Eredendő bűn - 12. fejezet

12. fejezet

OtherSide

- Szemétláda! - vertem a templom bejáratát, amíg a kezemből vér nem serkent.

- Dean... DEAN! - kúszott Sam aggódó tekintete a látókörömbe. Erős karjaival a vállamat szorongatta. Mióta lett ilyen bivaly erős az öcsém? Leültünk a lépcsőre. Majd szétvetett a tehetetlenség, a harag és a félelem. Féltettem Leát.

- Sammy, ha valami baja esik... - még én sem tudtam abban a percben, hogy miként reagálom le, de egyben biztos voltam: csúnya vége lesz.

- Ne aggódj! Anna ügyes lány. Elvégre gyerekkora óta vadász. Mindig tudott vigyázni magára. Már extra védelme is van. Te is láttam mire képes!

- Még ő maga sem tudja! - fakadtam ki. - CAS!! - kiabáltam torkom szakadtából. - Told ide a szárnyas segged, segítened kell!

- Dean, nem lehetünk itt. - suttogta az angyal a baloldalamról.

- Ki ez a Malacoda? - tértem a lényegre. Minden perc számított. - Állítólag ez az ő temploma, legalábbis az a fura, zselézett hajú démon pap ezt mondta.

- A Prédikátor. - lehelte Cas elfúlva. - Mennünk kell! Amilyen gyorsan csak lehetséges.

- Nem hagyom itt. - vágtam rá és ismét a bejáratot kezdtem ostromolni.

- Dean, mennünk kell. - tette vállamra a kezét, egy pillanat alatt a kocsim mellett ácsorogtunk.

- Vigyél vissza! - üvöltöttem rá.

- Nem lehet. Malacoda rettentő veszélyes démon. Ez túl nő rajtunk. - sütötte le a szemeit.

- Nem hagyhatjuk meghalni. Ki tudja mit tesz vele az fekete gúnyás köcsög.

- Ő csak egy hírnök. Malacoda prédikátora. Őrzi a bejáratot, cserébe démoni erőkkel bír. Malacoda sokkal rosszabb.

- Most igazán megnyugtattál Cas. Köszönöm! - forgattam meg a szemem, hogy érezze a szarkazmust.

- Ki ez a démoni istenség? - vonta össze Sam a szemöldökét.

- A Menny kivetettje. Ő volt a bukott angyalok hadvezére, addig a pontig, amíg el nem árulta Atyánkat.

- Megdöntötte a fekete szemű bigét. Mi van ebben? Sammy is beleesett már ebbe a hibába, mégsem jár érte örök száműzetés! - az öcsém egy rosszalló pillantást vetett rám, de nem érdekelt.

- Leanna édesanyja nem volt a legjobb választás, ő volt Lucifer kedvence. A rossz párválasztás után, családi árulás miatt küldték le a Pokolba. A monda szerint egy ártatlan vére, ki se nem alvilági, se nem mennybéli, mégis mind a kettő, feloldja az átkot, ami a maga bugyrába köti a gonoszt. Anna vére tökéletes erre a célra.

- Meg fogja ölni. - szorult el a torkom a gondolatra. Dühömben teli tenyérrel rávágtam a kocsi tetejére. - Bocs Baby...

- Nocsak, ezt is megéltünk. Dean Winchester összetöri a csodajárgányt egy nő miatt. - kacarászott a semmiből megjelent Crowley. Nem sok választott el tőle, hogy ne vessem rá magam, de most fontosabb dolgok jártak a fejemben.

- Te vagy a Pokol királya! Csinálj valamit!

- Dean... - csitított az öcsém, de Crowley leintette.

- Igaza van. Kézben kellene tartanom a dolgokat. Utána kérdeztem egy-két dolognak a mélyebb körökből. Adramelech az egész alvilág főpapja, hajlandó volt némi információval ellátni.

- Azt hittem a királynak mindenre rálátása van. - gondolkodott Sam hangosan.

- Ugyanolyan a vezetés, mint a ti, emberi világotokban. A vallás és a politikai vezetés összefonódik, de öli egymást a hatalomért. Vannak különálló "szekták". Nem lázadnak, így békét hagyunk nekik.

- Leszarom a politikátokat. - vágtam közbe. Nem érdekelt a rizsa. Lia élete volt a tét.

- Nyugi Don Juan. Adramelech szerint ma este lesz a szertartás. Még nem késő.

- Ami miből áll? - sürgette Sammy.

- Elmondom, de nem fog tetszeni... - halkított el Crowley a hangját. - Az egész egy nagyszabású vacsorával kezdődik. Mindenki megjelenik. Én is hivatalos vagyok rá, mint királyuk. Utána az áldozati bárány, azaz a chi-szívó szexi kis barátnőnk, ártatlanságával megnyitják a kaput a csillagok felé. Ezáltal Malacoda megtalálja a kiutat.

- Az ártatlanságát? - kerekedtek el a szemeim. - Ez mit jelent? Úgy érted, hogy...

- Igen. Az angyali-démoni szüzesség a kulcs.

 Néma csend telepedett ránk. Különféle képek peregtek a szemem előtt, ahogy egy sötét, arctalan alak meggyalázza a lányt. A szeméből pedig kialszik az a makacs fény, amit imádok. Nem hagyhattam, hogy bántsa, hisz még el sem mondtam neki, hogy milyen fontos lett számomra az utóbbi időben, hogy az az este többet jelentett, mint gondolná. Senki nem érintette rajtam kívül, én pedig úgy éreztem, hogy beleőrülök a tudatba, ha más teszi utánam.

- Ha ez az egész tényleg ARRÓL szól... Liát felesleges feláldoznia ennek a rohadéknak. - köszörültem meg a torkom.

- Igaza van Deannek. - vette fel Sam a gondolatmenetem. - Mivel ők ketten... ugyebár. Nem fog működni a szertartás.

- Akkor Malacoda elég dühös lesz. Ha pedig ő dühös... - vezette le, mint egy matematikai egyenletet Crowley.

- Anna halott. - szállt be Cas a beszélgetésbe.

- Azt mondtad van meghívód az eseményre. - csillantak fel az öcsém szemei és Crowley elé állt. - Be kell juttatnod!

- Nem a Pokol király és "családjának" szól a meghívó, hanem személy szerint nekem. A Prédikátort lehetetlen átverni. Az ereje abban rejlik, hogy kiszagolja a bűnösöket. Ha pedig gyónnod kell...

- Senki nem megy gyónni. - lelkesültem fel az egyetlen kézzelfogható ötlet hallatán. - Valahogy csak ki lehet cselezni ezt a bájgúnárt.

- Ami azt illeti, mégis el kellene menni gyónni. Van egy ötletem. - tette fel Cas a jobb kezét, mintha jelentkezne az iskolában. Kérdőn néztünk rá, mire folytatta. - Tudomásunk szerint, évek óta elhagyatott a hely. Senki nem használja célszerűen, pedig régen hemzsegett a látogatóktól.

- Célszerűen? - kérdeztem bele.

- Mire való egy templom? - horkant fel Crowley.

- Azt mondod... hogy bárki, azaz BÁRKI bemehet imádkozni, aki erre jár? - Sam a kocsi hátuljához sétált és kutatni kezdett. Egyenlőre nem foglalkoztam vele. Nem értettem az összefüggéseket.

- Akkor, mi a terv? - néztem körbe.

- Imádkozunk. - vigyorodott el az öcsém és a kezembe nyomta a démonölőkést.

 Innen átbeszéltük a tervet, ami több pontból állt. Be könyörögjük magunkat, megbánjuk bűneinket, blablabla. Azután Crowley megjelenik, mint vendég és megfigyeljük merre lehet a bejárat. Utána kinyírjuk az unszimpatikus Prédikátort és megmentjük a lányt. Ilyen egyszerű...

- Kissé foghíjas az egész. - vakarta Cas az állát. - Mi van ha nem tudjátok megölni a papot? Hogy akarjátok megmenteni Annát, hiszen Malacoda szinte sebezhetetlen. Azt sem tudjuk mi végez vele.

- Majd improvizálunk. - vontam vállat. - Az mindig jól ment. - dobtam Cas felé egy kacsintást biztatóan, mire felszerelkezve nekiindultunk a semmibe, ismét.

<-Előző fejezet

Következő fejezet->