itt akarok maradni? - Ocsúdott fel a bámészkodásból hirtelen.
 - Az még spoiler, de tudd, hogy én megbocsájtottam. - Kelt fel mellőle Hannah és elindult vissza oda, ahonnan jött. - Remélem jól választasz. - Szólt még hátra, és integetve eltűnt a semmiben.
 Utána akart kiáltani, de nem jött ki hang a torkán. Csak a fejében tomboló fájdalmat érzékelte és egy távoli hangot hallott, ami lassú, de ütemes pittyegést adott ki magából.
 És akkor, Alex Standall, kinyitotta a szemét.

Hazug

Hazudtam neked, mikor azt mondtam szeretlek.
Csalódtam magamban, mert azt mondtam kereslek.
A lelkem fájt, és a fejem zúgott,
Mégsem tudtam kimondani a szót.

Szerettem volna őt mindennél jobban,
Szerettem volna örök nyugalomban.
Sose akartam volna neki rosszat,
Bár mindig felsejlett a furcsa gondolat.

A szád mosolyra húzódott, lelkem darabokra tört,
A szívem sajgott, szemembe könny gyűlt.
Nem akartam áltatni, de nem tehettem mást,
"Szeretlek" - hangzott a hazug vallomás.

2017. június 18., vasárnap

Ilyen se volt még...

Na igen, ilyet se tartottunk még, de nem tudom magamban tartani, nehogy azt hidd véletlenül, hogy nem szeretlek. :)
Szóval ismét csak a köszönéssel kezdek:

Szia apa!

Elgondolkodtam, hogy van ez a híres-neves "apák napja" és lehet, hogy nem magyar szokás, de úgy éreztem muszáj valamit adnom neked. Viszont megint ott tartok, hogy nem tudom mit írjak. Hiszen amit anyának írtam, az pontosan igaz rád is! Minden nap hálát adok azért, mert te vagy az apukám és annyira szeretlek, még akkor is mikor hónapokig nyaggatsz egy sorozattal, vagy egy filmmel. Vagy emlékszel, mikor anyával évekkel ezelőtt elhatároztuk, hogy "na most biztosan sikerülni fog a fogyókúra", majd első dolgod volt elvinni engem fagyizni? :"D Aztán nem is olyan rég, mikor megettük azt a joghurtot a Tesco parkolónál? Annyi emléket tudnék most felsorolni, ami hozzád kötődik és csakis hozzád. Biciklizések, beszélgetések, séták, fagyizások... Bármeddig sorolhatnám, de van kettő kedvencem. Mint már említettem anyának, van egy "Mi az, ami boldoggá tesz?" listám. Te is kaptál benne helyet bőven, de van kettő, amit kiemelnék: "Mikor apa kávéval ébreszt." Ezt talán azért szeretem annyira, mert itthon csak mi kavézunk és ez a mi kis szokásunkká vált egy idő után. Lehet, hogy mostanában alig iszunk, de ha mégis, akkor mindig leszidjuk a másikat, hogy nekünk nem csinált. :")
A második pedig: "Ha csak fekszem apa mellett és tudom, hogy mindig számíthatok rá." Ezt szerintem nem is kell tovább ragoznom. Ez pontosan az, amit leír. Mikor egyszer nagyon rosszat álmodtam reggel első dolgom volt, hogy befeküdtem melléd, akkor az annyira megnyugtató volt. Igazából nem is tudnm más szóval leírni, csak hogy "megnyugtató". Te mindig fel tudsz vidítani, (még akkor is, mikor anyával összekapunk egy kis semmiségen). Szeretem mikor "verekszünk" és a vége mindig az, hogy elhátrálok nevetve... Vagy mikor a legváratlanabb pillanatokban kapok tőled egy üzenetet, hogy "Már megint lenyúltad a papucsomat! Hova raktad?". Meg ehhez hasonlók, amiket ha felidézek, akkor rögtön nevetnem kell.
Itt ülök a gép felett, mindjárt tíz óra, aludnom kéne, de meg szeretném ezt írni neked. Annyi mindent teszel értünk, hogy ha meg szeretném mindet köszönni, akkor sose érnék a végére. A barátaim mindig azt mondják, hogy lehet, hogy anyától örököltem a külsőm, de a szemem az a tied és én ennek nagyon örülök, mert tudom, hogy legalább nem csak a fárasztó vicceidet, meg a személyiséged egy részét tudom felmutatni, ha valaki rólad kérdez. És megint ott vagyok, hogy mindjárt elsírom magam, mert nincsenek szavak, amikkel kifejezhetném mennyire örülök, hogy te vagy TE. Hogy te vagy az apukám, aki (szeretném hinni) hogy mindig itt lesz velem. Te, akire felnézek azért, amit elért az életben és te, akit annyira szeretek. És csak, hogy válaszoljak egy fontos kérdésedre:
Majd akkor megyek férjhez, ha olyan embert találok, aki annyira szeret engem, mint te anyát. (szóval soha) :D
Itt meg is állt a tudományom, mert nem tudlak tovább magasztalni, mert a végén tényleg nem férünk majd be melléd az egódtól. Viccet félretéve, azért tényleg nagyon szépen köszönöm, hogy az apukám vagy! <3 (Még ha nem is volt sok beleszólásod, hogy én legyek a lányod) Azért szeretlek! :)