Fülem-farkam behúzva kullogtam vissza Jared ideiglenes lakhelyére. Nem tudtam mit fogok mondani, vagy tenni. A lábaim maguktól haladtak egyre közelebb és közelebb. Gondolkodás nélkül nyitottam be. Karba tett kézzel támasztotta a konyhapultot, miközben kifelé bámult az ablakon. Fejben már vissza is fordultam, összecsomagoltam a dolgaimat és az első buszon ülve kifújtam a bennragadt levegőt.
Ehelyett megszállt valami démon. Átvette felettem az irányítást és semmibe véve a sikoltozó elmémet, gyors léptekkel mellé merészkedtem. Szemei csodálkozva méregettek. Magamban mormoltam Yoga mester tanításait, miszerint "Tedd vagy ne tedd, de ne próbáld!" Hirtelen mozdulattal felpattantam mellé a pultra és minden féle esélyt elzárva a feltörni készülő pánikrohamnak, telt szájára nyomtam az enyémet. Nem húzódott el. Inkább remegő kezét a derekamra helyezte, gátolva a menekülési útvonalat.
- Most megleptél. - Suttogta a számba, nekem pedig felszállt a köd.
- Úristen. - Húzódtam volna el, de nevetve átölelt a hosszú karjaival. Olyan volt, akár egy kígyó, nem eresztett, én pedig nem akartam tovább menekülni. A mellkasába fúrt arccal igyekeztem rejtegetni a zavarom.
- Ebédeltél? - Dörmögte a hajamba, mire megcsóváltam a fejem. - Akkor gyere. Rám most nincs szükség. Éppen Dean - Castiel - Lucifer jelenetet forgatnak.
Elengedett. Megtámasztottam a pultot, mielőtt a lábaim csődöt mondtak volna.
- Jössz? - Mosolyodott el aranyosan, felém nyújtott kézzel. "Hero vagyok. Hős vagyok. Hero vagyok..." Mantráztam és elfogadtam a meleg tenyerét. Hatalmas ujjai körbefonták az enyémet, miközben levegő után kapkodva nyeldestem helyére a szívem.
Némán sétáltunk a szokásos sátor felé. Alig lézengett pár ember, mindenki a saját dolgával foglalkozott. Megálltunk, kikértük a kaját és leültünk egy padra, ami árnyékban volt. Kezdtek elég melegek lenni a délutánok.
- Arra gondoltam, - kezdte teli szájjal. Imádni való volt. - hogy elmehetnénk Jensenékkel holnap a városba. Van egy nagyon jó kis vidámpark.
- Szuper lenne. - Lelkesültem fel. - Még sosem ültem hullámvasúton!
- Akkor ideje kipróbálni. - Kacsintott. - Ez lehetne az első igazi randink.
- Akár... - Kaptam el a tekintetem. Állandóan zavarba hozott a bámulásával.
- Bírom, amikor elpirulsz. - Vigyorgott, mint a tejbe tök.
- Hagyj már... - Takartam tenyérrel az arcomat. Óvatos simogatással rávett, hogy ne bújjak el.
Egy hurrikán szerű lény vágódott le velünk szemben és őrült csacsogásba kezdett. Fel se kellett nézzek, tudtam ki az.
- Szia Gina. - Sóhajtottam nevetve.
- Áááá! - Rázogatta Jared vállát és egy mozdulattal összeborzolta a selymes tincseket. - Gyerekek, ez életem legszebb napja!
- Na, drága barátunk megkérte a kezed, vagy mi a szösz? - Vonogatta a szemöldökét, mire nővéremtől kapott egy nyelvnyújtást válasz gyanánt.
- Nem. De végre leküzdöttem a félelmem és úgy látom ti is jól elvagytok. Lehetne még ennél is tökéletesebb ez a nap? - Azzal végig feküdt a padon egyensúlyozva és fejébe húzta a napszemüvegét.
- Mit csinál? - Érdeklődött nővérem felé mutatva Jensen mellőlem, akit észre sem vettünk csak mikor már fél méterre volt.
- Tévedtem, lehet még jobb... - Mormogta a vörös és olvadós mosollyal a száján továbbra sem moccant meg.
- Megnyerted. - Húzódtam odébb helyet kínálva neki. - Viheted. Még nem ismered ezt az őrült énjét. - Okoskodtam. Nem ült le. Inkább gonosz vigyor kíséretében a másik padhoz lépkedett és egy hatásvadász sóhaj kíséretében ráült a vízszintben lévő lány lábára.
- Szállj le rólam, te ökör!!! - Lökdöste amaz.
Jareddel levegő után kutatva a röhögéstől, összenéztünk és az asztalra borulva nyugtattuk magunkat.
- Végeztél? - Intézte a kérdést Jared, Jensennek. Előbb kilopott a tányéromból egy marék krumplit és utána adott választ.
- Egy kis szünet, mert Ruth vércukra leesett. Szerintem a rohadt időjárástól van. - Magyarázta, aztán a mellett fekvő szájába is tömött egy burgonyát.
- Arra gondoltunk, esetleg holnap kinézhetnénk a vidámparkba így négyesben. - Dobtam fel én az ötletet.
- Király ötlet. - Dörzsölte Jens a tenyerét. - Megyek vissza. - Nézett a forgatási helyszín felé. - Este. Vacsi nálam. Ti hozzátok a kaját. - Nevetett, aztán lehajolt az asztal takarásába, gondoltam puszit adni a még mindig fetrengő lánynak.
- Lexynek úgyis ígértem egy gyorstalpalót a konzolokhoz.
- Meg van az új Harry Potter játék. Szerintem imádni fogjátok. - Intett, majd már ott sem volt.
Este izgatottan készülődtünk Ginával, akivel persze minden részletet átbeszéltünk a délutánról. Egymást váltottuk a zuhanyban. Előtúrtam egy rövidnadrágot, ami kényelmes volt és sötét színű, hozzá pedig egy fehér You're not Alone pólót. Nővérem csak egy farmert és hozzá a fekete Metallica emblémás topjába bújt. Kacagva lépkedtünk a jól megszokott helyre.
A srácok már vártak. A pizza még meleg volt, a tv-n pedig már a Roxforti kastély virított.
- Megjött a csapat másik fele is. - Ütötte össze Jensen a két tenyerét. Az asztalra tettük a söröket és üdítőket, aztán zavartan ültem le a kanapé szélére. Jared a földön ült, az ülőalkalmatosság előtt, mégis csak így értem utol magasságban. Egy puszit nyomott az arcomra, amitől érztem, hogy másodpercek alatt elönt a pír.
- Milyen cukik. - Sóhajtott Jensen bárgyú mosollyal és hangos nevetés után ő is üdvözölte a mellé letelepedő lányt.
Egész este játszottunk kifulladásig és leírhatatlanul jól szórakoztunk, amikor valaki dörömbölni kezdett. A házigazda nyitott ajtót, a lépcsőn Misha ácsorgott, levakarhatatlan vigyorral.
- Csak jöttem szólni, el ne felejtsd Lex, hogy reggel megyünk futni. - Pislogni nem volt időm, már el is tűnt. Hurrá Alexa, ezt jól megcsináltad magadnak, fene azt a nagy szádat! Hét órakor már készenlétben kell várakoznom a sátor előtt, vagy Misha örökre egy nyuszinak fog tartani.
- Akkor lassan bontsunk asztalt. - Javasolta Jared a fejem láttán. - Elég késő van. Ez a Póni pedig reggel a friss mezőket szeretné járni, a harmatos füvön. - Oldalba vágtam, mire lefogta a kezem.
- Igaza van. - Helyeselt Gina is. - Ha menni akarunk a vidámparkba, akkor sem árt pihenni egy kicsit. - Ez most azt jelenti, hogy itt hagysz? - Görbítette le Jensen a száját, mire mindenkiből kitört a nevetés.
- Ma mindenki a helyén alszik. - Jelentettem ki és felpattantam.
Összepakoltunk és lassan mindenki elszállingózott a saját ágyába. Még beállítottam az ébresztőmet és magamban szitkozódtam, hogy nem varrta be senki a számat mikor megszülettem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése