Simple Man - 2. fejezet

PóniHaj

- Sziasztok! - visszahangzott a fejemben. Ott álltak előttem teljes életnagyságban. Jensen fején valami sapka volt, míg Jaredre nem mertem ránézni. Inkább halkan visszaköszöntem és elkönyveltem magamban, hogy mikor vége a mai napnak: hazamegyek. Ezt képtelenség volt ép ésszel kibírni.
- Áhh, az új családtag! - állt meg Jensen Gina előtt, én pedig görcsösen szorítva a székem párnáját, imádkoztam, hogy legyen elég lélekjelenléte és ne ájuljon el. Hiszen... azzal engem is leégetne. Persze, az a kurva agyam tovább futtatta a gondolataimat és igazából nem is tűnt olyan rossz ötletnek az ájulás. Lehetne szájon át lélegeztetni... Fejezd be Alexa! Szidtam magam belül.

- A neve Gina. - csámcsogott közbe Misha, ezzel kiszakítva a tudatalattimból.
- Hallottam rólad. - foglalt helyet Jensen és kezébe vett egy üveg vizet. - Reggeli közben a srácok már alig bírták türtőztetni magukat, hogy mégis ki lesz az új lányka. - láttam nővéremen, hogy némasági fogadalmat tett, így mikor Jared megszólalt, én is ezzel próbálkoztam.
- És... ki ez a mosolygós, anime hősnő? - hajolt bele az arcomba fél méterrel, amitől hirtelen el is felejtettem levegőt venni.
- A-Alexa vagyok, de csak Lexy. - még nekem is furcsán csengett a hangom, de nem érdekelt más abban a pillanatban, csak hogy meg ne fulladjak.
- Örülök, Jared vagyok.
- Tudom. - csúszott ki a számon. Hogy lehetek ekkora ökör???
- Akkor azt is, hogy a helyemen ülsz. - azzal lehuppant mellém és odébb tolt a kanapén. Csak a csípőnk érintkezett, én mégis infarktust készültem kapni.
- Na, srácok, zavarba hozzátok a csajokat! - védett be minket Rob egy kedves mosoly kíséretében.
- Jó móka. - vigyorgott Jensen önelégülten, amitől nővérem fejét ellepte a köd.
- Tudod mi lesz jó móka Ackles? - találta meg a hangját. Abból is az agresszívabb fajtát. - Ha összevissza mázolom majd a képed és "esetleg" "véletlenül".... - gondolkodott látványosan. - Nem fogod majd tudni levakarni magadról!

A fiúk némán ültek és csak nagyokat pislogva hallgatták. Végül megszólalt az említett.
- Átmentél a próbán. Üdv a csapatban! - paskolta meg a lány combját, akin láttam, hogy menten elsírja magát.
- Nos, akkor ha már ezt megvitattuk, lenne egy fontosabb kérdésem. - jelentkezett Jared, mint az iskolások. Rápillantva vártuk a kérdést, mire neki állt beszélni. - Engem az foglalkoztat, miért olyan színű a hajad - itt felém fordult teljes felső testtel. - mint egy Pici Póni szőre?
Itt volt vége. Teljesen elhagyta a testemet minden feszültség és kitört belőlem a röhögés.
- Te egy állat vagy. - kapkodtam a levegőt. - Nem Pici Pónis!
- Én megmondtam, inkább vattacukor. - kapta elő a telóját Misha ismét. - Ha megengeded, ezt le fotóznám. Muszáj feltennem a hálóra. Nem mindennapi.
- Nem biztos, hogy jó ötlet. Hivatalosan nem tartózkodhat itt. - pislogott Gina nagyokat. - Ha kiderül, hogy becsempésztem...
- Mi engedtük meg. - dörmögte Jensen és kacsintott egyet cinkosan. Ginán láttam, hogy az olvadás és a nyugalom határán egyensúlyoz, ami végre jó jel volt.
- Akkor, oké, de ne telibe... - egyeztem bele és mikor kattant a fényképező gombja, az arcom elé kaptam a kezem. Nővérem persze ismert, így már előre vigyorgott. Tudta, hogy ez lesz a vége.
- Most nézd meg! - háborgott Misha. - Belenyúltál!
- Mibajod van... művészi! - cukkoltam, amin szerencsére elgondolkodott és tovább bűvölte a készüléket.
- Te sem úszod meg a fotózkodást. - mutatott a vörösre Jared. - Álljunk össze.
Mindenki összetömörült a kanapén, én hálistennek a szélére keveredtem, így a nővérem Jensen és Jared által összenyomott alakjának kárán kacaghattam. Beállították a telefont időzítőre és már ment is a világegyetembe, fel a twitterre.
- "Új családtagokkal bővültünk MishAmigos!" - olvasta a címet hangosan a twitter mániás. -
"Szerintetek ez a haj vattacukor vagy Pici Póni? Várjuk az ötleteket." - mire észbe kaptam, hogy elvegyem a telefonját és ellenkezzek, már rég megnyomta a gombot.
- Ezért halott vagy. - húztam össze a szemem fenyegetően.
- Háború. - mondta fapofával, még majdnem meg is ijedtem, de Jared mellettem hahotázva majdnem hanyatt vágódott.

- Óvatosan kínozzátok. - pattant fel Gina és átlépve a lábakon a tükrök felé igyekezett. Felmérte a terepet, az eszközöket és mosolyogva figyelte a faltapétaként szolgáló több száz mókás fényképet a fiúk mindenféle haj és smink alkotásairól. Annyira belemerült, hogy észre sem vette, amikor Jensen hatalmas vigyorral a képén mögé lopódzott. Én szólni akartam, hogy vigyázzon, de egy tenyér tapadt a számra és lefogta a másik karomat. Jared csak akkor engedett el végre, amikor a nővérem hajából már csorgott az ásványvíz.
- Én igyekeztem... - tettem fel védekezően a két kezem.
- Te állat! - csavarta a göndör fürtöket a kézmosó felett. - Ezért még nagyon megfizetsz. - bökte az összeesküvőt mellkason.
- Én tortát kaptam első héten a képembe. Ez még mindig jobb. - vigyorgott Misha. Jensen közben az egyik asztalnak dőlve "kedvesen" egy piros törülközőt nyújtott Ginának, aki sértődött képpel elvette és bebugyolálta turbánba a haját.
- Majd hozzászoktok. - nyújtózkodott Rob, aztán búcsút intett nekünk. - Mennem kell, mert megígértem Timnek (Timothy Omundson), hogy együtt kajálunk ma.
- Most ettél. - néztem rá meglepődve.
- Igen, az volt az előétel és csak azért, hogy Misha nehogy felzabálja az egészet.
- Ééértem. - szaladt fülig a szám.
Éppen menni készült, amikor nyílt az ajtó és ott állt egy igazán ismerős alak. David Nutter, az egyik főrendező. Semmit nem kérdezett, mikor látta, hogy úszik a fél autó és a főhősünk megállás nélkül vigyorogva játszik az üres 1,5 literes palackkal.
- Látom megismerkedtetek. - próbáltam összehúzni magam, hogy ne keltsek feltűnést. Mostmár meggondoltam magam, nem akarok haza menni!! Jared láthatta a kétségbeesésemet, mert átvetette a vállam felett a karját.
- Lányka? - nézett ránk sokatmondóan David.
- Velem van. - mosolygott rám a vállamon pihenő kar tulajdonosa.
- Oké. Egy órán belül legyetek készen, mert Samatha nem fog várni a ruhákkal. Erik még a héten itt van, utána rohangászni fog a Timeless bemutatókra. Addig legyen m-i-n-d-e-n tökéletes! - tagolta, amire mindenki bólintott. - 10. évad első rész, 12-es kép. - darálta Ginának, aki valamiért értette az egész katyvaszt és bólintott.
David lelépett, kiengedve Robot maga mellett, a srácok pedig amint csukódott az ajtó ismét visszavedlettek a vigyorgó önmagukká, akár a csínytevő gyerekek.
- Akkor te nyomás hajat mosni! - mutatott Jaredre, amint végig olvasta az asztalon található lista megadott pontjait. - Misha, rád csak egy kevés alapozót rakunk. Jensen, te elég macerás leszel, szóval kezdjük is. - osztotta ki a parancsokat, mintha hirtelen eltűnt volna a félős rajongó és átvette a munka a fangörcs helyét.

Mindenki szó nélkül tette amit mond, én pedig bekapcsoltam a tv és elhelyezkedtem a kanapén.
- Ott van kínai a kis hűtőben, ha éhes lennél. - mondta Misha, miközben már a fél arcát barnás krém borította.
- Köszi! - figyeltem a tv-t, de néha oldalra pillantva a munkafolyamatot is. Misha kész lett, leült mellém és a telóját babrálta, majd néha belekötött az új dr. Who részbe, de nem érdekelt a véleménye. Jared vizes hajjal rohangászott, miközben Gina keze alatt égett a meló.
- Lexy, segíts kérlek! - nézett rám könyörögve. - Ott a hajszárító, szárítsd be ezt a loboncot, amíg én próbálok agyonvagdalt képet kihozni ebből a tökélyből... - elszólta magát. ÉS ELSZÓLTA MAGÁT!!! Jensen arcán csak egy szerény mosoly játszott, de nem tudtam tovább figyelni, mert remegő kezekkel a hajszárító után nyúltam és Jaredhez hajolva bekapcsoltam. Alig értem fel.
- Lejjebb veszem a széket, oké? - engedte le az állítható karral. Így már sokkal jobb volt. Szárítgattam, fésültem, ámuldoztam, hogy lehet valakinek ennyire puha a sörénye. Végül ráfújtam egy kevés hajlakkot és kész is lett.
- Köszi. - mosolygott, aztán beletúrt az ujjaival.
- Ne rontsd el! - vágtam picit a kezére.

- KÉSZ! - ugrándozott Gina. Jensen kinyitotta a szemét. A zöld szemek helyett teljesen fekete kép fogadott minket. Élethű volt a kontaklencse, meg kell hagyni. A haja befésülve, az arcát pedig vágások borították. Tökéletes munka volt.
- Király. - nézegette magát a tükörben. - Rendesen megijedek magamtól. - röhögött.
- Örülök. Jared, gyere, még a te fejedet is kimaszkoljuk, kicsit fehérebb tónussal, azt rohannotok kell, mert le leszünk cseszve.
Mikor a fiúk végeztek, már szaladtak is egy-egy köszönöm és sziasztok kíséretében átöltözni és utána a helyszínre. Ketten maradtunk.
- Soha nem akarok hazamenni. - sóhajtottam távirányítóval az ölemben.
- Mostmár én sem. - feküdt végig az ölemben nővérem és a szemei szerelmesen csillogtak, bár az arcán itt-ott piros festék húzódott.
Nem szóltunk semmit, csak a gondolatainkba merülve megebédeltünk és a telefonunk után nyúlva osztottuk meg az első közös képünket életünk legnagyobb élményéről.