When A Blind Man Cries
A kád szélén ülve igyekeztem leküzdeni a kezdődő pánikrohamomat. Az ujjaim összekulcsolva bámultam a vörösre lakkozott körmöm. Hogy lehetek ennyire idióta? Nem elég, hogy Jensen szabályszerűen féltékenykedik, de most már az egész világ kombinálhat és nem elhanyagolható módon: majdnem teljesen csupaszon kameráztak le! Hogy lehet valaki ilyen hülye? Még, hogy én meg Jared?! Komolyan ennyire vak? Hát nem látja, hogy elolvadok egyetlen kósza pillantásától? Ki akar esni a szívem, minden apró mosolyától? Nem érzi, hogy megőrülök érte? Érte és nem a színészért. Az igazi, kicsit béna, néha seggfej Jensenért!
Hangos kopogás szakított ki az önmarcangolásból. Először az jutott eszembe, hogy lehúzom magam a WC-n és a csöveken át megszököm a világ elől, de végül kinyitottam a zárat. Alexa, száját rágcsálva toporgott előttem. Ebben a percben jöttem rá, hogy mennyire elhanyagoltam az utóbbi időben.
- Bejöhetek? - nézett rám aggódva.
- Itt vannak még? - kérdeztem vissza suttogva, de tagadóan megrázta a fejét. - Akkor menjünk ki. - sóhajtottam és kiültem a kanapéra, lábaim magam alá húzva folytattam a már eléggé langyos söröm.
- Mi történt? - pukkantott fel ő is egy dobozos kólát.
- Az, hogy egy nem normális fasz! - tört ki belőlem, kicsit talán túl dühös hangnemben.
- Nyugiii... kezd az elején.
- Az úgy volt, hogy tegnap ugye elmentem innen. - daráltam levegő vétel nélkül. - Aztán vissza akartam jönni, ő persze fél csupaszon beengedett és pizzáztunk, meg Cersei Lannister.... érted.
- Trónok Harcát néztetek. Utána? - vonogatta a szemöldökét pajzánul.
- Utána ki akartam menni cigizni és megcsókolt. - nyomtam bele a fejem egy a kezem ügyébe kerülő párnába és próbáltam elrejteni a paradicsom színű fejem.
- JUUUJJJJ!! - visított fel, miközben a "páncélomat" rángatta el előlem. - Olyan, mint remélted? -nevetett.
- Éppen ez az!! Ezerszer jobb... - vallottam be neki és mellette magamnak is.
- Akkor elmondom, hogy Jared véletlen szájra puszijával nem vetekszik! - pirult el.
- HOGY MIIII??? -pattantam fel. - Erről miért nem tudooook?
- Mert talán Dean Winchester megtestesítőjének a szájából lógtál ki.... - nevetett fel.
- Kabbe. - böktem a bordája alá. - Azt hiszi, hogy akarok valamit Jaredtől. Éltél már ekkora baromságot??
- Ami azt illeti, igen. Osric volt a felbujtó.
- Csodálatos. Komolyan... Jared a barátom lett. Utánam jött segítséget kérni egy bizonyos ügyben. - mondtam sejtelmesen.
- Milyen ügy? - csodálkozott el.
- Az mindegy most. A lényeg, hogy nem tudom mit csináljunk. Ez az egész egy őrültség! Hiszen Jensen Ackles megcsókolt, míg Jared Padalecki téged hajkurászik.... nem akartam, hogy ez legyen. Azt hittem, hogy ide jövünk, szépen végzem a munkámat, te pihizel a nyáron és messziről stíröljük őket a szünetekben. Erre ha úgy nézzük álmaim pasija mellett aludtam az éjjel.
- Mekkora királyság! - ujjongott Lex, amit képtelen voltam mire vélni.
- Nem, ez nem király dolog! Gondolj már bele!! Randizni voltunk. Tudod mivel jár ez?? Ha, ismétlem: HA akarna is tőlem valamit, akkor sem lennék képes ezt az egészet kezelni. A földkerekség legtökéletesebb embere és fotósok, tv-sek kergetik minden sarkon. A világ minden nője ölni tudna, hogy csak a fejében lejátszódjon az, amit én tegnap átéltem...
- Majdnem a a legtökéletesebb... - kotyogott bele, de folytattam.
- Teljesen szürreális, hogy haza állítok vele, anya meg apa mellett ücsörög a konyhában, miközben bolognait eszik és Babásék piszkálgatják a focis kártyákkal...
- Már az esküvőt is eltervezted, igaz? - röhögött ki gonoszul, mire ismét csak az arcomba szaladt véráradattal tudtam reagálni. Igaza volt. Már az utolsó szemig minden lehetőség lejátszódott előttem.
- Jared hatalmas testéről ne is beszéljünk az apró szobádban!! - szúrtam oda neki, mire elhallgatott és lesápadt.
- El se férne az ágyon hosszában... - nyelt nagyot és inkább az üdítős dobozt kezdte zörgetni.
- Szerintem mókás látványt nyújtana... - szívtam a vérét, mire mind a ketten felnevettünk. Szívből, megkönnyebbülten.
- Mit csináljunk? - a kérdésére csak néztünk ki a fejünkből és hallani véltem a fogaskerekek csattogását.
- Szerintem legyen Carpe diem!
- Lex... nem rég lett vége egy több éves kapcsolatomnak. Nem fogok "carpe diem" Mr. Ackles ágyába ugrani!
- Senki nem mondta... csak annyit kértem, hogy engedd el magad. Sodródj az árral. Ne görcsöljünk rá. Élvezzük! Legyen ez egy tökéletes nyár! - lelkesült fel és mint aki beszédet tart hangosan gesztikulálva adta elő az ötletét.
- Igazad lehet... - leheltem kiszáradt szájjal. - Most nagyon jól jönne egy cigi.
- De nem lehet. - vonogatta a szemöldökét.
- Kérdezhetek egy baromságot? - pislogtam rá.
- Nem. Nem leszel szőke! - tette a homlokára a kézfejét színpadiasan, amitől megint nevetnem kellett.
- Ez eszembe sem jutott... szerinted mi most Jensennel .... érted. Mi lehet ez? Mi van köztünk? Nagyon megsértődhetett, hogy ott hagytam?
- Biztos vagyok benne. Úgy elszaladt, mint akit puskából lőttek ki. Elég feldúlt volt.
- Basszus... beszélnem kell vele! Azonnal! - pattantam fel, de a csuklómnál fogva visszahúzott.
- Előbb öltözz fel királylány.
- A fenébe... - kapkodtam a szétdobált cuccaim után. Kicsit viccesen nézhettem ki, a terepszínű szoknyám elfordulva, a pólóm összevissza. - Milyen?
- Olyan... eléggé... sietős. - nyelte le a kitörni készülő röhögőgörcsöt.
- Menj a picsába... - bújtam a cipőmbe, puszit nyomtam az arcoára és összefont ujjakkal azt skandáltam.
- Carpe diem... carpe diem...
Gondolkodás nélkül vettem az irányt a jól ismert szürke csoda felé. Kopogás nélkül nyitottam be. Az ágy bevetetlenül, ahogy hagytuk. A pizzás doboz a közepén, összehajtva.
- Jensen? - kérdeztem bátortalanul.
- Áhh, mit akarsz? - lépett ki törülközővel a derekán a fürdőből. Haján és a mellkasán vízcseppek csillogtak, én pedig kicsit meghaltam belülről... a szívem zakatolni kezdett és képtelen voltam visszaemlékezni a látogatásom céljára.
- Én... - kerestem a hangom. - Inkább megyek... - szállt el minden bátorságom.
- Várj már! - szaladt elém és becsukta az ajtót. - Valamiért ide jöttél. Minek? - emelte fel a csodásan ívelt szemöldökét, szemében pedig kíváncsiság játszott.
- Azt sem tudom mit szeretnél, de amit szeretnél, azt én is szeretném. - hebegtem-habogtam össze-vissza.
- Akkor most... kicsit lassabban. Oké? - mosolyodott el. - Én mit akarok? Jobban megismerni és veled lenni. Te mit szeretnél? Esetleg velem lenni.... vagy...
- Veled lenni. - vágtam rá. - De ez annyira bonyolult. - csóváltam a fejem. - Nem ismerjük még egymást eléggé. Két teljesen más világ vagyunk.
- Miben? - húzta el a száját. - Egy helyen dolgozunk, annyi különbséggel, hogy a kamera két ellentétes oldalán. Én sem vagyok tökéletes az Isten szerelmére!
- Számomra az vagy... - csúszott ki a számon, de mire észbe kaphattam volna és menekülési pont után kutathattam volna, szorosan magához ölelt. Mélyen szívtam be az illatát és továbbra is csak mormogtam: carpe diem...
- Nem akarok erőszakos lenni. - kezdte rekedten. - Randizzunk. Ennyit kérek. A többi pedig majd eldől. - hajolt le, hogy a szemembe tudjon nézni. Kerestem a poént, de sehol nem volt. Komolyan gondolta.
- Hát... rendben. - egyeztem bele. - És tudnod kell, hogy eszem ágában sincs kikezdeni Jareddel.
- Tudom. - vigyorodott el. - Neki a húgod tetszik.
- Honnan....? -kerekedtek el a szemeim.
- Hey! Ne felejtsük el, hogy egyenlőre még az ÉN legjobb barátom. - kacsintott nevetve.
- Jó, akkor találjuk ki, hogy segítsünk nekik! - lelkesültem fel.
- Ez egy elég jó randi... a Póni és Boci összeboronálása haditervet szövögetni. Mit szólsz hozzá, ha egy kis csíny után, neki is látnánk?
- Jó ötlet. - engedtem el magam végre. - Milyen csíny?
- Misha kiakasztott, szerintem mi is tartozunk egy videóval a nagy közönségnek. - vonogatta a szemöldökét, amire kitört belőlem a röhögés.
- Oké. Induljon a show, aztán este katonai megbeszélés.
- Pizzával... - fűzte hozzá.
- ... és sörrel. - nyomtam puszit az arcára, aztán már ott sem voltam.
Hangos kopogás szakított ki az önmarcangolásból. Először az jutott eszembe, hogy lehúzom magam a WC-n és a csöveken át megszököm a világ elől, de végül kinyitottam a zárat. Alexa, száját rágcsálva toporgott előttem. Ebben a percben jöttem rá, hogy mennyire elhanyagoltam az utóbbi időben.
- Bejöhetek? - nézett rám aggódva.
- Itt vannak még? - kérdeztem vissza suttogva, de tagadóan megrázta a fejét. - Akkor menjünk ki. - sóhajtottam és kiültem a kanapéra, lábaim magam alá húzva folytattam a már eléggé langyos söröm.
- Mi történt? - pukkantott fel ő is egy dobozos kólát.
- Az, hogy egy nem normális fasz! - tört ki belőlem, kicsit talán túl dühös hangnemben.
- Nyugiii... kezd az elején.
- Az úgy volt, hogy tegnap ugye elmentem innen. - daráltam levegő vétel nélkül. - Aztán vissza akartam jönni, ő persze fél csupaszon beengedett és pizzáztunk, meg Cersei Lannister.... érted.
- Trónok Harcát néztetek. Utána? - vonogatta a szemöldökét pajzánul.
- Utána ki akartam menni cigizni és megcsókolt. - nyomtam bele a fejem egy a kezem ügyébe kerülő párnába és próbáltam elrejteni a paradicsom színű fejem.
- JUUUJJJJ!! - visított fel, miközben a "páncélomat" rángatta el előlem. - Olyan, mint remélted? -nevetett.
- Éppen ez az!! Ezerszer jobb... - vallottam be neki és mellette magamnak is.
- Akkor elmondom, hogy Jared véletlen szájra puszijával nem vetekszik! - pirult el.
- HOGY MIIII??? -pattantam fel. - Erről miért nem tudooook?
- Mert talán Dean Winchester megtestesítőjének a szájából lógtál ki.... - nevetett fel.
- Kabbe. - böktem a bordája alá. - Azt hiszi, hogy akarok valamit Jaredtől. Éltél már ekkora baromságot??
- Ami azt illeti, igen. Osric volt a felbujtó.
- Csodálatos. Komolyan... Jared a barátom lett. Utánam jött segítséget kérni egy bizonyos ügyben. - mondtam sejtelmesen.
- Milyen ügy? - csodálkozott el.
- Az mindegy most. A lényeg, hogy nem tudom mit csináljunk. Ez az egész egy őrültség! Hiszen Jensen Ackles megcsókolt, míg Jared Padalecki téged hajkurászik.... nem akartam, hogy ez legyen. Azt hittem, hogy ide jövünk, szépen végzem a munkámat, te pihizel a nyáron és messziről stíröljük őket a szünetekben. Erre ha úgy nézzük álmaim pasija mellett aludtam az éjjel.
- Mekkora királyság! - ujjongott Lex, amit képtelen voltam mire vélni.
- Nem, ez nem király dolog! Gondolj már bele!! Randizni voltunk. Tudod mivel jár ez?? Ha, ismétlem: HA akarna is tőlem valamit, akkor sem lennék képes ezt az egészet kezelni. A földkerekség legtökéletesebb embere és fotósok, tv-sek kergetik minden sarkon. A világ minden nője ölni tudna, hogy csak a fejében lejátszódjon az, amit én tegnap átéltem...
- Majdnem a a legtökéletesebb... - kotyogott bele, de folytattam.
- Teljesen szürreális, hogy haza állítok vele, anya meg apa mellett ücsörög a konyhában, miközben bolognait eszik és Babásék piszkálgatják a focis kártyákkal...
- Már az esküvőt is eltervezted, igaz? - röhögött ki gonoszul, mire ismét csak az arcomba szaladt véráradattal tudtam reagálni. Igaza volt. Már az utolsó szemig minden lehetőség lejátszódott előttem.
- Jared hatalmas testéről ne is beszéljünk az apró szobádban!! - szúrtam oda neki, mire elhallgatott és lesápadt.
- El se férne az ágyon hosszában... - nyelt nagyot és inkább az üdítős dobozt kezdte zörgetni.
- Szerintem mókás látványt nyújtana... - szívtam a vérét, mire mind a ketten felnevettünk. Szívből, megkönnyebbülten.
- Mit csináljunk? - a kérdésére csak néztünk ki a fejünkből és hallani véltem a fogaskerekek csattogását.
- Szerintem legyen Carpe diem!
- Lex... nem rég lett vége egy több éves kapcsolatomnak. Nem fogok "carpe diem" Mr. Ackles ágyába ugrani!
- Senki nem mondta... csak annyit kértem, hogy engedd el magad. Sodródj az árral. Ne görcsöljünk rá. Élvezzük! Legyen ez egy tökéletes nyár! - lelkesült fel és mint aki beszédet tart hangosan gesztikulálva adta elő az ötletét.
- Igazad lehet... - leheltem kiszáradt szájjal. - Most nagyon jól jönne egy cigi.
- De nem lehet. - vonogatta a szemöldökét.
- Kérdezhetek egy baromságot? - pislogtam rá.
- Nem. Nem leszel szőke! - tette a homlokára a kézfejét színpadiasan, amitől megint nevetnem kellett.
- Ez eszembe sem jutott... szerinted mi most Jensennel .... érted. Mi lehet ez? Mi van köztünk? Nagyon megsértődhetett, hogy ott hagytam?
- Biztos vagyok benne. Úgy elszaladt, mint akit puskából lőttek ki. Elég feldúlt volt.
- Basszus... beszélnem kell vele! Azonnal! - pattantam fel, de a csuklómnál fogva visszahúzott.
- Előbb öltözz fel királylány.
- A fenébe... - kapkodtam a szétdobált cuccaim után. Kicsit viccesen nézhettem ki, a terepszínű szoknyám elfordulva, a pólóm összevissza. - Milyen?
- Olyan... eléggé... sietős. - nyelte le a kitörni készülő röhögőgörcsöt.
- Menj a picsába... - bújtam a cipőmbe, puszit nyomtam az arcoára és összefont ujjakkal azt skandáltam.
- Carpe diem... carpe diem...
Gondolkodás nélkül vettem az irányt a jól ismert szürke csoda felé. Kopogás nélkül nyitottam be. Az ágy bevetetlenül, ahogy hagytuk. A pizzás doboz a közepén, összehajtva.
- Jensen? - kérdeztem bátortalanul.
- Áhh, mit akarsz? - lépett ki törülközővel a derekán a fürdőből. Haján és a mellkasán vízcseppek csillogtak, én pedig kicsit meghaltam belülről... a szívem zakatolni kezdett és képtelen voltam visszaemlékezni a látogatásom céljára.
- Én... - kerestem a hangom. - Inkább megyek... - szállt el minden bátorságom.
- Várj már! - szaladt elém és becsukta az ajtót. - Valamiért ide jöttél. Minek? - emelte fel a csodásan ívelt szemöldökét, szemében pedig kíváncsiság játszott.
- Azt sem tudom mit szeretnél, de amit szeretnél, azt én is szeretném. - hebegtem-habogtam össze-vissza.
- Akkor most... kicsit lassabban. Oké? - mosolyodott el. - Én mit akarok? Jobban megismerni és veled lenni. Te mit szeretnél? Esetleg velem lenni.... vagy...
- Veled lenni. - vágtam rá. - De ez annyira bonyolult. - csóváltam a fejem. - Nem ismerjük még egymást eléggé. Két teljesen más világ vagyunk.
- Miben? - húzta el a száját. - Egy helyen dolgozunk, annyi különbséggel, hogy a kamera két ellentétes oldalán. Én sem vagyok tökéletes az Isten szerelmére!
- Számomra az vagy... - csúszott ki a számon, de mire észbe kaphattam volna és menekülési pont után kutathattam volna, szorosan magához ölelt. Mélyen szívtam be az illatát és továbbra is csak mormogtam: carpe diem...
- Nem akarok erőszakos lenni. - kezdte rekedten. - Randizzunk. Ennyit kérek. A többi pedig majd eldől. - hajolt le, hogy a szemembe tudjon nézni. Kerestem a poént, de sehol nem volt. Komolyan gondolta.
- Hát... rendben. - egyeztem bele. - És tudnod kell, hogy eszem ágában sincs kikezdeni Jareddel.
- Tudom. - vigyorodott el. - Neki a húgod tetszik.
- Honnan....? -kerekedtek el a szemeim.
- Hey! Ne felejtsük el, hogy egyenlőre még az ÉN legjobb barátom. - kacsintott nevetve.
- Jó, akkor találjuk ki, hogy segítsünk nekik! - lelkesültem fel.
- Ez egy elég jó randi... a Póni és Boci összeboronálása haditervet szövögetni. Mit szólsz hozzá, ha egy kis csíny után, neki is látnánk?
- Jó ötlet. - engedtem el magam végre. - Milyen csíny?
- Misha kiakasztott, szerintem mi is tartozunk egy videóval a nagy közönségnek. - vonogatta a szemöldökét, amire kitört belőlem a röhögés.
- Oké. Induljon a show, aztán este katonai megbeszélés.
- Pizzával... - fűzte hozzá.
- ... és sörrel. - nyomtam puszit az arcára, aztán már ott sem voltam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése