Make me wanna die
Ott maradtam a kanapén ülve és csak néztem ki a fejemből. Képtelen voltam elhinni, hogy mind ez megtörténik. Minden ami volt a napokban, az a valóság és nem a dzsin műve. Tényleg itt mozgok közöttük, igazából beszéltem Jared Padaleckivel és konkrétan hozzám dörgölte az izzadt testét... azt a csodálatosan kidolgozott, nedvességtől csillogó felsőrészét, aminek férfias illatától azt hittem a helyszínen szörnyet halok. Együtt reggeliztünk, kávéztunk és Jensen Ackles elrabolta a nővéremet pár éjszakára, miközben Super Mario-ban nem éppen jeleskedve, de helyt szerettem volna állni. Egy egész világ előtt Misha Collins a barátjaként mutatott be, a twitteren és a facebookon minden második SPN rajongó témája mi vagyunk. Hihetetlen! Mégis... kezdtem úgy érezni, tényleg a családhoz tartozunk. Furcsa véletlen folytán, de végül mégis itt kötöttünk ki és már nincs visszaút.
Megráztam a fejem, előkészítettem egy fehér, koponyákkal díszített nyári ruhát. Elszaladtam egy gyors zuhanyra, megmostam a hajam és még a rózsaszín tincsekből csöpögő hideg cseppekkel, de belebújtam a ruhámba. Úgy határoztam, ma ha törik, ha szakad, de egy normális egyetemista leszek, aki nyaralni jött ide. Összepakoltam a cuccomat és írtam nővéremnek egy levelet, miszerint ne aggódjon. A headsetem bedugva üvöltettem a "The Pretty Reckless - Make me wanna die" című slágerét.
Beültem az első sarki moziba és élveztem, hogy mindenki ismételten normális ember körülöttem. Senki nem híres, csak egy sima, egyszerű állampolgár, akik jöttek megnézni egy jó filmet. Kicsit röstelltem, de egyedül beültem és megnéztem ki tudja hányadszorra a Deadpool filmet. Végig nevettem, izgultam. Kipirult arccal, jót viháncolva a saját magam nyújtotta társaságban, egy ismeretlen célpont felé igyekeztem. Bolyongtam egy darabig, aztán megakadt a szemem egy könyvesbolton. A kirakat hívogatóan csábított, de belépve megállt az eszem! Órisási volt, hatalmas választékkal. Azt sem tudtam hová kapjak... persze a legvégén a fantasy részlegen kötöttem ki, ahol nyál csorgatva végig mustráltam a legújabb Percy Jackson és Trónok Harca kiadásokat, vadi új borítókkal. Sajnos a tömeg odébb tolt, így kiszorultam egy másik fakkba.
- Ki a jó isten az a Paul Hauck? - dörmögtem magamban, amint a kezem ügyébe kerülő könyvet nézegettem.
- Az egyik legnagyobb pszichológiai író. - mordult mögöttem egy ismerős hang. A lábam lezsibbadt, képtelen voltam megfordulni.
- Szia. - köszörülte meg a torkát.
- Hello... - ráztam meg magam fejben. - Szóval... ki is ez a faszi? - maradtam a tárgynál.
- A Mélyponton - Hogyan másszunk ki a depresszióból - írója. - válaszolta Jared vállat vonva és kivette a kezemből. - Nagyon jó könyv. Hasznos, amikor az ember eléggé mélyen van.
- Honnan tudsz Te ilyeneket? - indult meg a nyelvem. - Egyáltalán, mit keresel egy könyvesboltban? - képedtem el.
- Ha hiszed, ha nem, de imádom a könyveket. szólt be, kissé sértődötten.
- Bocsánat. Nem tudhattam. - emeltem fel védekezően a kezem.
- Ugyan... sokan nem néznék ki belőlem. - rázta meg a fejét, amitől a tincsei ide-oda lebegve keretezték az arcát. Hirtelen elkapott valami fura érzés, miszerint nekem azon nyomban bele kell túrni az ujjaimmal és oda többet el nem engedi....
- Ebédeltél ma már? - rántott vissza a valóságba. Megráztam a fejem és jobbnak láttam nem megszólalni.
- Akkor mit szólnál, ha meghívnálak valamire? - mosolyodott el szerényen. Nehezen kezdtem venni a levegőt és majdnem a nyakába ugrottam örömömben, de inkább visszafogott, emberekhez méltó választ adtam.
- Köszönöm. - nyekeregtem rekedten. - Elfogadom a meghívást.
- Akkor gyere. Van a közelben egy nagyon jó pizzéria. - nyújtotta felém a karját, én pedig kissé zavartan, de elfogadtam. Így haladtunk az utcán. Páran megfordultak és megbámultak, de abban a pillanatban nem érdekelt más, csak, hogy a jobbomra pillantva a nyakán lüktető érrel találom magam szemben.
- Megjöttünk. - mutatta a cégtáblát.
- Antonio Pizzériája? - nevettem fel. - Igazán... ötlet dús név.
- Nem beszólni!
Benn rendeltünk egy 28-as Calzone-t, amit elfeleztünk, így falatozva beszélgettünk mindenféle őrültségről.
- Szerinted Jensen és a nővéred össze fognak jönni? - nyelte le a falatot.
- Nagyon remélem. - feleltem őszintén. - Aranyosak. Meg persze túlságosan hasonlítanak, szóval nem tudom, hogy ez a világnak jó, vagy inkább rettegnünk kellene... - sóhajtottam drámaian, mire megrázkódott a válla az elfojtott nevetéstől.
- Nagyon fura lány vagy. - nézett rám a diétás kólája mögül fürkészően. - Én... nincs kedved esetleg este átjönni a kocsimba? Nézhetnénk valami filmet... - motyogta, én pedig alig hallottam a mondat végét, ugyanis a pulzusom ki akarta verni a dobhártyámat a helyéről.
- Régóta szeretném látni a Suicide Room-ot. - dobtam be neki, amolyan tudat alatti elrettentés gyanánt. A válasza meglepett.
- Már láttam párszor, de veled szívesen megnézem újból.
Pislogni nem volt időm, már ismét a forgatási helyszínre értünk. A kocsi előtt búcsúzkodva kaptam egy puszit az arcomra, és zombiként támolyogtam be.
- Randizni foguuunk! - ugrott elém Gina pattogva, akár a gumilabda. - Este megint nála leszek és áááh... törülközőben flangált előttem! - hadarta felpörögve, amivel visszarántott a valóságba.
- Jó szórakozást. - mosolyogtam rá. - Amúgy említettem, hogy én meg Jared este filmet nézünk? - dobtam be flegmán. Erre persze belé szorult a szó.
- Mit mondtál? - vonta fel a szemöldökét.
- Azt, hogy nem csak neked van randid az este. - húztam ki magam már büszkén, mire elsodorva letepert az ágyra és örömében összevissza rángatott, mint egy elmeháborodott.
- IGEEEEEEEEEEEEEEEEEEENNNNN!!!!!!!
- Szállj már le róóóóólam! - taszigáltam odébb. - Hülye gyerek... - morgolódtam.
- Isteni egy nyár, nem igaz? - sóhajtott szerelmesen és hátradőlve, rám pakolta a lábait.
- Föld hívja Ginettát! Ébredj hercegnő! - csikiztem meg a meztelen talpát.
- Bitch.- ült fel kacagva.
- Jerk. - zártam el a témát Mind a ketten föld felett pár méterrel készülődtünk az estére és egészen 7 óráig, az új Metallica lemez pedig üvöltött a háttérben.
- Akkor... - öleltem meg. - Vigyázz a szüzességedre! - kacsintottam, amit persze egy apró tockos követett.
- Ne nyálazd össze, mert holnap már forgatás és arra nem tapad az alapozó! - szúrós pillantást váltva hagytuk a másikat útjának eredni.
Egy helyben toporogva kocogtattam a bejáraton, ami pár pillanat múlva ki is tárult előttem. Ott állt Ő. A haja copfba fogva, egy szál piros pólóban és szürke rövidnadrágban, strandpapucsban.
- Szia. - mosolyodott el. Picit megigazítottam a ruhámat, zavartan nézelődtem jobbra-balra, végül sikerült egy hatalmas esés nélkül feljutnom a lakókocsi lépcsőjén. A lakhely belső része csodálatos volt. A falat több kép is díszítette, amin a stáb tagjaival pózolt, a maradékon pedig a családi képek kaptak helyet. Egy kisebb bárpult a sarokban, egy igazán mókás portré, amin cowboy kalapban pózolt az ágy felett.
- Ez mi a szent szar? - böktem a képre.
- Egy kedves rajongó ajándéka... - vakarta a nyakát. - Vicces, így megtartottam.
- Jól tetted. - mosolyodtam el a kedves gesztuson.
- Kérsz inni?
- Ahham, egy hubi-kólát, ha van esetleg.
- Nálam ne lenne? - emelgette a szemöldökét.
- Jajj, mielőtt elfelejtem: hoztam ajándékot. - nyomtam a kezébe a szatyrot.
Meglepődve zörgött vele, mire mindent sikerült kihámoznia.
- Aztaaa... - a pulton most már több zacskó savanyú gumicukor, egy nagy doboz kaszinótojás, extra mustárral, egy rakás csokis muffin és chips sorakozott. - Istennő vagy. - ölelt át, én pedig természetesen szoborrá dermedtem. Petrificus totalus... mormogtam magamban. Legalábbis azt hittem magamban!
- Miért mormolod a sóbálvány átkot? - vonta fel a szemöldökét, én pedig ha lehetséges még ennél is jobban belé szerettem.
- Csak egy hülye babona... - kamuztam.
Elhelyezkedtünk a több mázsa édességgel, rengeteg liter alkohollal és a hifibe helyezett pendrive-on lévő filmmel.
- Nagyon kemény film? -pislogtam rá. Tényleg nem láttam még, csak 1-2 bemutatót.
- Tetszeni fog. - paskolta meg a combomat, amitől a keze nyomán az össze vér éppen az érintés helyére szándékozott tódulni. Mielőtt pánikba estem volna, nagyot kortyoltam az istenek italából és már-már azon tűnődtem, hogy lassan rászokok a dohányzásra, mikor végre elkezdődött a film.
Eleinte jól bírtam. tetszett a gondolat menet, az egész felépítés, de ahogy elmélyült a történet, egyre inkább bele tudtam élni magam és a gumicukrot tiszta hubertusszal öblítve igyekeztem nem sírni. Önkéntelenül is a mellettem ülő kezét szorongattam, de a végén, mikor Sylwia kitört a szobájából, már Jared mellkasába zokogva küzdöttem az életemért.
A filmnek vége lett, én pedig csak sírtam és képtelen voltam felfogni, hogy ez MI????
- Sajnálom. - szipogtam. - Tiszta vizes lettél. - törölgettem szalvétával a pólóján sötétlő foltot.
- Ugyan már. - eresztett el egy féloldalas mosolyt és lekapta a ruhadarabot. Csinálhatta volna hamarabb is, ugyanis a sírásom azonnal elállt. Csak kikerekedett pupillákkal szemeztem a két mellbimbójával. A történéseknek és a rengeteg piának hála, a saját agyszüleményemként fogtam fel az egészet és sírós röhögésben törtem ki.
- Jól vagy? - érdeklődött.
- Ahha. Van egy zsepid? - takartam el az arcom. Az ölembe ejtett egyet, aztán felvetette:
- Mi lenne, ha megnéznénk valami vidámat is?
- Mire gondoltál?
- Nem is tudom... ha van kedved, akkor megleshetnénk a French Mistake részt a sorozatból. Az az egyik kedvencem. Imádtam forgatni!
- OKÉÉ! - szedtem össze magam ujjongva.
Elindította, én pedig kissé nevetgélve dőltem végig az ágyon. Ott feküdtünk, aztán végül átpakolta a karját, én pedig odabújva aludtam el...
"Jared Padalecki?? Mi, most már Lengyel vagy?" ... ez volt az utolsó mondat ami még a tudatomig jutott, aztán elnyomott az álom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése