Simple Man - 4. fejezet

Játék

Miután ott hagytam Ginát az önsajnálatban dagonyázni, kicsit sem volt lelkiismeret furdalásom. Szerintem teljesen túlreagálta az egészet. Jensen pedig igazán tündéri volt, hogy leszerelte a twitterező piócákat. Egyenlőre nem voltam képes ezen agyalni, mert a reggeli "összefutás" után, teljesen másik dimenzióban jártam.

Kómásan baktattam égig az ismeretlen ösvényen, míg egy hatalmas fehér sátornál kötöttem ki. Már a fél stáb ott lézengett és mindenki kócosan, pizsamában társalgott. Mikor kikértem a kávémat elfoglaltam egy messze eső ponton lévő helyet. Próbáltam kis feltűnést kelteni, de nem sok sikerrel. Többen odajöttek bemutatkozni és üdvözölni. Igazán rövid idő alatt terjedtek itt a hírek. Olyan volt az egész, mint a falu, ahonnan származom, csak kicsiben. Aztán mire mindenkit sikerült lekoptatnom, valaki felemelte a sörpadot, hogy majdnem leestem.
- Menj a fenébe! - csúszott ki a számon, de meg is bántam amikor megpillantottam a csínytevőt. Szürke melegítőnadrágban és hozzá illő, feszülős pólóban vigyorgott mellettem, jót szórakozva rajtam. A haja kuszán állt, az arca pedig gyűrött volt. A szemei mégis úgy csillogtak, akár egy öt évesnek. 
- Neked is jó reggelt Póni. - huppant mellém Jared, a pad pedig meghajolt középen a súlyától. 
- Marha vicces. - forgattam meg a szemem és próbáltam nem rá nézni. 
- Hogy aludtál? - érdeklődött kedvesen, amitől én is felengedtem. 
- Jól. Mondjuk a reggel már nem volt ennyire szuper. - vontam vállat. - Gina éppen teljes depresszióba merült.
- Ja, olvastam Jens kiírását. Néha nem értem a lányokat. - húzta el a száját. - Gonoszak tudnak lenni. 
- Ha tudnád mennyire. - motyogtam. 
- Figyelj, arra gondoltam, hogy esetleg... ha van kedved persze. - védekezett rögtön. - Bebetonozhatnánk az itt létedet. 
- Mi a terv? - mosolyodtam el és most már 100%-osan rá figyeltem. 
- Fiona, az egyik öltöztető nem rég lépett le. Szerintem nem nagy cucc, simán átvehetnéd a helyét. Annyi az egész, hogy te készítenéd ki a jelenetekhez a jelmezeket és segítenél öltözködni néha, ha problémásabb 1-1 ruhadarab. 
- Ez jól hangzik. - lelkesedtem fel. 
- Akkor délután itt találkozzunk. Utána megmutatom hová kell menned. 
- Köszi. 

Szóval most éppen felé haladok. Kicsit féltem, hogy át fog verni, de semmi ilyesmiről szó sem volt. Ott ácsorgott a sátor előtt kezében két dobozzal.
- Szia! - vigyorgott, mint a Halloween-i tök.
- Mit hoztál? - böktem az ételhordókra.
- Ebéd idő van. Gondoltam egy kis fish and chips nem árt. Elkísérlek, utána rohanok tovább forgatni. Ma nincs sok jelenetünk. Amint átöltöztem, arra gondoltam... esetleg megmutatnám a helyet.
- Kedves tőled. Ha megkapom a munkát, akkor örömmel. - egyeztem bele.

Csendben haladtunk egymás mellett. Kezében a dobozok, én pedig igyekeztem nem bámulni minden mozdulatát.
- Itt vagyunk. - fogta meg a karom, hogy megálljak.Őszintén? Majdnem leállt a vérkeringésem, de azonnal összeszedtem magam és beléptem a mutatott helyiségbe.
Több lány rohangászott fel és alá, teljes volt a káosz.
- Csajok! - dörrent mellettem Jared hangja.
- Jar! - ujjongott egy szőke lány és előttünk teremve, megölelgette. - Hogy telt a szünet?
- Jól Anna, köszönöm. Figyeljetek, ő itt Lexy... Fiona helyére érkezett. - felém kacsintott, hogy a többiek ne vegyék észre.
- Örülünk! - sétált felém egy fekete hajú lány. - Esme vagyok. - kezet nyújtott, amit elfogadtam. Onnantól pedig minden felpörgött. Jared elköszönt, én pedig belevetett magam a munkába. Hihetetlen hamar belelendültem és a legszebb volt az egészben, hogy élveztem. Már kinn sötétedett az ég, amikor Jared ért vissza teljes sminkben. Az arcán több vágás húzódott, amiből tudtam, hogy Gina legalább elvégezte a munkáját.
- Hogy telt a nap? - huppant le az előttem álló székbe és a tükörbe nézve kezdtünk beszélgetésbe.
- Kellemesen. Majdnem zökkenőmentesen... - sóhajtottam és itt eszembe jutott, hogy majdnem felgyulladt az egész hely, amikor a festett ponyva mellett Esme rágyújtott egy cigire. Végül úgy gondoltam, erről neki nem számolok be.
- Örömmel hallom. Akkor ezek szerint lassan elszabadulsz.
- Bizony. - bólogattam és észre sem vettem, de önkéntelenül nyomkodni kezdtem a vállait.
- Atyavilág! - nyögött fel, amitől észhez tértem és elkaptam a kezem.
- Bocsánat.
- Abba ne hagyd! - nyúlt hátra a kezeimért és a visszahelyezte az előbbi helyükre. Zavaromban ismét nekiláttam a masszírozásnak, de minél tovább csináltam, annál bátrabban mertem dolgozni rajta. Néha egy két jóleső sóhaj hagyta el a száját, ami engem mosolyra késztetett. Sosem hittem volna, hogy valaha Jared Padaleckit fogom masszírozgatni két nap ismeretség után.
- Én is jelentkezem! - nevetett egy mellettem álló férfi. Annyira el volt maszkírozva, hogy először fel sem ismertem. Jobban odafigyelve pedig rájöttem, hogy Tahmoh Penikett az. (Gadreel)
- Sajnálom, de mi már végeztünk. - mordult rá Jared talán kicsit durván.
- Éppen ezért, gondoltam, most én jövök. - vigyorgott Tahmoh töretlenül.
- Késő van és Lexyvel vacsorázni megyünk. - szúrta oda. Vacsorázni??? Erről én miért nem tudok Padalecki???
- Igen. - nyögtem ki végül. Ki vagyok én, hogy vitába merjek szállni vele? Ha ő velem akar vacsorázni, akkor velem fog vacsorázni.
Jared sürgősen lemosta a festéket és átvedlett utcai, sima ruhájába, aztán a kezem megfogva húzott el az egyik irányba.
- Állj már meg! - torpantam meg.
- Ne haragudj. - vakarta az állát zavarában.
- Oké, veled vacsorázom, ha már ennyire "lovagiasan" megkértél rá. - forgattam a szemem. - De azért a karomat szeretném a helyén tudni. - nyomkodtam meg a vállam.
- Bocs. - elgondolkodva folytatta. - Igazából én általában Jensennél kajálok, vagy a kocsimban. Szóval szerintem látogassuk meg. Ne üldögéljen egyedül.
Nagy kő esett le a szívemről, hogy sem kettesben és se nem puccos étterembe nem kell vele mennem. Így sokkal kötetlenebb és viccesebb lesz az egész, bár kíváncsi voltam Jensen képére, amikor másod magával fog beállítani Jared. Összeszedtünk mindenféle finomságot és megpakolva ácsorogtunk egymás mellett, mint két hülye.
- Mehetünk? - nézett kérdőn, visszarángatva a jelenbe.
- Már? Most?  - hápogtam, amire felnevetett és elindult gyors léptekkel. Nehezen tartottam az iramot, de pár percnél tovább nem tartott az út.
A "Jensen Ackles - Actor" feliratú ajtón kopogtunk, ahonnan hangok szűrődtek kifelé.
- Jövök már! - dörrent Jensen hangja és pár pillanat múlva a feje is kikandikált az ajtón. - Hello. - vigyorgott.
- Jöttünk. - vont vállat Jared.
- Azt látom... - befelé fordult és bólintott valakinek. - Gyertek be. - tárta kijjebb az ajtót. Ami elém tárult, attól nem tudtam, hogy sírjak vagy nevessek. Nővéremet láttam meg, még mindig a reggeli pizsijében, de már a hosszú pajzsokkal díszített nadrággal. Haja laza kontyba feltűzve és a kanapén, mezítláb, törökülésben ülve, konzollal a kezében nyomott valami játékot a PS-n. Előttük szintén egy halom kaja volt. Lenéztem és láttam, hogy Jensen is mezítláb nyomul, fekete mackó gatyában és fehér BatMan pólóban.
- Üljetek le, ha találtok helyet! -azzal ott hagyott minket lefagyva. Ahogy elnéztem, Jaredet is éppen annyira meglepte barátja vendége, mint engem.
- Mit műveltek? - köhintett a hosszú hajú kísérőm zavartan.
- Éppen elpicsázom X-men-ben. - válaszolt Gina teljes átéléssel. - IGEEEN! - kiáltott fel.
- Nem ér! Nem is ültem ott! - helyezkedett el a másik konzol mögé Jensen.
- Úgyse lett volna esélyed Wolverine ellen a nyomi Cyclops-oddal.
Lefagyva bámultok a párost, ahogy épp egymást ölik a játékban, aztán pár pislogás után helyet foglaltunk a babzsákokon és enni kezdtünk.
- Hoztam jégkását. - vigyorogtam, amire nővérem előrehajolva lenyomott egy puszit és szó nélkül iszogatni kezdte.
- A kedvence. - magyaráztam Jared kérdő tekintetének. Magamnak hoztam, de ha már itt van, próbáltam feloldani a helyzetet. Körbepillantva felfedeztem, hogy igazán szép Jensen kocsija. Egy akvárium is helyet kapott benne.
- Gumicukor! - nyúlta le barátja elől Jared a zacskót, amit nagy vigyorral díjaztam és én is belemarkoltam a savanyú édességbe.
Az este kellemesen telet, röhögéssel és különféle ugratásokkal. Még én is kipróbáltam a játékot, bár a szerencsétlenkedésemen Jared jót kacagott.
- Majd megtanítom, hogy kell vele játszani. - biztatott és megpaskolta a combom. A szemem csak a lábamon heverő kezére volt képes fókuszálni.
- Oké... - suttogtam.
- Ha még sem megy majd, akkor marad a Super Mario. - kacagott fel, amire kijózanodtam és teljes erőből hátba vágtam.
Elég későre járhatott mire egy kört sikerült végre megnyernem. Akkor vettem észre, hogy csak azért, mert Jared már békésen szuszogott mellettem, fejét hátravetve. Halk nevetés után körülnéztem, Gina már elterülve aludt Jensen ölében, aki csak mosolyogva megvonta a vállát és hátradőlve a feje alá helyezett egy párnát, majd húzta ő is a lóbőrt. Lassan éreztem, hogy engem is elnyom az álom.