Simple Man - 20. fejezet

Clown

Az isten verje meg! Szenvedtem a párnámba nyomott arccal. Kinn még sötét volt, a digitális óra 6:00-át mutatott, a szervezetem  nem készült fel erre. Arról nem is beszélve, hogy a legszebb álmaim egyikéből csörgetett fel az az átkozott szerkentyű. Épp Jared selyem puhaságú lobonca csiklandozta a nyakam, miközben... Elég volt Alexa! Ma meg kell mutatnod Misha Collinsnak, hogy nem csak a szád nagy. Képes vagy hajnalok hajnalán fizikai tevékenységre, vagy egyáltalán életben maradni. Az én mércémmel az is igazán pozitív eredménynek számítana. 

Négykézláb másztam ki a biztonságot jelentő meleg paplan alól, egyenesen a fürdőszoba felé véve az irányt. Pisilés közben majdnem elaludtam, de képes voltam bemászni a zuhany alá és nagy levegőt véve, jéghideg víz segítségével magamhoz térni. Dideregve tekertem be magam egy törülközőbe. Éberebb állapotban, dudorászva tettem fel főni egy kávét. A nappaliban viszont érdekes látvány fogadott. Megrohamoztak az emlékek. Azt hittem csak álom volt, de a két jó madár összegabalyodva aludt. Ennyit az ébresztésről... Én meg majdnem csupaszon szaladgálok! - Kaptam a szívemhez és elszaladtam felöltözni. Betoltam egy kávét, copfba kötöttem a hajam, aztán még egy utolsó pillantást vetve a tükörben lévő, melegítős alakomra, nekiindultam. 

A levegőre lépve fejbe vágott a kora reggeli meleg. Kezdődött a kánikula időszaka. Pár méter után derekamra kötöttem a cipzáros felsőrészt. Ekkora marhaságot! Azt is megfejelném, aki kitalálta, hogy egyáltalán futni kell, nem még 40 fokban kora reggel... 

- Jó reggelt! - Kocogott mellém levakarhatatlan, idegesítő vigyorral az egész baromság kieszelője. 

- Ne örülj. Még belelökhetlek egy töltésbe útközben. - Villantottam rá a szemem játékosan fenyegetőzve.

- Nem tennél ilyet. - Kacsintott rám, mire a nap folyamán először: elnevettem magam. - Kezdődjön a móka. 

Mire rájöttem volna mire készül, már élő adásban virítottunk egymás mellett a facebookon. 

- Bejelentem ország világ előtt, hogy Misha Collins halott ember. - Néztem a kamerába. 

- Csak viccelődik. Nagyon szeret! - Karolta át a vállam. - Én vagyok a jó tündér, aki rávettem, hogy elkezdje az egészséges életmódot. Ma egy kis futással kezdünk. Holnap megváltjuk a világot! 

- Ha továbbra sem áll be a szád, akkor holnap nem világ megváltás lesz, hanem ácsorgás ezen a szent helyen. - Böktem oldalba, aztán futásnak eredtem. Reméltem, ha lehagyom, talán hamarabb szabadulok. Hátranézve viszont egyetlen dolog vált világossá. A nap internetes témája a fenekem lesz. Ugyanis Misha mögöttem tartva az iramot, filmezett. 

- Pink fluffy unicorn... - Énekelte Misha a rajongóinak. Éppen azon a ponton jártam, hogy megfojtom, mikor megcsörrent a telefonom. "Carry on my wayward soooon" A kijelzőn barátnőm neve villogott. Egy egyetemre jártunk, bár még a gimiben barátkoztunk össze. 

- Szia. - Vettem fel, elfelejtve minden egyebet. 

- Na, élsz még, vagy esetleg valaki ellopta a szerveidet? - Kezdett bele a szokásos hülyeségbe. 

- Eskü jelentkezni akartam, de egyszerűen nem volt rá időm. Gina ugye elhozott magával és képtelen voltam egyetlen perc nyugalmat találni. Elég sok mindent történt... - Merültem volna bele a részletekbe, de közbevágott.

- Láttad Mishát élőben??? 

- Láttam e? - Nyögtem a legszenvedősebb hangomon. - Tessék. - Kapcsoltam át a hívást videóra, így láttuk egymást. - Itt áll mellettem. 

- Szia. - Integetett Mish fülig érő vigyorral. Barátnőm szemei elkerekedtek és ritka pillanatok egyikeként: elnémult. Nem tartott sokáig. Magas frekvencián sikításban tört ki és örömujjongás közepette integetett.

- Úristeeeeen! Misha Collins élőben a telefonom. - Sóhajtott elmerengve.

- Én kit tisztelhetek személyedben? - Nevetett fel életem megkeserítője. 

- Pepi Co... Réka vagyok. - Integetett bárgyú vigyorral. 

- Nyugi. - Higgasztottam a társaságot. - Misha egy zsarnok. - Jelentettem ki, mire kikapta kezemből a készüléket és megindult vissza a lakórészlegek felé. 

- Most komolyan lenyúlta a telefonomat?? - Morogtam hangosan, inkább magamnak Hálát adtam az égnek és barátnőmnek, elmaradt a mai futás. Így maradt időm a délutáni randira készülődni. 

Korgó gyomorral sétáltam a sátor felé, fejben feljegyezve: Mishától visszakérni a telefonomat. Egy adag rántottát kértem paradicsommal. Leültem egy üres asztalhoz és a gondolataimba merülve eszegettem. Nem tudtam mire számítsak a nap további részében, de így is elég szürreális volt az egész. 

- A sportember. - Közeledő hangjára szemeim kikerekedtek, a szívem beleesett a felvert tojásba és izgatottan meg is hempergett benne. Mikor a pulzusom végre lenyugodott volna, puha száj érintette az arcom jobb oldalát, én pedig nem túlzás: szörnyet haltam. 

- Majdnem sportember. - Javítottam ki rekedten. Valamiért egy "pillangó" megakadt a torkomon, így szabotálva a hangszálaim működését. 

- Hallottam. Misha még mindig azzal a csajjal dumál. - Vigyorgott, én pedig elképzeltem miről beszélhetnek... Nem. Belegondolni is szörnyű, hogy milyen lehet őket összeengedni. 

- Aww, többet nem iszom bort. - Vágódott be elém Jensen, fejét támasztva. 

- Wham! - Nyögött fel nővérem, a haldokló vállára dőlve. 

- Kellett nektek éjszaka összebújni. - Ráztam meg a mutatóujjamat fenyegetően, mire Jared felvont szemöldökkel figyelt. 

- És én hol maradtam? A vízparton? 

- Halkabban! - Fejelte meg Jensen az asztalt. - Megiszom négy kávét, utána már lehet csacsogni. 

- Lassan indulnunk is kellene. - Lopott Jared egy paradicsomot. 

A társaság egy emberként adta elő a hattyú halálát. 

Pár óra elteltével és jó pár alkoholtartalmú üdítő után a főbejáratnál találkoztunk. Mindenki jókedvűen vágott neki a vidámparknak. 

Odaérve egy hatalmas területtel találtuk magunkat szemben. Óriáskerék, hullámvasút, kis hullámvasút, céllövölde, körhinták.. sorolhatnám naphosszat. 

- Vattacukor! - Örvendezett Gina ezer wattos vigyorral és már ott is termett az árus előtt. 

- Meg se szólalj. - Nyomtam egyik ujjam Jared bordái közé. Már a szemén láttam, hogy legszívesebben beszólt volna a hajamra, megelőztem. 

- Én elviszem édesszájú barátnőmet élete első hullámvasútjára. Csatlakoztok, vagy inkább mentek csillámpónira lőni? - Kacarászott Jensen. Csak megforgattam a szemem és Jaredbe karolva ott hagytuk őket.

- Gyere, nyerek neked egy macit. - Ölelt át szorosan. Talán nem hazudok, ha azt mondom: Soha életemben nem voltam még ennyire boldog és görcsmentes, mint abban a pár órában. 

Macit nem is, de egy hatalmas plüss oroszlánt sikerült lőnie, aminek talán még jobban örültem. Nem volt annyira elcsépelt, mint egy medve. 

- Úristen! - Torpantam meg.
- Mi a baj? - Ijedt meg rögtön.
- Ne nézz jobbra. - Suttogtam halkan. Természetesen azonnal odakapta a fejét. Amire nem számítottam, kitört belőle a röhögés.
- Lexy, én nem Sam Winchester vagyok, nem félek a bohócoktól.
Egy darabig csak pislogtam. Még én sem akartam elhinni, hogy ennyire hülye vagyok.
- Ne haragudj. - Sütöttem le a szemem. - Szégyelltem magam.
- Ugyan már. Csak azt hiszed ismersz, de amit a képernyőn látsz, az nem a valóság. - Mosolygott elnézően.
- Akkor mondd el mitől félsz igazából. - Kértem.
- Bogaraktól. - Komolyodott el. - Rettegek az átkozott bogaraktól. Minden rémálmomban benne vannak.
- Sokkal jobb, mint az én Kalapos emberem. - Csóváltam a fejem együtt érzően.
- Az meg mi?
- Majd egyszer elmesélem, de most szeretnék felülni arra a pónira. - Szúrtam ki az állatsimogatót. - Te pedig képet fogsz rólunk csinálni és kitweeteled Mishának. - adtam ki a parancsot. Fülig érő vigyorral tett eleget a kérésemnek.