2017. szeptember 20., szerda

Hiányzó alkatrész - 6. fejezet

Kösz, inkább nem

A nappaliban ücsörögve állt neki mindenki ellátni a sérüléseit. Sam Bobby lábán lévő sebet, míg én  a Dean arcán éktelenkedő vágást fertőtlenítettem. A kérdésemre még nem kaptam választ. Az elmúlt fél órában feszült csend uralkodott. Senki nem mert megszólalni, csak egy-egy lopott, sokatmondó pillantást váltottak. Olyan volt, mintha a fiúk engedélyre várnának. Nem bírtam tovább.
- Oké. Mi folyik itt? - Dobtam le dühösen a kezemben lévő gézdarabot, egyenesen bele a kukoricás tálba. Dean lesütötte zöld szemeit, szinte bocsánatkérő volt a tekintete. Sam a falon lógó órát pásztázta. Apám felé pillantottam. Ő meredten engem bámult. Tanácstalanul felsóhajtott.

- Hosszú történt Mira. A lényeg, hogy ez a valami Edward Mordrake volt. A legtöbb forrás szerint Mordake egy 19. században élő angol nemes volt, aki összenőtt sziámi ikerpárjával. Ez önmagában még nem rendkívüli, még ha nagyon ritka is. - Kezdte a mesét. Emlékeztem, hogy hallottam már valahol ezt a nevet, de nem tudtam hová tenni. - Csakhogy az elbeszélések szerint a parazita ikerpárja ÉLT. Bár enni és inni nem tudott, mivel a nyelőcsövétől kezdve összenőttek, állítólag sírni és nevetni igen. Egyesek pedig azt írják, "rémisztő szemével követte" az előtte elhaladókat és "gúnyosan mosolygott". Mordrake azt állította, folyamatosan hallja a fejében ikertestvére suttogását, ami az őrületbe kergeti. Arra kérte az orvosokat, operálják ki belőle, de erre senki sem vállalkozott. Végül 23 éves korában öngyilkos lett. Volt, akik szerint mérget ivott, mások szerint fejbe lőtte ikertestvérét, és így saját magát is.Végrendeletében azt kérte, hogy halála után távolítsák el „démoni arcot”, nehogy „folytathassa félelmetes suttogását a sírban is”. Ezt meg is tették. Egy dologgal nem számoltak. A teste halott volt, de az öngyilkosság következtében a lelke tovább élt, így kínozva önmagát és még megannyi embert.

Mikor Bobby befejezte a mesét, hirtelen azt sem tudtam sírjak vagy nevessek. Hihetetlen volt az egész. Kínomban nevetni kezdtem és feltettem a nagy kérdést.
- Elvárjátok, hogy ezt elhiggyem? Egy történet valami örökké gyilkolászó, vérszomjas lélekről? Nem vagyok már óvodás Bobby. - Csóváltam a fejem.
- Ez az igazság. - Húzta el Dean a száját. Összevont szemöldökkel néztem rájuk. Ekkora marhaságot!
- MEGVAN! - Pattant fel Sam az asztaltól és a laptopját kezdte babrálni. Mind ahányan voltunk, érdeklődve figyeltük, vajon elment e az esze, vagy szimplán sokkot kapott. Mire rájöhettünk volna, elénk tolta a képernyőt.
- Mira, az előbb néztük. Hisz ott volt az orrunk előtt! - A kijelzőn egy kalapos fickó sétált be a hatalmas sátorba. Az AHS 4. évadjának egyik epizódjának alakja ugyanis Edward Mordrake volt, aki magával vitte a lelkeket, ha azok elég tiszták voltak. 
- Ugye csak vicceltek? - Nevettem kényszeredetten. A csengő hangja zavarta meg az elmeháborodottságom. Lesápadva kapaszkodtam meg a kanapé karfájában. - Én ki nem nyitom... 

Miután kiderült, hogy csak a pizzás volt, mindenki egyöntetűen egyetértett, hogy el kell hagyjuk a lakást. Gyors bepakolás után már az Impalában ücsörögtünk és tartottunk a nagy semmibe. Legalábbis akkor, ott ezt éreztem. Valami furcsa nevű fószerrel szerették volna felvenni a kapcsolatot, de az nem akart válaszolni. Az üvegen kibámulva rajzolgattam a párába. Az eső csak hullott, a hajnal pedig közeledett. Fáradt voltam, nyűgös és nem mellékesen hátra lettem ültetve a hátsó ülésre. Mióta az eszemet tudtam, soha nem tartózkodtam ott. Már épp szóvá akartam tenni ezredszer is, mikor a kocsi hirtelen fékezéssel megállt. 
- Mi elintézzük a találkát. Te addig itt maradsz. - Adta ki Bobby parancsba. Csúnyán néztem rá, hátha rájön, már nem vagyok kisgyerek és azt csinálok, amit akarok, de a hangja ellentmondást nem tűrő volt. Duzzogva fontam karba a kezem, mire Dean feje kukucskált be az ablakon.
- Nyugodtan előre ülhetsz. Hallgass zenét. - Kacsintott. Elmosolyodtam és megköszönve az ajánlatot, előre másztam Sam helyére. Bekapcsoltam a rádiót, amiből felüvöltött Led Zeppelin - Black Dog című száma. Még hallottam Samet, ahogy morogva odaszól bátyjának: "Nekem sosem engeded, hogy babráljam a kazettákat."


Kikapcsolva az agyam, igyekeztem csak a zenére koncentrálni. Nézegettem a kocsi részeit, az ajtaján lévő karcokat. Mindegyik egy történetet mesélt el. Ezért is imádtam a veterán autókat. Éltek. 
Elmélázva néztem ebbe az irányba, ahol a fiúk ácsorogtak, mikor egyszer csak megjelent a semmiből egy fekete ruhás ember. Alacsony volt, szakállas, tiszteletet parancsoló. Mégis volt benne valami tenyérbemászó. Lehalkítottam a zenét, hogy halljak is valamit.
- Crowley. - Biccentett Dean. - Segítened kell. 
- Ugyan fiúk... - Dünnyögte az idegen. 
- Mit akar tőlünk Edward Mordrake? Mit tudsz róla? - Kérdezte Bobby, hangja türelmetlen volt. 
- Ó, a drága Edward... el is feledkeztem róla. Megszökött a börtönből pár napja. Nem jelent veszélyt. 
- Majdnem megölte a lányomat! - Ugrott volna neki Bobby, ha Sam nem áll elé.
- Mi csak azt szeretnénk tudni, hogy mit akarhat tőlünk. Neked, mint a Pokol királyának, tudnod kell dolgokat. 
- Te szent szar! - Suttogtam. Itt telt be a pohár. Két arcú csávók? Rendben, legyen. Pisztolyok, elviselem. Pokol király? Kösz, inkább nem. A táskám után nyúlva, óvatosan nyitottam ki a kocsiajtót és halk léptekkel, hátra se nézve hagytam ott az egész őrültséget. Nem volt tervem, de abban biztos voltam, hogy ettől minél messzebb kell kerüljek. Még a végén én is becsavarodom és sikerül beszervezniük ebbe a szektába, vagy mibe...


Hiányzó alkatrész - 5. fejezet

Váratlan látogató

Egy igen furcsa, unikornisokkal teli álom után, karikákkal a szemem alatt ébredtem. A konyhában kávé illat terjengett, ami feldobta a hangulatomat. A pultnál Sam állt. Pizsama nadrágban, karja nyakába kötve, gézzel körbetekerve rögzítve. 
- Hát nem álmodtam. - Húztam el a számat és megrohamoztak az előző napi képek. 
- Jó reggelt. - Köszönt. Arca sápadt volt, de mosolygott. 
- Ha neked jó, én annak csak örülök. - Ültem le és úgy vizsgálgattam. - Hogy vagy? 
- Köszönöm, rendben leszek. - Töltött kávét a bögrémbe, majd a sajátjába is. - Igazi hős voltál tegnap. 
- Csak tettem, amit kellett. - Vontam vállat. Nem tudtam mi akkora szám egy doboz odavivésben. 
- A lélekjelenlét a lényeg. Nem estél pánikba. Neked köszönhetem, hogy nem véreztem el. 
- Szívesen. - Ittam egy kortyot. - Hol vannak a többiek? - Néztem körbe. Az óra már bőven tizenegyet ütött, de még nem hallottam mocorgást, vagy kintről jövő zörgést.
- Elmentek felderíteni a tegnapi baleset okát. - Válaszolta. - Engem itt hagytak, így nem vennék hasznomat.
-  Ha már így alakult, nincs kedved csinálni valamit? - Dobtam be az ötletet.
- Mint például?
- Először is reggelizhetnénk, mert farkaséhes vagyok. Utána megnézhetnénk valami filmet. Nem mondom, hogy segíts a garázsban, túlságosan lenyomorodtál hozzá. - Vigyorogtam rá.
- Kösz az együttérzést. - Nevetett fel öblös hangon. - Keressünk valami filmet, addig rendelek kaját. A vendégem vagy. 

Kiderült, hogy Sam rajong a sorozatgyilkosokért, így a horror filmek felett vitázva, végül egy sorozat mellett adtuk le a voksunkat. Az Amerikai Horror Story negyedik évadja volt terítéken. Kényelmesen elhelyezkedtünk és hagytuk, hogy magával ragadjon a kisfilmek okozta rettegés. Néha beleborzongtam egy-két fordulatnál, míg Sam komoly képpel, konkrétan tátott szájjal figyelte az eseményeket. 
Az akkor érkező jelent hangulata a tető fokára hágott, mikor megszólalt a csengő. Ijedtemben elhajítottam a pattogatott kukoricás tálat. 
- Csak a pizzás lesz. - Nevetett ki a fiatal Winchester. Grimaszt vágva sétáltam ki, pénztárcával a kezemben. Útközben behúztam a nappali függönyét, már sötétedett. Kicsit féltem, hogy Bobby és Dean bajba keveredett, de gyorsan elhessegettem az aggodalmam. Felnőtt férfiak, tudnak magukra vigyázni. Az ajtót kinyitottam, amíg apró után kutattam a kis erszényben. 
- Mindjárt adom. ha kihűlt, borravalóra ne számíts. - Mondtam a velem szemben álló alaknak. Már nyújtani szerettem volna a pénzt, amikor megakadt kezem a mozdulat közben. A küszöbön egy ismeretlen, igen ronda képű férfi állt. Hosszú, fekete köpenyt viselt, feje tetején karimás kalap. Elég rémisztőnek hatott az összhatás. - Hol a pizzám? - Kérdeztem egér cincogásra hasonlító, vékony hangon. 
A férfi felém lépett, én pedig egyet hátra. Nem szólalt meg, ez pedig teljességgel lezsibbasztotta minden porcikámat. Remegő kézzel mutattam neki a bejárat felé.
- Kérem távozzon. - Fejét oldalra biccentette, azután meghajolt és levette kalapját. Ami akkor a szemem elé tárult, megbénított. A feje hátsó részén egy aprócska arc éktelenkedett. Szemével engem követett, száját nyalogatta.
- De ronda vagy haver. - Sivítottam, majd futni kezdtem befelé, ahol Sam még mindig a következő sorozat részt böngészte. Nem jutottam messzire, ugyanis megéreztem egyik kezét a vállamon. Földbe gyökereztek a lábaim és a kezemhez eső első tárgyat felkapva fordultam meg, hogy lássam a ronda pofáját. Kezében egy ezüst kés villant, engem pedig elöntött az adrenalin. 
- Túl cuki vagyok a halálhoz! - Sikítottam.


Hála az égnek Sam már hiányolt, így utánam jött. Mikor meglátta a lényt, nem törődve a kezébe nyilalló fájdalommal, valahonnan a semmiből egy pisztolyt rántott elő. Nem volt időm meglepődni és kérdezősködni, rálőtt. A két fejű fickó, meg se rezzent. Kocsi csikorgás ütötte meg a fülünket, egy pillanat múlva Bobby és Dean, erősen lihegve, itt-ott sérülésekkel borítva, pisztollyal a kézben néztek farkasszemet látogatónk hátsó arcával.
- Mordrake! - Üvöltött Bobby. - Hagyd a lányomat!
- Visszajövök. - Mosolygott az említett, majd a szó szoros értelmében kámforrá vált.
Mindenki néma csöndben figyelte a reakciómat. Kíváncsiak voltak, hogy mikor ájulok el. Nem történt meg. Egyetlen mondat tört fel a torkomból.
- MI A FÉSZKES FENE VOLT EZ A DÖG?!

Hiányzó alkatrész - 4. fejezet

Féligazság

Délután a szobámban pakolásztam, míg tudat alatt a lelkem rágta a Deannel való reggeli beszélgetés. Valahogy mindig tudtam, hogy egyszer eljön ez a nap. Mégsem voltam rá felkészülve. Beszélnem kellett Bobbyval, mint lány az apjával. Világ életemben gyűlöltem, amiért elhagyott minket. Őt hibáztattam anya halála miatt és azért, mert egy rakás szerencsétlenség lettem. Rá kellett jönnöm, hogy soha nem hallottam az ő verzióját. Tudta és érezte a dühömet, de nem próbált meg magyarázkodni, vagy hazudozni. Egyszerűen nem beszélt róla. Amennyire megismertem, ő mindig így oldotta meg a problémáit. Elfojtotta magában. Talán tőle örökölhettem, hogy sosem mutattam ki, mit is érzek valójában. 
Épp az egyik cipőmben gyönyörködtem, mikor lépteket hallottam. Gyorsan leültem az ágyra, hogy úgy tűnjön valami hasznosat csinálok. Egy újságot kaptam az ölembe, a Hammerworld pár hetes száma. 
- Bejöhetek?- Dörmögött apám jól ismert hangja az ajtó túloldalán. 
- Nyitva. - Szóltam oda. 
A fa lap nyikorogva ellenkezett, végül sikeresen kitárult. Ott állt szokásos sapkájában, bozontos arcszőrzettel. Tekintete zavart volt és kicsit tanácstalan. Mint aki nem tudja mit keres itt, vagy hol is van egyáltalán. 
- Gond van? -Vontam fel a szemöldököm. Kezdett megrémiszteni a viselkedése. 
- Nem, nincs. - Nyugtatott meg, majd a hozzá legközelebb eső széket maga alá húzta és leült. Vártam, hogy megszólaljon, ami végül meg is történt. - Mira... Nem tudom hol is kezdjem. Már régóta szeretnék veled leülni és megbeszélni néhány dolgot. 
- Épp ezen gondolkodtam. - Kotyogtam közbe, de visszafojtott levegővel figyeltem a mondandóját.
- Legjobb lesz, ha őszinte leszek hozzád. Sosem voltam, vagyis nem gondoltam volna, hogy apának való lennék. 


Itt szünetet tartott, de folytatta. Magam alá húztam a két lábam, úgy bámultam rá, mint aki életében először látja ezt az embert.
- Ezt sajnos már sosem tudjuk meg. Amikor anyád közölte, hogy terhes, bepánikoltam. Nehéz elismernem, de így történt. Féltem, hogy mit fogok kezdeni egy újszülött csecsemővel és ő mit fog kezdeni velem. Azaz... te hogy fogsz reagálni a világra. A munkám sosem volt éppen mindennapi. Nem engedte volna, hogy családom legyen. Igazi családom. Így talán gyávaságból, de azt mondtam anyádnak, hogy menjen el. Nem akarom többé látni. A szemébe mondtam, miközben könyörgött. A szívem egy darabját akkor és ott elvitte magával. Nem az volt a célom, hogy megbántsam, de tisztában kellett lennem a lehetőségeimmel. Túl fontos volt akkoriban a világ...
- Elküldted terhesen? - Vettem mély levegőt, hogy csillapítsam az erősen dübörgő szívem hangját. Soha nem hallottam ezt a történetet. 
- Igen. A saját érdekében. Bármelyik utazásom alatt megsérülhettem, vagy meg is halhattam volna. Túl sokszor és sűrűn voltam úton ahhoz, hogy kivédhessem az esetleges baleseteket. 
- Az isten szerelmére! Csak egy autószerelő vagy! - Tört fel belőlem a harag.
- Igen. - Horkantott. Ebben a mozzanatban volt valami. Valami, amit nem tudtam hová tenni. - Nem mentség amit tettem, de talán egyszer majd megérted. Azon a napon, amikor megszülettél, másra sem tudtam gondolni, csak rád. Ki akartam ugrani a bőrömből, hiszen apa lettem! Lemondtam aznap minden munkámat és Rufussal megünnepeltük, úgy igazán férfiasan, pár üveg whiskyvel. 
- Már értem miért szeretem. - Mosolyodtam el. Jól estek a szavai. Gondolt rám, pedig nem ismert.
- Pár hetes lehettél, mikor anyád képet küldött rólad. Ott van a gépem mellett. Sosem bántam meg, amiért vagy. Egyszer épp arra vitt a kötelesség és meg is látogattalak. Nem emlékezhetsz, hisz még aprócska voltál, de már akkor láttam, hogy olyan makacs és zsémbes leszel, mint én. - Tekintete elhomályosult a felidézett emlékektől. - Nem tévedtem sokat. - Nevetett fel. 
- Nem is vagyok zsémbes... - Duzzogtam, amivel csak sikerült alátámasztanom a feltételezését. 
- Mikor anyád meghalt, magamhoz akartalak venni. Tényleg azon voltam, hogy velem lehess! De Dean és Sam apja, Jon jó barátom volt. Segítenem kellett a fiúknak, hogy talpon maradhassanak a világban. Neked ott volt a nagynénéd, nekik senkijük. Tudtam, hogy rendben leszel és teljes életet élhetsz, míg ők teljesen egyedül maradtak. 
- Őket választottad. - Bólintottam. Megértettem az érveit. 
- Nem választottam. Reméltem, hogy egyszer nálam kötsz ki. Ugyanis, mikor meghallottam mekkora bajkeverő vagy, már éreztem, hogy elcsesztem. Figyelnem kellett volna rád. Hagynom, hogy itt legyél. Helyette korlátozva lettél a szabadság vágyadban és minden egyéb téren. Tudom milyen, én is ilyen voltam a te korodban. 
- Elég mókás lehettél. - Képzeltem el az autótolvaj Bobbyt. 
- A lényeg, hogy szeretném, ha nálam maradnál. Lenne pár szabály, de ha alkalmazkodni tudsz és maradni akarsz, szívesen látlak. Esetleg megpróbálhatnánk bepótolni az elmúlt időt. Segíthetnél az autók körül. Tudom, hogy imádod őket. - Mosolygott büszkén. - Még fizetnék is, így rendes munkád lenne. Hiányzol kislányom. 

Szememet elfutották a könnyek, de nem sírtam. Erős voltam és túl büszke ahhoz, hogy lássa mit érzek. Zavart voltam. Szerettem volna maradni és felépíteni mindent az elejéről, de kicsit későnek éreztem az egészet. Nem voltam időm válaszolni, ugyanis a földszintről hangos kiáltás zavart meg minket a meghitt pillanatban.
- Bobby! Segíts! - Dean hangja ijedt és dühös volt. Egyszerre pattantunk fel, majd leviharzottunk a lépcsőn. Az idősebb Winchester épp a kanapéra fektette öccsét, akinek karjából dőlt a vér. Émelyegni kezdtem, így elszakítva szemem a vöröslő foltról, minden lélekjelenlétem összeszedve szaladtam az elsősegély dobozért. Apám hálásan nézett fel a válla felett, majd telibe öntve Samet egy adag alkohollal, szakszerű mozdulatokkal elkezdte összefoltozni. Nem tudtam mi történt a srácokkal, de egyben biztos voltam, hogy ha ilyen az autószerelők munkája, már megértem miért nem akart apám a cége közelében tudni.

Hiányzó alkatrész - 3. fejezet

Kávé

Bögrével a kezemben keresgéltem a kávét. Nem volt. Felforgattam az összes szekrényt. Sehol, semmi. Idegesen túrtam rövid, rózsaszín hajamba. Reggel átnézve a parókáimat, ez tűnt a legszimpatikusabbnak. Gyorsan pörögtek fejemben a fogaskerekek. Ezt a problémát hol tudnám leggyorsabban kiküszöbölni. 
- Elvittek éjszaka az UFO-k? - Vigyorgott Dean, kómás fejjel, kusza hajjal az ajtóban. 
- Mert? - Mordultam fel. A reggeli koffein adagom nélkül elég kibírhatatlannak bizonyultam. 
- Tegnap még máshogy néztél ki. - Vonta fel a szemöldökét és elkezdett keresgélni valamit.
- Mindig máshogy nézek ki. Így könnyebb meglógni a zsernyákok elől. - Legyintettem. - Mit keresel?
- Kávét. - Nézett fel, miközben guggolva túrta az alsó polcot. 
- Már mindent átnéztem. Nyoma sincs. Hogy lehet, hogy valaki nem iszik kávét? Hiszen az csak... csak kávé! Nem is ital, hanem egy ölelés! - Dramatizáltam, mire pimaszul felnevetett.


- Fura egy csaj vagy te Mira Singer. - Csóválta a fejét. 
- Nem te vagy az első és gondolom nem is az utolsó ember, aki ezt mondja. - Dőltem az asztalra reményt vesztve.
- Gyere. - Bökdöste meg a vállam egy ujjal. - Megmentem az életed. Elviszlek a közeli kávézóba. - Az ajánlat hallatára seperc alatt haptákba vágtam magam és készen álltam az útra.
- Talán még se vagy te akkora suttyó Dean Winchester. - Kacsintottam rá, de ő csak megcsóválva a fejét a kocsikulcsot keresgélve követett az udvarra. 

A jól ismert Impala jobb oldalában ücsörögtem és vártam, hogy beszálljon. Amint elfordította a kulcsot, a motor simogató hangon felzúgott, engem alig észrevehetően kirázott a hideg. 
- Apád nem fog idegbajt kapni, hogy eltűntél? - Nézett rám és kikanyarodott a telepről. 
- Az öcséd nem lesz mérges, amiért itt hagytad? - Kontráztam.
- Touché. - Zárta le a témát. Egy gombot megnyomva, zenét varázsolt a bőrülések szövetei közé, ami engem teljesen felvillanyozott. Scorpions - Send me an angel című számát énekelve álltunk meg a kiválasztott hely előtt. 
- Hölgyem. - Nyúlt át és kinyitotta az ajtómat. 
- Kössz. - Szálltam ki. Jó érzés volt bejáratni az egyik kedvenc új szerzeményemet. A csizmáim abszolút az életemet jelentették. Lezárta az autót és utánam jött. Beültünk a fával borított, kellemes hangulatú helyre, rendelve két feketét és szintén ennyi pitét. Az étel és forró ital kombinációja melengette a szívem.  Éreztem, ahogy feloldódik a hangulat és színesebb lesz a világ.
- Köszönöm. - Sóhajtottam boldog mosollyal az arcomon. 
- Jé, kedves vagy. - Állt meg kezében, mozdulat közben a villa, amin egy darab süti volt. Arcára teljes döbbenet ült ki. 
- Ne csinálj úgy, mintha kibírhatatlan lennék. - Néztem rá összeszűkölt szemekkel. - Igenis kedves vagyok! - Dobbantottam az asztal alatt. 
- És hisztis. - Nevetett jóízűen. 
- Te pedig ... - Kerestem a megfelelő szavakat.
- Elbűvölő? - Kacsintott, amire csak megforgattam a szemem és belekortyoltam a csészébe. Túl jó kedvem volt ahhoz, hogy nekiálljak vele vitatkozni. 
- Szóval, meddig maradtok Bobbynál? - Tereltem a témát másik mederbe. 
- Nem tudom. - Komolyodott el és talán, mintha kicsit gondterhelt is lett volna. - Elég sok a probléma a jelenlegi ügyünkkel. Kell a segítsége.
- Ti tényleg nagyra tartjátok az öreget. - Döbbentem meg. Eddig azt hittem, hogy apám egy felfuvalkodott, kibírhatatlan hólyag. Erre kiderül róla, hogy igenis jó abban, amit csinál és még segítőkész is. 
- A legjobb ember, akit ismerek. - Válaszolt Dean szeretettel a szemében. 
- Jó neked, te legalább ismered. - Húztam el a számat. 
- Adnod kellene neki egy esélyt. Bobby soha, semmit nem tesz ok nélkül. Esetleg megkérdezted már, hogy miért alakult így ez az egész? Vagy adtál neki lehetőséget, hogy megmagyarázza? - A zöldszemű szavai fájó pontot érintettek. Félretéve a büszkeségem, be kellett ismerjem, hogy igaza van. Soha nem akartam meghallgatni apám verzióját. Túl sértett és csalódott voltam ahhoz, hogy megtegyem. Most viszont lehetőséget kaptam, amit talán nem szalasztok el.

2017. szeptember 19., kedd

Felveszem a tavaszi eső bátorságom

A cím ne tévesszen meg! Én se tudom miért ez lett... Pont olyan katyvasz a fic is, mint a cím, szóval sok sikert :D Csónakos x Csele; Kolnay x Barabás; Nemecsek x Boka; Geréb x ÁtsFeri... Ahhoz képest, hogy kicsit sem az, mint ami szeretett volna lenni.. Jó olvasást ^^

~~0~~0~~

 Csónakos András nem szeret étterembe járni. Cselét azonban szereti, ezért elmegy vele. Jobban mondva "menne", ha a másik hajlandó lenne végre elindulni. Viszont ő csak áll a szobája közepén, nézi a rumlit, amit maga körül csinált (alig három perc alatt), majd szenvedő arccal nézett barátjára.
 - Mit vegyek fel? - Úgy kérdezi, mintha ez lenne a világon a legnagyobb probléma.
 Csónakos nem mond semmit, mert ismeri párját, így pontosan tudja, hogy Csele ezt tényleg úgy éli meg, mint egy világ végét. Lehetséges, hogy még azt is jobban viselné, ha közben jól nézne ki.
 - Szerintem így is tökéletes vagy. - Mosolyodik el pimaszul András, Csele meztelen felsőtestét látva.
 Ő azonban csak egy szúrós pillantással ajándékozza meg a másikat.
 - Feladom. - Sóhajt nagyot, aztán csukott szemmel benyúl a szekrénybe és az első kezébe akadó ruhadarabot magára veszi.
 - Indulhatunk. - Von vállat nemtörődöm módon.
 El akar indulni, de Csónakos hangja megállítja.
 - Álljon meg a gyászmenet, Papuskám! Ebben sehova. - Fújtat az említett és nem csak azért, mert az a lemondás a barátja szemében őt is elszomorította és még csak nem is az étterem iránti utálata miatt.
 - Most mi a baj ezzel? - Néz végig magán Csele, de mikor rájön, hogy min akadt ki párja, hangosan felnevet.
 - Nem fogsz velem mutatkozni, ha közben vörös ing van rajtad! - Köti az ebet a karóhoz a férfi.
 Csaba is rájön, hogy ezt ő sem gondolta át túlságosan és gyorsan lekapja magáról az említett darabot. A további válogatást azonban megakadályozza egy óvatos érintés, amit Csele, a gerince mentén érez és végig fut, egyenesen a csípőjére.
 - Le van foglalva az asztal. - Fordul meg az ölelésben, de már tudja, hogy neki kell majd bocsánatot kérnie a személyzettől.
 Még szerencse, hogy a tulaj a barátjuk. Így nem lesz annyira kínos, hogy ebben a hónapban már harmadszorra mondják le a foglalásukat, kitalált okok miatt.

~~0~~

 Kolnay Pál éppen a telefonját nyomkodja hatalmas koncentrációval az egyik boxban, mikor hirtelen levágódik mellé Barabás.
 - Tavaszi szél vizet áraaaszt! - Énekel hangosan, nem zavartatva magát azzal, hogy többen is vannak az étteremben rajtuk kívül.
 - Beléd meg mi ütött? - Pillant fel egy másodpercre a beszélgetésből a másikra.
 Barabás azonban csak megvonja a vállát és dúdol tovább. Nagyjából tíz percig ülnek így egymás mellett. A telefon függő és a dalos pacsirta. A hangulatot azonban megtöri, Boka megjelenése, aki toll kattogtatva lép közelebb.
 - Sziasztok! - Köszön illedelmesen. - Csónakosékról valami hír?
 - Megint dugnak, kajálás helyett. - Néz fel Kolnay vigyorogva a mobiljából.
 Boka egy hümmögéssel veszi tudomásul, aztán felveszi a rendelést. Az asztalra megint a népdalos chat kattogás hangjai szállnak, de nem zavarja ez egyiküket sem.
 - Nekünk se kellett volna eljönni. - Dönti hátra fáradtan Kolnay a fejét. - Ha Csele otthon maradhat, akkor mi minek jöttünk?
 Barabás hatalmas vigyorral mutat a férfi mosdó felé, de a másiknak csak kis idő elteltével esik le az utalás.
 - Idióta. - Morogja.
 - Máskor ők jönnek, mi meg maradunk. - Mondja egyszerűen Pali.
 Barabás erre bőszen bólogatni kezd.
 - Rájöttem, hogy titokban te szerelmes vagy belém. - Támasztja kezébe az állát és egy ártatlan mosollyal bámul a másikra.
 Kolnay elrakja a telefonját végre és csak azután válaszol Barabásnak.
 - Nem is titokban. - Hajol közelebb és egy gyors csókot váltanak mielőtt kihozzák a rendelésüket.

~~0~~

 Nemecsek Ernő nem gondolta volna, hogy ha nyit egy éttermet, akkor az ekkora siker lesz. Főleg a fiatalok körében volt nagyon népszerű a Grund nevű kis épület, ami a Pál utca és a Mária utca sarkán állt. Ernőnek azonban először a személyzetről kellett gondoskodnia. Az elején teljesen rendben volt minden, de mikor a Vörös Sárkány nevű pub is megnyílt egy utcával feljebb, akkor hirtelen már nem volt akkora forgalom és Nemecsek csak a barátaira számíthatott, mint munka erő. Boka volt olyan kedves és magára vállalta a pincér szerepet, mert azt mondta úgyis kell egy kis elterelés a Gerébbel való szakítása után. Azóta eltelt már lassan fél év és ők összeköltöztek.
 - Így meg fogsz ázni. - Lépett ki Boka a hátsó ajtón, esernyőjét a feje fölé emelve. - Nem akarsz megint beteg lenni ugye?
 Nemecsek csak halvány mosollyal az arcán bólintott nemet. Emlékezett még arra a pár évvel ez előtti megfázására, mikor kórházban kötött ki.
 - Na, gyere ide. - Húzta magához a kissé ázott testet a magasabbik.
 Egy ernyő alatt, összebújva indultak neki a haza útnak. Lassan, nem törődve a ferde pillantásokkal, végig haladtak a Corvin mozi előtt, ahol Ernő szomorúan vette észre, hogy az időjárás miatt be van zárva a kis könyves bódé.
 - Pedig meg szerettem volna venni a múltkor látott Ady kötetet. - Sóhajtott fel szomorúan.
 - Lesz majd másik. - Szorította meg Boka bíztatóan párja vállát és egy csókot nyomott a feje búbjára. - Most viszont siessünk, mert ez az eső úgy néz ki sosem fog elállni.
 Nemecseknek egyet kellett értenie. Régen volt már ilyen esős tavaszuk.

~~0~~

 Geréb Dezső ismét intett egyet, ezzel jelezve a pultnál álló Áts Ferinek, hogy még egy kört kér. Aztán míg az italra várt, szétnézett a Vörös Sárkányban. Úgy nézett ki, mint amit a filmekben láthatunk a kínai részlegeken. Mindent a vörös és fekete szín uralt. A falra hatalmas sárkány volt festve és a világítás is pirosan izzott.
 - Itt van. - Tolta elé Feri a poharat, majd a következő vendéghez sétált.
 Geréb húzóra megitta a barack pálinkát, ami még a Grund féle bort is verte minőségben. Most viszont nem az számított, hogy finom-e vagy sem. A lényeg, hogy minél hamarabb részeg lehessen. Kellett neki egy kis folyékony bátorság mielőtt odaáll Boka elé bocsánatot kérni. Persze tudta, hogy már nem fogadná vissza, hiszen ott van neki Nemecsek, de a lelki ismerete nem volt tiszta és ezt még a 60 fokos házi pálinka se tudta lemosni róla. Áruló volt. Legalábbis annak mondták és lassan kezdte ő is annak hinni magát. Pedig ő csak jobb fizetést szeretett volna, így átpártolt a Vörös Sárkányba. Itt viszont nem sokáig maradhatott. Egyre többen lettek dolgozók és egy leépítés során neki is kitették a szűrét. Miért is hitte azt, hogy amiatt, hogy pár éjszakát együtt töltött a főnökkel, majd kivételeznek vele? Természetesen nem volt képe visszakuncsorogni magát a Grundba, így hivatásos munka nélküli lett. Ma pedig végre elhatározta, hogy bocsánatot fog kérni. Ismét intett egyet, mire a vörös ingbe bújt férfi elé lépett.
 - Fizetnék. - Nyúlt bele a zsebébe, hogy kivegye a pénztárcáját.
 - A ház ajándéka. - Hajolt át a pult fölött Feri mosolyogva.
 Geréb pedig hirtelen úgy érezte, minden levegőt kiszívtak a helyiségből. Csak a férfi arca volt, ami hirtelen nagyon közel került hozzá, majd ismét távol. Feri kacsintott egyet és visszament dolgozni. Dezső pedig kábulva, kissé ittasan lépett ki a szórakozó helyről az esőbe. Hagyta, hogy arcán végig follyanak az eső cseppek. Talán mégis jelentett valamit a másiknak is az a ferde este. Az este, mikor  rájött, hogy még mindig tud érezni.

Love You to Death

A történet címét bizony a Type O Negative zenekar száma ihlette. NÓTA Maga az érzelem világa, nekem egyet jelent Imhotep és Anck-Su-Namun szerelmével. Kezdjük is a rég elfeledett fanatizmusom felelevenítését, eme aprócska szösszel... 


Ezer év, esetleg még annál is több. Érzelmek. Halál. Feltámadás. A szerelmünk örök. Így hirdetted. Öltem érted. Értünk. Éltem érted. Megöltél. A világot adtam volna neked. Te pedig elvetted tőlem. A lelkem most üres, akárcsak koporsóm. Te tetted. Ezek után azt kérem, sírom magad légy. Ennyi jár. Szerelmed vágya vér. De bennem már hideg tűz ég. Mégis visszavár. Nem számít, hogy gyáva voltál. A hold üres udvarán kiáltom neved. Elvitted lelkem titkait. Várom, hogy álmaim tengerében rám találj. Hiszem még, él a szenvedély. Jöhet bármilyen Isten, vagy Halál. Én ott várok rád. Ott, szerelmem magányos templomában. Hol senki más. 
Abban a pillanatban gyűlöltelek. Mégis húsodból formázott gyönyör. A szó fegyver. Sivár lelked ajtaján. Most azt kérem, az áldozat Te légy. Néma könyörgésem börtöne. Halandóságom gyötrelme. Te éltettél. 
Ezer év, esetleg még annál is több. A halál csak a kezdet. Ezt mind tudjuk rég. Sosem felejtettél. Azt kérem, ha megalvadt a lét. A sebek felszakadtak rég. Minden elmúlik. Időn és homokon át. Mikor minden sebed álmot takar. A múltam hozzon el. Légy az enyém. Tested rejtsen el. Emlékezned örökké kell. Egy véget nem érő éjszakára, az örök méreg te légy. Anck-Su-Namun.

2017. szeptember 18., hétfő

Mit eszünk, Papuskám?

 Szóval hazafele a metrón beugrott egy headcanon, miszerint Csónakos szereti a többieket kienni a vagyonukból, és amúgy minden létező kaját összeeszik, majd nem lesz tőle semmi baja. Ezzel próbáltam most valamit kezdeni, és azt hiszem jó olvasást (Ja, és: párosítás konkrétan nincs de amúgy meg utalás Bomecsekre és Cselnakosra) ~



  Csónakos Andrással együtt élni tulajdonképpen olyan volt, mint egy állandóan éhes gyerekkel. Az a része, hogy gyerek még hidegen is hagyta a többieket, de az étkezési szokásaival komoly gondok voltak, és Csele kezdett komolyan elgondolkozni azon, hogy Csónakosnak van-e egyáltalán gyomra, vagy csak a pokol tüze ég ott bent és eléget mindent, amit bevisz a szervezetébe. Az utóbbira tippelt. 
 Eleinte még próbálta elfogadni, hogy nem a szokványos ételeket és ételmennyiséget látja maga előtt, aztán mostanában inkább ha meglátta, hogy Andris készen van az ételével, akkor nemes egyszerűséggel bevonult a szobájukba. Ezt a másik mindig szomorúan konstatálta, mert amúgy imádta, ha van társasága evés közben. Főleg akkor, ha ez a valaki Csele volt. 
 Büszkén, nagy csattanással rakta le a tányérját az asztalra, melynek túl oldalán Boka és Nemecsek ültek. Csele már percekkel ezelőtt elvonult egy "Én ezt nem fogom végignézni" kijelentés kíséretében. 
 - Az ott hurka? - Nemecsek mindig érdeklődve és a lehető legkedvesebb hangnemben kérdezett rá a dolgokra. Csónakos most mégis kiérezte a szkeptikus hangsúlyt. 
 - Véres hurka, extra májas, a legjobb! - Jelentette ki, majd megfogta az Erős Pistát és egy jó nagy kanálnyit a tányérra rakott, (inkább dobott.) Aztán a fél mustáros tubus is ott végezte, majd még hozott magának sült krumplit, egy hagymát, és valami mártogatóst, amit az Erős Pista és a mustár után Nemecsek már nem tudott hova rakni. 
 - Azt hiszem követem Csele taktikáját - azzal megfogta az asztalon lévő Poe kötetet és egy csöndesebb helyre vonult, ahol remélhetőleg kevesebb undorító látvány fogadja. (Pedig a szobájukra ráfért volna egy rendrakás, mert valahogy Boka nem éppen volt híres a rendtartásáról. De legalább Nemecsek kiélhette a rendmániáját, és napi szinten rendet rakhatott.)
 Boka csöndesen nézett Ernő után, aztán visszafordult barátjához. 
 - Akarom tudni, hogy minek a nyers hagyma? - Egy pillanatra megállt a mondandójában, ahogy András beleharapott. - Nem, nem akartam tudni. 
 - Jaj, Papus, ne már. Tök jó kaja! 
 - Hamarabb mondanám Kolnay kakaós tojásrántottájára, hogy tök jó kaja, mint erre - nézett végig a másik előtt lévő tányéron. Valószínűleg egy életre elment minden étvágya. A többiekkel ellentétben viszont ő kivárta, amíg Csónakos befejezi az ebédjét. Addig beszélgetett vele, és próbált nem a fiú tákolmányára figyelni. 
 - Hozok sört - mondta aztán Andris, miközben bedobta a mosogatóba a tányérját. A hűtőhöz lépett, kivett két sört, majd, Boka legnagyobb meglepetésére egy megkezdett konzerv kukoricával, szőlővel és májkrémmel tért vissza az asztalhoz. 
 - Azokkal mik a terveid? - Előre bánta a kérdést.
 - Még éhes vagyok - vont vállat, és erre a kijelentésre Boka is úgy döntött, hogy szívesebben töltené az időt a szobájában, így megfogta a sört és elindult. - Papuskám, hová mész? - hallotta még meg a zárt ajtó mögül Csónakos hangját. 
 - Nem értem mi bajuk van az étkezési szokásaimmal - morogta végül az orra alatt, miközben belenyomta a májkrémet a kukoricába és jóízűen enni kezdett.