Simple Man - 1. fejezet

Az utóbbi időben úgy érzem, megint egymásra találtunk. Igen, talán ez a legszebb szó rá, hiszen MI soha az életben nem veszíthetjük el a másikat. A kapcsolatunk, a szeretetünk és a végtelen barátságunk örök. Olyan vagy nekem, mint Bo-nak Kenzi, vagy, mint Dean-nek Sam... maga a Szívem. Az a dobogó, néha érző, néha érzéketlen, vért pumpáló, hasztalan szerv. Sebes, de kitartó. Törékeny, de jeges, akárcsak Anna és Elsa. A Testvérem, a kishúgom. Úgy gondoltam, viszonzom egy aprócska történettel, ami igazából egy idióta agyszülemény, mégis remélem, hogy tetszeni fog. Szeretlek KisCsillag <3

Sziasztok

Reggel még kómásan parkoltam le az ismerős ház előtt. Rátenyereltem a dudára, mire egy rózsaszín hajú lány libbent ki a kapun. Haja kusza volt, a cipőjén pedig lógtak a cipőfűzők.

- Elmentem!! - kiabált hátra, gondolom anyáéknak igyekezett jelezni.

- Nem is te lennél. - igazítottam meg a visszapillantót. - Nem hiába írtam este az SMS-t.

- Legközelebb hívjál baszki. - forgatta meg a szemét és próbált fésülködni menet közben.

- Nekem annyira nem fontos ez az egész, mint neked. Még így sem tudom, hogy sikerül majd becsempésszelek. - sóhajtottam nagyot.

Elérkezett a pillanat. Alexa álma valóra válik. Engem annyira már nem hozott lázba, hiszen lassan egy éve Velük dolgoztam. Neki mégis egy hatalmas élmény. Igen, az Supernatural backstage tagja voltam. Úgy is mondanám, besminkeltem magam álmaim munkahelyére. Mégis... akkor lett volna álomszerű, ha valaha is Jensen Ackles ül le a székembe, nem pedig mindenféle statiszta. Mindegy, így is imádtam a munkámat és mégis az SPN Family tagjának nevezhettem magam. Most pedig útban voltunk a következő forgatási helyszínre, ahová végre Lexyt is magammal tudtam vinni. 

- Ott vagyunk már? - kérdezgette fél percenként. 

- Nem. - sóhajtottam nagyot. 

- Szerinted láthatom majd Jaredet élőben??? - visongott, miközben igyekezett befonni a haját. 

- Nem vennék rá mérget. - húztam el a számat. - Sajnos egy év alatt sem láttam őket 20 méternél közelebbről. 

- Kár... - sóhajtott. - Biztos szexi. 

- Majd megpróbálunk odaférkőzni, ígérem. 

Lassan megérkeztünk a gyárépülethez, ahol a forgatás zajlott. A parkoló már tele volt kocsikkal. Beparkoltam a végére, aztán kikászálódtunk a Merciből. Magamhoz vettem a táskámat, ahogy ő is és a szokásos lakókocsi felé haladtunk. Itt éltem le az utóbbi egy évemet, mindenkitől távol. A munkám tartozéka volt, hogy bennlakásos. Amíg a forgatás tart, addig senki, sehova. Két hetente mehettünk haza és akkor is csak három napra. Folyamatos volt a pörgés és a stressz, mégis imádtam. 

- Itt élek. - feküdtem végig a jól ismert kanapén. 

- Mekkora tv!! - lelkesült fel a húgom. - Ma úgyis adják a Sherlock új részét. Megnézhetnénk. 

- Simán. Persze, csak ha végünk. Erik kicsit hisztis tud lenni, ha nem minden a tervei szerint alakul. - húztam el a számat. A sorozat atyja, Erik Kripke egy zseni volt, mégis néha kiállhatatlan és idegesítő. Mindennek úgy kellett történnie, ahogy megálmodta. 

- Majd besegítek. 

Már a cuccaimat szedegettem, amikor kopogtak. 

- Igen? - nyitottam ki a kocsi ajtaját. Ott állt Mason. Igazán kedves barátommá vált ez év alatt. Ő volt az egyik kamerás srác. 

- Szia...sztok. - pillantott Lexyre. - Akadt egy kis probléma. - suttogta.

- Nyugodtan mondd Alexa előtt. Ő a húgom. - biztattam.

- Oké... a probléma, hogy Marta felmondott. - fújta ki a levegőt. - Be kellene ugranod helyette. 

Először lezsibbadtam, aztán verni kezdett a víz. 

- Ez mit jelent? - érdeklődött Alexa. 

- Azt, hogy... - nyeldestem az öröm és a feszültség könnyeit vissza. 

- Gina lenne az új sminkmester. - vont vállat Mason. - Megérdemelte. Már elég régóta bizonyított. Bólintottam és hagytam, hogy a pontos részletek elmagyarázása után távozzon. 

- Én fogom sminkelni a srácokat. - huppantam le ülőhelyzetbe, mert nem bírtak már megtartani a lábaim. - Ez volt minden álmom. 

- Atyaég!! Láthatom Őt! - pattogott a rugós ülőalkalmatosságon Lexy. 

- Majd kiderül. De képzeld el... Jensen bőrét fogom simogatni egy ecsettel... - sóhajtottam, ami majdnem ájuláshoz vezetett. 

- Higgadj már le. Majd, ha az ECSETÉT fogod simogatni... - húzogatta a szemöldökét sokat mondóan, amitől úgy éreztem elsüllyedek a föld alá. 

- Állat vagy. - zártam le a témát. - Készülődj. Lassan indulnunk kell, különben búcsúzhatunk az egész álomtól. 

- Igenis főnökasszony! - vágta haptákba magát, amin jót nevettem. 

Kis keresgélés után megtaláltuk a kocsit, ami a célpontunkká vált. 

- Nem merek bemenni. Menjünk haza. Erre nem készültem fel. - sivítottam, de mire sikerült volna megfordulnom, Alexa keze már ki is nyitotta a kocsi ajtaját és éppen szemtől szemben álltam Mishával, aki tömte a fejébe a kínait két pálcikával. 

- Sziasztok. - integetett, mintha ezer meg ezer éve ismerne. 

- Hali! - sétált fel a lépcsőn Alexa, én pedig némán követtem és próbáltam nem elájulni. 

- Jó étvágyat. - köhögtem. 

- Köszi. - vigyorgott teli szájjal. - Te biztos Gina vagy. Mason szólt, hogy új lánykát kapunk. 

- Igen. Ő pedig a húgom Lexy. - löktem magam elé, akár egy pajzsot. 

- Nem sokára mindenki itt lesz. Addig csüccs le. Még úgy sem találkoztunk. - vonta meg a vállát. - Pedig hallottam, hogy régóta a család tagja vagy. 

- Igen, igazából egy éve. - bámultam ki az ablakon. 

- Szép teljesítmény. Marta nem bírta. Sajnos majdnem rá ment a kapcsolata a folyamatos utazásra. Megértem a döntését, de azt meg kell hagyni, hogy... 

- Sokkal csinosabb vagy, mint ő volt. - szólt közbe egy hang a kocsi belsejéből. Felkaptuk a fejünket, ahol Rob Benedict ácsorgott és szintén kínait evett.

- Köszönöm. - zsibbadt le minden tagom. Atya ég... ez CHUCK.... maga az Isten... 

- Te jó isten! - Alexa hangosan is kimondta a gondolataimat. 

- Személyesen. - nevetett Rob és leült közénk. 

- Amúgy érdekes a hajad. - fixírozta Misha Lexy haját. - Megfoghatom?

- Nyugodtan. - szólt mosolyogva, én pedig azon gondolkodtam, hogy lassan elmenekülök a helyszínről. Hogy lehet, hogy ő ennyire közvetlen tudja kezelni az egész helyzetet, míg én, aki itt dolgozom, mindjárt szívgörcsöt kapok? 

- Olyan, mint a vattacukor. - röhögött Misha, de taperolta a tincseket. 

- Epres. - húzta ki magát a húgom. 

- Gina, ugye? - lökte meg a vállam Rob. - Üdvözlünk körünkben. Remélem jól fogod magad itt érezni. Természetesen a vattacukros lánykát is szívesen látjuk, amíg csak maradni szeretne. 

Örömmel hallottam ezt, hiszen meg is oldódott a belógásra szőtt tervem. 

- Köszönjük. - mosolyodtam el végre és sikerült nagyjából feloldódnom. - Élni fogunk a lehetőséggel. Lexynek nyári szünete van az egyetemen, szóval simán marad a nyáron. 

- Támogatom! - eresztette el végre Misha a haját és előkapta a telefonját. - Ezt ki kell tweetelnem. Fenn vagytok? Bekövetlek... - motyogta, de ebben a percben meghallottam két igazán ismerős hangot. A kezem lábam zsibbadásnak indult, a fejem pedig szédülni kezdett. nem bírtam elhinni, hogy a közelükben voltam eddig és mégis most életemben először köszönni kell... az pedig még cikibb, hogy lassan 10 éve olvadásnak indulok még a gondolatától is, hogy Jensen Acklessel tartózkodjam egy helyiségben. Alexa arcán is átfutott a félelem, amiből levágtam, hogy Jared hangja eljutott a tudatáig. Mint két karót nyelt, idióta rajongó ücsörögtünk szemben a két kínai zabálóval. 

- ... és nem hiszed el! Ott álltam, leesett állal, a csaj pedig csak hápogott, mintha valami félelmeteset látott volna. Ennyire ijesztő vagyok? - röhögött mélyen Jensen. A hideg futkosott a hátamon és próbáltam a szavai ellentéteként viselkedni, nehogy engem is kibeszéljenek egyszer. 

Aztán... nyílt a szűk ajtó és két borzas fejet láttunk meg, ahogy lökdösődve igyekeznek beljebb jutni. Mind a kettő kezében hordozható kajás doboz volt, egy-egy doboz kólával. Én pedig éreztem, hogy minden élet elhagyja a testemet, amikor kórusban megszólaltak.

- Sziasztok!