Simple Man - 9. fejezet

The Rains of Castemere 

Sietve szedtem a lábaimat, nehogy elkéssek. Hangos robbanással rúgtam be magam előtt az ajtót, hisz tele volt a kezem. 

- Melyik idegesített fel ennyire? - kérdezte az ismerős hang. Ijedtemben az összes kezemben lévő dolgot elejtettem. Földöntúli reflexekkel kapott utána, így legalább a kaját megmentette. Az újságoknak amúgy sem lett volna semmi baja. 

- Kiugrott a szívem. - fogtam a sűrűn emelkedő mellkasom.

- Ennyire azért csak nem vagyok ijesztő. - vigyorgott.

- Olyan vagy, mint egy kicseszett macska. Settenkedsz! - szidtam kedvesen.

- Te ajánlottad fel a közös ebédet. - helyezte az asztalra és belekukucskált. - Úristen! Bolognai!! - csillantak fel a szemei, én pedig magamban örültem, hogy nem a sült csirkéből hoztam. - Elveszlek feleségül, ha ez így halad. - nevetett jóízűen, de én képtelen voltam kacagni, mert teljesen lefagytam ettől a kijelentéstől. Csak akkor indult újra a rendszer, mikor meghallottam Alexa hangját az ajtóból.

- Gina, ne haragudj, hogy elkotyogtam, én... - itt Jensenre vándorolt a pillantása és benne ragadt a szó. 

- Szia Lexy. - integetett neki teliszájjal. 

- Ilyenkor tipikus Dean vagy. - közölte vele a húgom elképedve.

- Mit szeretnél? - vontam fel a szemöldököm. 

- Nem direkt mondtam el Jarednek, hogy ma randiztok. 

- Ez nem is volt ra... - szabadkoztam volna fülig pirulva, de Jensen közbevágott. 

- Úgy sem maradt volna sokáig titok. Itt mindenki pletykás.

- Tényleg randi volt? - kapott Lex a szájához. Gondolom, hogy elfojtson egy kitörni készülő sikítást. 

- Az a nővéredtől függ. - mint a ketten rám néztem. Kifutott a vér az egész testemből. 

- Akkor én megyek is -szólt Alexa. A hangja csak akkor ért el a tudatomig, mikor már csapódott mögötte a bejárat. 

Ott maradtam a némán pásztázó zöld szempárral. 

- Szerinted mi volt a mai nap?

- Baráti séta a városban? - próbálkoztam kétségbeesetten. 

- Legyen. - a válasza meglepett. Túl könnyen beleegyezett. - De akkor ma este randizol velem. - folytatta és rám mutatott a villájával, a szívem pedig ki akart ugrani, egyenesen a tenyerébe. 

- Rendben. - bólintottam halk válasz kíséretében. 

- Nem kérdés volt. - jelentette ki egyszerűen. - Gyere ide. 

Mint egy kisgyerek, aki járni tanul, úgy botorkáltam elé. A sminkelő székeben ült, de még így sem voltam magasabb nála. Felém nyújtotta az egyik kezét, amit remegve elfogadtam. Összecsúsztatta az ujjainkat, úgy húzott a két lába közé. Egyetlen szó nélkül túrt a hajamba, ezzel pár cm közelre vonva az arcához. A légzésem felgyorsult, a pulzusom érezhetően megemelkedett és az ájulás szélére sodródtam. Miliméterenként csökkentette a távot, de mielőtt összeért volna a szánk, valaki megzavart. Ajkaival súrolva az enyémet fordította oldalra a fejét.

- Jar'! - köszörülte meg a torkát.

- Bocsánat... - túrt vendégünk a hajába. - Nem láttátok Alexát?

- Most ment el. - találtam meg a hangszálaimat. 

- Kösz. - biccentett és távozott. Az isten verjen meg Jared Padalecki!!! Üvöltött a bensőm. Ha nem jelensz meg csak fél perccel később, már rég Jensen Ackles nyelve lenne a számban! Nem is tudtam eldönteni melyik eshetőség lenne a rosszabb... 

- Akkor 18-ik vágó kép. - zökkentett vissza a színész. Kocsonyaként járó kezekkel álltam neki sminkelni az arcát. Azt az arcot, ami hajszál híján összeforrt az enyémmel... 

- Kész vagy. - fordítottam hátat és elkezdtem összepakolni. Konkrétan felsikkantottam, amikor megéreztem a hátamnak nyomódni a testét. 

- Letudjuk ezt a jelenetet, utána nálam találkozunk. - dörmögte a fülembe. A hideg rázott, így inkább elléptem tőle. - A csini pizsidet is hozd. - kacsintott, aztán távozott, akár valami hülye délibáb. 

Egy darabig bámultam a hűlt helyét, aztán cigivel a számban indultam a kocsimhoz. Végig a nem rég történteken járt az agyam. Akarom én ezt? Nem csak belenyúlni, de az egész fejem bedugni a medve barlangjába. Nem kecsegtetett semmi jóval, mégis győzött az az ártatlanul pimasz mosolya. Sürögtem, forogtam. Előkaptam a nem rég anyáéktól kapott Vasemberes ajándék felsőmet, amihez egy egyszerű fekete kockás, laza férfi boxerbe bújtam. A hajam felkontyolva, sminket lemosva álltam a tükör előtt. Ha így is kellek, akkor tényleg hozzámegyek. Ha nem, akkor bekaphatja ő is, meg a csodaszép szemei is. Gyorsan leültem a kád szélére még leborotválni a lábam. Azért mégis csak egy férfi társaságába készülődök.... 

Éppen a piros conversembe bújtam zokni nélkül, mikor Alexa karba font kézzel, számon kérően támasztotta a konyha felőli ajtófélfát. 

- Hová, hová kisasszony? 

- Ne utánozd anyát, mert seggbe rúglak. - tértem ki a válaszadás elől. 

- Én meg téged, ha hülyeséget csinálsz. - kontrázott. 

- Megegyeztünk az "úriemberrel" - mutattam macskakörmöt. - hogy a délutáni nem számított randinak. Így kitalálta, hogy legyen egy rendes este...

- És ÍGY akarsz menni? - mutatott végig rajtam. 

- Mi bajod vele? Általában így vagyok... ha nem fog neki tetszeni, tehet egy szívességet és kinya....

- Le fog teperni. - vigyorgott. - Aztán darabokra cincál, te pedig engedni fogod. - vonogatta a szemöldökét perverzen. 

- Ne beszélj hülyeségeket. A legcsövesebb szerkómat szedtem elő. 

- Védekező üzemmóóóóód.... - visította Lex befogott fülekkel. 

- Shhh... - forgattam meg a szemem. - Majd jövök.

- Ma már nem várlak. - csukta be mögöttem az ajtót, miután a kezembe adta a cigimet egy kacsintás kíséretében. 

Idegesen toporogtam a csillaggal díszített bejárat előtt. Lassan tetőzött a nyár, amit abból simán leszűrtem, hogy egy szál semmiben majd meg lehetett sülni. Teljesen hülyének éreztem magam. Mi a jó istent keresek én itt??? Éppen visszafordultam és hagytam volna az egészet a picsába, mikor nyílt az ajtó. Megtorpantam. 

- Mit hagytál otthon? - kérdezte a hátamtól. Lassan megfordulva ráztam meg a fejem.

- Semmit, csak nézelődtem. 

- Akkor gyere, mert kihűl a pizza. - tárta ki az ajtót. Nem figyeltem semmi mást, csak a sötétkék hosszú szárú boxert, ami össz ruhadarab fedte a testét. Nagyot nyelve foglaltam helyet az ágynak kihúzott kanapén. Minden úgy volt, mint a hét elején. Egyedül az asztalon virító vadi új repülő tűnt változásnak.

- Nem tudtam milyet szeretsz... - foglalta be mellettem a helyét és felnyitotta a hatalmas dobozt. - Négy felé pakoltattam meg minden jóval. Ez hawaii, ez itt sima sonka, kukorica, ezen van gomba is, ez pedig csípős. 

- Mind jöhet. - engedtem fel pár pillanat alatt. Annyira egyszerű volt vele lenni, mint levegőt venni. Mit kell ezen mindent állandóan túl kombinálnom?

- A legjobb pediiig... - nyúlt le a földre maga mellé. - SÖR! - emelt fel egy rekeszt. 

- Isten küldött. - vigyorodtam el, mire azonnal a kezemben landolt egy üveg. Koccintottunk és kortyoltunk egy hatalmasat. 

- A terv pedig a következő. - vágott komoly képet, de láttam az arcán, hogy nehezére esik nem elnevetni. - Sörike, pizza, Trónok Harca maraton. - ahogy kimondta, prüszkölve igyekeztem a számban tartani a folyadékot. - Baj? - kérdezte kétségbeesve.

- Nehem. - köhögtem. - IMÁDOM!!! - pattogtam ülő helyzetben és magam alá húzva a lábam, elhelyezkedtem törökülésben. 

- Érezteeeem! - szorította ökölbe a kezét és a mellkasa mellett hátrahúzva jelezte, hogy "Igen, ez bejött!" 

Mosolyogva figyeltem, ahogy lekapcsolja a világítást és elfekszik mellettem, szépen felpolcolva párnával a háta mögött. Egy oldalba bökéssel jeleztem, hogy indíthatja, ő pedig megnyomta a play gombot. Első évad, első rész... de rég is láttam. 

Meg kell jegyezzem, nem erre számítottam randi gyanánt. Valami puccos dolgot vártam és kínkeservesen égő arcot, ami hozzám tartozott volna. Próbálkozást, hogy a bugyimba jusson, ahogy Alexa előre megmondta, én pedig hagytam volna, hisz ki az a hülye aki nemet mond Jensennek??!! Bort, virágot, lassú zenét és kiöltözést. Ehhez képest kaptam egy teljesen hétköznapi srácot, boxerban, kupis lakással, pizzás dobozzal az összegyűrt ágyában, mindenféle fura rajongással és sörrel. Annyiban különbözött a többitől, hogy az egekig tudta szöktetni a vérnyomásom egyetlen mosolyával és nem egy sima autószerelő, vagy pék volt a szakmája... amúgy minden stimmelt. 

Az este folyamán ledaráltuk az első 6 részig jutottunk, amit szabályszerűen végig vitatkoztunk. Új dolgokat fedeztünk fel benne és sok mindenben nem értettünk egyet. 

- Jól laktam! - toltam vissza a következő szelet kaját. 

- Egyéééél! - mordult fel.

- Inkább adj egy sört. - vigyorogtam a képébe. 

- Hajnali fél 3 van... szerintem lassan aludjunk. - nyújtózott nagyot. - Még van 20 perc, megnézzük és aztán pizsi lövés. - nevetett ásítás közben. 

- Jó... de akkor előbb kimegyek egy cigire. - tápászkodtam fel, de visszahúzott. 

- Nem mész dohányozni. Undorító és van jobb ötletem. Ha nem tetszik, utána rágyújthatsz. - kacsintott. Összevont szemöldökkel fordultam felé, mire ő is felült velem szembe, ugyanolyan pózt felvéve. 

- Ez az ötleted? - tártam szét a karom.

- Valamit ma félbeszakított az az égimeszelő... - húzta apró mosolyra a száját. Reagálni sem volt időm, vagy egyáltalán felfogni a történteket, mire a puha szája az enyémen volt. Mentol és sör keverékét éreztem, amitől szívem szerint helyben elsírtam volna magam. Ennél nincs finomabb az egész földkerekségen, az is biztos! Amilyen gyorsan jött, sajnos túl hamar lett vége. 

- Kinyithatod a szemed. - motyogta mikor elváltunk. 

- Nem akarom. - mosolyodtam el. Féltem, hogy felnyitom a szemhéjaim és menten kámforrá válik. Az egész egy gyönyörű álom, én pedig szeretném még nagyon sokáig élvezni...

- De így nem tudsz cigizni... - kuncogott.

- Szerintem leszokok. - bólogattam kisandítva félszemmel. Még mindig ott volt. 

- Én mondtam. - nevetett fel és beleivott az üvegbe.

- Ezzel fel kellene lépned valami jós műsorban. - dobtam fel a labdát ásítva.

- Igazad lehet. - húzott a vállára. Ellenkezés nélkül bújtam mellé. - De most inkább aludjunk. 

- Jó ötlet. Nagyon szuper randi volt. - jegyeztem még meg halkan.

- Szép álmokat. - dörmögte a fülembe és kaptam még egy puszit, ami az egész testemet feloldotta és elrepítette álomföldre.