Simple Man - 6. fejezet

Hamburger

Valami meleg és kellemes csiklandozta a tarkómat. Egy forró lélegzet. Mosollyal az arcomon nyitogattam a szemem és vártam, hogy Neo, az amerikai bulldog, nyálas képe fogadjon korán reggel. Nem ez történt... Szinte lefagytam a látványra. Jared rám pakolva végtagjait, szuszogott. A szívem kihagyott egy ütemet. Az a gyűrött arc, a kócos haján félreálló sapi, a résnyire nyitott szája... teljesen elgyengültem. 

- Ne bámulj... - mosolyodott el és picit kilesett a szemhéjai alól, jelezve az ébrenlétét. Megállt bennem az ütő. Hogy lehet valaki ennyire cukiiii? Szívem szerint azonnal felpattantam és rohantam volna amerre csak lehet. Mégis képtelen voltam megmoccanni. 

- Sajnálom. - fordítottam el a fejem, próbáltam nem belegondolni mégis mennyire nézhetek ki szarul. A hajam szénaboglya állapotban, a szemem alatt a hosszú éjszaka utána sötét karikák, a tegnapi festék elkenődve és mellette a paradicsomokat megszégyenítő pír az arcomon. Sikítani lett volna kedvem. Miért vagyok ennyire nyomi, hogy PONT ilyen állapotomban kell ébrednem Jared Padalecki mellett?

- Édes a kómás fejed. - vigyorgott, én pedig inkább magamra húztam a plédet. 

- Hagyj. - dörmögtem a díszpárnába. - Majd délután egy zuhany és egy alapos pihenés után találkozhatunk. 

- Szerintem természetesen csini vagy korán reggel. - dugta be a fejét a pléd alá, én ijedtemben kiugrottam alóla, de ezzel csak azt értem el, hogy a földön landoltam. 

- Auuucs! - lehet ez még ennél rosszabb? A fenekem dörzsölgetve tápászkodtam fel. 

- Mielőtt kitöröd a nyakad, mindenki menjen a dolgára és utána esetleg úgy egy óra múlva reggelizhetnénk valamit. Együtt. - ajánlotta fel, mire a homlokom tetejéig szaladt a szemöldököm. 

- Mivel a többiek eltűntek. - pásztáztam körbe a teret. - Úgy sincs más lehetőségem. - sóhajtottam megadóan. Lemondóan megcsóválta a fejét. 

Lassan összeszedelődzködtünk, rendet raktunk magunk után. (Jensen nagy-NAGY köszönömmel tartozik, mert nem két perc volt!!) Útközben bóbiskolva indultam a pihe-puha ágyam irányába. 

Levágódtam a párnák közé ruhástul és el is nyomott az álom. Fél óra múlva pattantak ki a szemeim és mint akit kicseréltek, úgy feltöltődtem energiával. Elsuhantam zuhanyozni, aztán előszedtem egy sötétkék -rózsaszín Lonsdale rövidnadrágot, hozzá pedig egy fehér, lenge Bon Jovi pólót. A hajam most lófarokba kötöttem és leültem a tv elé, de csak azért, hogy lefoglaljon és ne az órát bámuljam, a másodperceket számlálva. 

Annyira belemerültem a Spongyabobba, hogy csak későn hallottam meg a matatást. Lejjebb vettem a hangot, így még hallottam az ajtóból beszűrődő beszélgetést.

- Ma? Félidőben? Esetleg kinézhetnénk a városba. Kettőtől ötig semmi dolgom. - füleltem, így simán behallatszott a meghívás.- Na? - válaszolj már te idióta!!! Szidtam tátogva a nővéremet. Már ott voltam, hogy kirontok és én bólintok rá helyette, de hálistennek erre nem került sor. 

- Oké. 

- Szuper. Zsír. Úgyis találkozunk még addig. 

Szépen visszahelyezkedtem, mint aki marhára nézi a mesét, mire egy ismerős dallam szólalt meg nővérem dúdolásos előadásában. Nagyon régi, közös emlék fűzött ehhez a dalhoz. Több éve nem hallottam tőle. 

"Ha volt is bűn, mit elkövettem. 

Már régen leróttam az árát. 

Nem kell több férfi, aki átver. 

Nem kell több gyötrelem, sóhaj, ábránd..."

- Te minek örülsz? Miért nem szól a tv? - képedt el. Igyekeztem szuggerálni, de semmi.

- Úgy nem hallottam volna, hogy randid lesz. - szívtam a vérét. Meg lett a hatás, kifutott az arcából minden szín. Az első ami eszembe jutott, hogy valószínűleg 1,5 órája én is így néztem ki Jared előtt. Elkapott a pánik.

- Nem randi. Csak egy kedves meghívás. - morogta. Nyugtasd magad szivi!

- Ühüm... - már a tv-t nézve igyekeztem felkészülni a reggelire. Fejben teljesen ott jártam.

- Mi a... - nem tudtam mi baja, akkor vettem észre, hogy ráültem a távirányítóra, így elindult a DVD-ben lévő SupNat teljese 1. évadja. Már csak ez hiányzott!

- Hjajjjj... Ugye milyen tündéri volt? - vágtam ki magam rögtön. Nem mondhatom el neki, hogy éppen minden végtagom zsibbad, ugyanis pár perc múlva Jareddel találkozom. Inkább a képernyőre szegeztem a tekintetem és próbáltam higgadt maradni.

- Na menj a picsába. Kilépsz az ajtón és láthatod élőben, erre te képes vagy itt nyáladzani a majdnem 10 évvel ezelőtti fejére? - nevetett. Milyen igaza volt...

- Te menj a randidra. - kortyoltam a teámba, amivel nálam lezártnak tekinthető egy téma. Megtette a hatását, mert eltűnt a fürdőszobában. 

A nagy sátor előtt állva rugdostam egy fűcsomót. Ez marha ciki! Itt ácsorgok, mint valami idióta és várom hátha megjelenik. Mi van, ha nem is jön? Csak kedves akart lenni és udvarias. Az is lehet, hogy elfelejtette. Mindenki hülyének néz... - pörögtek a fejemben a kifogások. Már éppen a "biztos elrabolták az UFO-k" teóriánál jártam, mire messziről kitűnt a feje a rengeteg dolgozó közül. Most kis copfba fogta össze a haját, piros, V kivágású póló és egy krémszínű rövidnadrág volt rajta. Az illata fejbe kólintott, mikor mellém ért.

- Ne haragudj, hogy késtem, de elromlott a bojler és nem volt meleg víz. Büdösen meg csak nem állhatok eléd! - tárta szét a karját. Az első gondolatom az volt, hogy szívem szerint odabújnék, a másik pedig, hogy sürgősen el kell vonulnom egy pszichiátriára. 

- Semmi baj. Te állod a kaját cserébe. - dobtam fel, amit elfogadott.

- Mit kérsz? - álltunk be a sorba. 

- Egy gyrost és egy fantát. - olvastam végig a mai étlapot. 

- Egy gyros lesz - Minden mehet bele? - pillantott rám, én pedig helyeslően bólintottam. - Mindent bele, egy fanta, egy zero kóla és egy sajtburger, rengeteg mustárral, ketchup nélkül, paradicsommal és sok salátával. 

- Ez gusztustalan. - szörnyedtem el, mikor a srác megcsinálta a burgert. Tocsogott a mustárban. Hogy lehet ezt megenni? 

- Nem igaz. Tökéletes. - harapott bele nagyot, mikor végre leültünk egy asztalhoz. Folyt a sárga színű szósz a feje minden részén. Bele kellett kapaszkodnom a saját combomba, hogy visszatartsam a minden porcikámban sikító testem, nehogy hülyeséget csináljon. Ugyanis abban a nyomorult emberi elmémben olyan gondolatok fogalmazódtak meg, hogy előrehajolok és lazán lenyalom az álláról. Hülye, hülye, hülye! Most már biztossá vált a diliház, méghozzá egy gumiszobát kibérelve, jó hosszú időre! 

- Jól vagy? - pislogott, én pedig visszatértem a jelenbe. 

- Persze. - hazudtam menten.

- Ha nem jó, adok ebből. - bökött a kajánkra. Észrevehette a szörnyülködést a fejemen, mert felkacagott. 

- Inkább kötöm fel magam előbb, mint hogy ezt megegyem. - pöcköltem meg a zsemle tetejét. 

- Akkor merre jársz? - hajolt elém. 

- Jaaa... csak .... azon járt az agyam, hogy..... hogy képzeld, Gina és Jensen délután randiznak vagy, mi a szösz! - vágtam rá az első dolgot ami hirtelen eszembe jutott. Meg is bántam, hiszen nem lett volna szabad elkotyognom, de inkább ez, mint hogy a nyelvemet összefüggésbe hozzuk bármilyen módon az arcával, vagy a teste bármely másik részével. 

- Komolyan? Miből gondolod? - húzta össze a szemöldökét. 

- Reggel elhívta városnézőbe a délutáni szünetben. - vontam vállat.

- Nekem meg nem is mondta a kis szemét. - dünnyögött magában. 

- Én is csak véletlen hallottam meg. - emeltem fel a kezem. - Éppen... Spongyabobot néztem, mikor Gina visszért. Akkor beszélték. Eskü nem akartam hallgatózni! 

- Ugyan már, ki sem néztem volna belőled! -vágott marha komoly fejet. - VattaPóniÜgynök... - röhögött. 

Drága CHUCK.... hány nevem lesz még a nyár végére?