Terv
A nyugodt lelkiállapotom az első kopogásig tartott. Abban a pillanatban, amikor megjelent az ajtóban, a szívem hatalmasat dobbant. Semmi extra nem volt rajta. Egy kinyúlt, szürke Zeppelin póló és egy terepszínű nadrág.
- Szia. - érdes hangja zene volt a füleimnek.
- Jöttem. - nyögtem ki, de képtelen voltam levenni a szemem róla. Apró mosoly jelent meg a szája szélén, így inkább elfordítottam a tekintetem és leplezve a zavarom becsusszantam mellette a beltérbe.
- Szóval, mi a terv? - tártam szét a karom, de azonnal előkapta a telóját.
- Megyünk és meglepjük Mishát. - vonogatta a szemöldökét. Megforgattam a szemem, de belementem. Mi baj származhatna az egészből?
A facebook-ról ismerős mozdulattal kapcsolta be a készüléket és szerencsétlenül tartva, de sikeresen elindította az Élő videó felvételét.
- Sziasztok! - integett a kamerába. - Misha eléggé kicseszett velem az előző videójában, gondoltam most megleckéztetjük. A társam pedig nem más, mint Gina lesz. - fordította felém a képernyőt. Kicsit idegesen, de aprót intettem. - Ő az a csinos nőszemély, akit nem rég még törülközőben láthattatok. - vigyorgott, mire az első kezem ügyébe kerülő párnával tarkón vágtam. Erről nem volt szó!!!
- Halott vagy számomra. - mosolyogtam rá, a lehető leggyilkosabb nézésemmel.
- Nem gondolta ám komolyan.... - bólogatott a közönségnek. Ó haver! Ha csak sejtésed lenne, hogy mennyire komolyan gondoltam!!! - üvöltöttem belülről.
- Na akkor gyerünk emberek! - indult meg, én pedig próbáltam tartani a tempót. Több-kevesebb sikerrel. - Itt is lennénk. A drága barátunk kocsija. - torpant meg a bejáratnál. Ráközelített a felíratra. - Misha Collins. - duruzsolta. Szó nélkül nyitott be, a kép pedig ami elénk tárult, maga volt a vicc. Misha barátunk alsónadrágban magyarázott a laptopjának, miközben valami trutyi szerű folyadékot kevergetett egy tálban.
- Egy igazi kis angyal. - kommentálta Jensen hangosan. Misha meg sem lepődött, inkább hatalmas vigyorral az arcán üdvözölt mindenkit.
- Sziasztoook! Jöttetek meglesni szerény személyem? Legalább tanúi lehettek egy sima hétvége lezárásának. A nachoshoz készítem a sajt szószt, miközben a családommal skype-olok. - bökött a monitor felé, ahol a felesége, kis fia és kis lánya ücsörögtek a távolban. A látvány mosolyra késztetett. Nagyon szereti őket.
- Igazából abban reménykedtünk, hogy valami ciki dolgot csinálsz. - dörmögte Jensen kacagva.
- Ciki dolgot? - azzal szexinek szánt mozdulattal végig simított a meztelen felsőtestén. - Milyen ciki dolgora gondoltatok? - a hatást fokozta egy száj nyalogatással, nekem pedig végem lett. Kitört a nevetés, de olyan szinten, hogy a könnyem is kicsordult. Csak későn vettem észre, hogy Jensen rám irányítja a kamerát.
- Azt hiszem a hölgyike kiakadt. - jegyezte meg, én pedig teljesen elengedve magam végre megszólaltam.
- Skacok, ezek nem normálisak!!
- Szerintem ez mindent elmondott. - nevetett Misha a háttérben.
- Na jó, ennyi elég mára. Talán túl sok is... mindenkinek jó éjszakát és próbáljátok kerülni drága barátunk fedetlen felsőtestének látványát. Bye!! ....... hol kell ezt a sz*rt kikapcsolni? - tartotta felém a telefont, amit egyetlen gombbal kiiktattam.
- Reménykedtetek mi? - cukkolt Misha tovább.
- Családozzál. - csóválta Jensen a fejét. - Egyszer még megjárod! - fűzte még hozzá játékosan fenyegetve, aztán távoztunk.
Becsapódott az ajtó, mi pedig csak ácsorogtunk. Egyikünk sem akart megmozdulni.
- Hogyan tovább? - kérdeztem halkan.
- Megyünk sörözni. - vont vállat és teljesen komoly fejjel átvette az egyik karját a vállamon. Hagytam. Este volt, sötét és senki nem láthatott meg. Talán picit fel is pörgetett a tiltott helyzet, így bátortalanul megfogtam a nyakamban lógó kezét. Megszorította, de nem tartott sokáig. Pár sörtől bódultan, a szokásos kanapén ülve agyaltunk, vitatkoztunk mégis mit nézzünk. Minden bátorságom összeszedve, bedobtam az ötletet:
- Szeretném végig nézni veled a Ten inch heroes-t.
- Ne mááár! - nevetett fel szívből jövően.
- Tényleg. - kötöttem az ebet a karóhoz.
- Már akkor elraboltam a szíved, mi? - szúrta oda, amitől 100%-ig biztos lettem benne, hogy a fejem egy paradicsoméval vetekszik.
- Idióta... - suttogtam.
Innentől pedig sör, sört követett, amitől igen kótyagos állapotba kerültünk. A film végén, észre sem vettem, de a mellkasán pihentettem a fejem, miközben a hátamon körözött a tenyere. Mire észbe kaptam, már késő volt. Képtelen voltam megmozdulni. Annyira hihetetlen volt az egész helyzet, hogy inkább hagytam folyni a saját medrében.
- Most pedig jöhet a terv szövögetés. -ült fel elégedetten, de én nem moccantam. Kénytelen volt az ölébe húzni a fejem.
- Van valami ötleted? -kérdeztem a térdétől, ami valamiért igazán izgatóvá vált számomra.
- Ami azt illeti, több is lenne... - mordult a hangja, de nem mertem felnézni rá.
- Hogy hozzuk össze ezt a kettőt? - sóhajtottam.
- Engem jobban érdekel, hogy hozzuk össze azt a másik kettőt... - motyogta. Kérdő tekintettel nyitottam ki a szemem. Fejjel lefelé láttam az arcát, ami még így is a tökéltesség határait súrolta. Elvesztem a zöld íriszekben, amikor egyre nagyobbak lettek, ahogy közeledett felém. Ijedtemben először mozdulatlanná dermedtem, azután felugrottam és a szó szoros értelmébe telibefejeltem.
- NE HARAGUDJ! - fogtam két tenyerem közé a fejét, de mindenféle jajjveszékelés helyett maga alá temetett és a számra tapadva próbált meggyőzni az egészségéről. Hiába vágyódott minden porcikám, időben észhez térve toltam el magamtól. Túl sokszor másztam bele ilyen egy éjszakás kalandokba. Soha többet nem fog előfordulni! Ezt egy ideje megfogadtam és azóta tartom is hozzá magam. Hiába Jensen Ackles.... még ő sem tántoríthat el, akármekkora is a csábítás. Hiszen, abban a pillanatban, hogy lekerülne a bugyim, ő másnap hozzám sem szólna. Próbáltam inkább élvezni a helyzetet és addig húzni, amíg bírtam idegrendszerrel.
- Bocsi. - fordult le rólam. Nem ezt vártam. Miért csinálja mindig az ellentétét annak, mint amit mindenki más tenne? Miért?!?!
Teljesen összezavart. Soha nem találkoztam még hozzá hasonlóval. Lenne lehetősége, de nem tapad. Megadnám magam, de nem lép... jobban belegondolva egy parányi félelmet éreztem.
- Jared és Lexy nagyon jó páros lennének együtt. Sajnos az egyikőjük retteg megnyílni és lépni, így lehet a nagy Ő-t fogják elszalasztani. - suttogta pár centire az arcomtól.
- Most ugye még mindig róluk beszélünk? - köszörültem meg a torkom, ugyanis a szavai kétértelműen hangzottak.
- Ahogy vesszük. - húzta keserű mosolyra a száját. Abban a percben végig pörgött előttem az egész életem. Minden baklövés, amit elkövettem, minden fájó szó és reménytelen szerelem. Ugyanilyen kifejezés ült akkoriban az arcomon. Nem hagyhattam szenvedni. Az ég áldjon meg, hiszen szeretem ezt az embert! Mégis hová szerencsétlenkedek már annyit, akár egy 15 éves?
Az alkohol kikapcsolta az agyam védekező reflexeit, a szívem pedig átvéve az irányítást, megtettem. Megcsókoltam azt a tökéletes vonalú száját és a nyakát átkarolva öleltem magamhoz, mint aki soha többé nem akarja elengedni.
A szája puha volt, a nyálán sör és mentol íze, az illata eltömítette a tüdőmet. A forró teste az enyémhez nyomódva... mint aki a mennybe került. Sajnos mégis el kellett szakadni, ugyanis kemény kopogás rángatott vissza az életbe.
- Ne menj sehová. - lehelte még egy utolsó puszi keretében. Eszem ágában sem volt!
Amint meghallottam a pizzás srác hangát és a 4 dollár, 20 centet csörögni vendéglátóm kezében, kezdtem kissé magamhoz térni.
- Itt is vagyok. - ácsorgott a küszöbön, dobozzal a kezében. Nem akarok nyálas lenni, mint a hülye filmekben, de abban a percben elolvadtam. Túl tökéletes volt, túlságosan valóságos...
- Akkor... - acéloztam meg magam. - A terv az, hogy összehozzuk őket, úgy, ahogy mi is összejöttünk? - mondtam ki a nyilvánvalót. Szívem szerint vissza szívtam volna, de már késő volt. Az ijedtséget megelőzte a bátorság.
Szó nélkül letette a pizzát az asztalra és mellém fekve pásztázott.
- Pontosan így fogjuk csinálni. - meleg tenyere volt az utolsó amit éreztem az arcomon, mielőtt elaludtam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése