2018. május 7., hétfő

Zűrös reggel

Avengers szösszenet <3


 Első gondolatom az volt, hogy megölöm Lokit, amiért megint felhúzva hagyta a redőnyt. A második pedig az, hogy én már nem élek együtt vele, szóval nekem lehetett volna annyi eszem, hogy este lehúzom. Majd végül jött a felismerés, miszerint az estére sem emlékszem. Lassan kinyitottam a szemem és a kezemmel takartam el a fényt.
 - Miért? - Morogtam magam elé és átkoztam a másnaposságot.
 Valószínűleg a hangomra kezdhetett el mellettem mocorogni az a valaki, ezért felé fordultam és egy pillanatnyi döbbenet után rájöttem, hogy Steve fekszik mellettem.
 - Jó reggelt? - Kérdeztem, mikor rám nézett kómás fejjel.
 - Azt. - Nyöszörgött, majd elbújt a párnába.
 Megvontam a vállam és kimásztam az ágyból. Úgy éreztem, hogy muszáj innom egy korty vizet. Elindultam kifelé, de ekkor a szemem megakadt a földön lévő ruhakupacon. Aztán magamra néztem és rájöttem, hogy bizony elég hiányos az öltözékem, mondhatni Ádám kosztümben flangálok éppen a szobában. Összeszűkült szemekkel néztem körül a helyiségben egyéb árulkodó jelek után kutatva, de elég volt az is, hogy mikor Steveről lecsúszott mocorgás közben a takaró, kivillant fedetlen segge, amire még a legheteróbb pasas is ugrana.
 - Steve? - Kérdeztem, miközben felvettem alulra a fehérneműmet.
 Válaszul csak morgás érkezett.
 - Mi este lefeküdtünk?
 Legjobb barátom felkapta a fejét, dörzsölni kezdte a szemét, majd körbe nézett és ásított egyet.
 - Asszem' igen. - Dőlt vissza. - Te is meztelen vagy, meg én is, szerintem nem csak pókereztünk este.
 Igazat adtam neki és felkaptam a pólóját a földről, hogy belebújjak. Kinyitottam a kulcsra zárt ajtót és lesétáltam a konyhába. Elég sokszor jártam már itt, hogy tudjam mi hol van. Teljesen otthonosan mozogtam az egész lakásban.
 - Ez nem igaz! - Hallottam fentről egy női hangot, ami majd megfullad a röhögéstől.
 Konstatáltam magamban, hogy Lily is itthon van, majd folytattam a kávé elkészítését.
 - Szóval lefeküdtél a legjobb haveroddal? - Hangzott fel mögöttem egy mondat és mikor megfordultam, Lily pólóba bújt, mezítlábas alakját láttam az ajtófélfénak dőlni.
 - Szóval összefekszel a bátyád legjobb haverjával? - Mosolyogtam rá.
 - Honnan..? - Sápadt el egy pillanatra, de hamar rendezte a vonásait.
 - Van szemem, kislány, nem úgy mint Stevenek. - Magyaráztam és még egy bögrét elővettem, hogy neki is tölthessek.
 - Jah... - Morogta az orra alá és biccentett egyet köszönetképp.
 - Még Heimdal is többet lát nála. - Tettem hozzá.
 Lilyből kitört a nevetés, a baj csak az volt, hogy pont akkor, mikor bele akart inni a kávéba.
 - A fenébe. - Röhögött továbbra is és végig nézett hófehér pólóján, amit talán egy gyors mosás még megmenthetett volna.
 Megveregettem a hátát és átlépve a kilötyögtetett italt, visszamentem Steve szobájába. Letettem az asztalára a két bögrét, lejjebb húztam a redőnyt és visszafeküdtem mellé. Épp meg akartam szólalni, mikor lentről csengetés hallatszódott, majd egy kiáltás Lilytől, hogy majd ő kinyitja.
 - Most mit csinálunk? - Kérdeztem, miközben a plafont bámultam.
 Steve valószínűleg még csak most foghatta fel, hogy visszatértem, mert eléggé meglepődött képet vágott.
 - Nem tudom, de most nem is akarok ezen gondolkodni. - Túrt bele a hajába.
 - Akkor aludjunk még rá egyet. - Fordultam felé és lehunyt szemekkel magamra erőltettem egy kis alvást.
 Mikor felkeltünk megint, már sötétedett és a kávék is kihűltek, de valahogy Steve karjaiban ez nem érdekelt annyira.

~~0~~

 Reggel mikor felkeltem első dolgom volt, hogy a telefonomért nyúlok. Még mindig nem tudtam eldönteni, hogy hogyan magyarázom meg a bátyámnak, hogy a legjobb haverjával fogok elmotorozni a naplementébe úgy, hogy ő nem jöhet. Kikászálódtam az ágyból és még pont hallottam, ahogy Steve ajtaja nyikorogva becsukódik. Minden hangját ismertem már ennek a háznak. Elindultam én is a konyhába, de egy morgás megállított. Gyanakodva nyitottam be a világos szobába és premier plánban láthattam bátyám kerek seggét.
 - Legalább szólhattál volna este, hogy felhoztál valakit. - Duzzogtam jó hangosan, hogy felkeljen rá.
 - Én se kérdezem kivel fekszel le. - Ült fel.
 - Még jó. - Kerekedtek el a szemeim, mikor belegondoltam mi lesz majd a reakciója, ha egyszer kiderül, hogy Buckyval vagyok együtt.
 - Ha ennyire érdekel a magánéletem, menj és nézd meg magad amúgy. - Vont vállat és megigazította a takarót.
 Összeszűkített szemekkel figyeltem a mozdulatait. Olyan könnyedén leenged, hogy az már gyanús.
 - Ismerem? - Kérdeztem rá azonnal.
 - Raven az. - Nyögte ki, és mintha még ő is csak most jött volna rá, elrévedt a távolba.
 - Ez nem igaz! - Kiáltottam fel nevetve, majd halkabbra vettem a figurát. - A talpig becsületes bátyám a legjobb barátnőjével?  Ti aztán nem vagytok semmik!
 Nem hagytam, hogy válaszoljon, látnom kellett a saját szememmel. Csíptem amúgy a fekete hajú csajszit, még akkor is, ha elég furcsa volt a stílusa. Viszont úgy voltam vele, hogy ha ő elviseli az enyémet, akkor már én is megtehetem ugyanezt. Viszont mikor otthagyott kávés pólóval, legszívesebben a lelkére kötöttem volna, hogy azért ne játszadozzon a bátyámmal. Ekkor viszont csöngettek.
 - Nyitom! - Kiáltottam, inkább a fent lévőknek, mint a vendégnek.
 - Szia! - Köszöntem az ajtóban álló Buckynak.
 Ő csak végig mérte a felsőmet és elvigyorodott.
 - Látom mozgalmas reggeled van.
 - El se hiszed mennyire. - Nevettem.
 - Steve? - Tátogta és benézett mögöttem a házba.
 Csak megráztam a fejem mosolyogva, ezzel jelezve, hogy nincs a közelben. Ő pedig magához húzott egy gyors csókra.
 - Fel kell öltöznöm. - Mosolyogtam bele a csókba.
 - Nekem így jobban tetszel. - Simított végig a derekam vonalán.
 Megforgattam a szemem és kifordultam az öleléséből.
 - Mindjárt jövök. - Szaladtam fel az emeletre.
 Mielőtt elindultam még beszóltam Steve szobájába, hogy ne várjon ma haza, mert lehet mshol alszom, de nem hiszem, hogy bármelyikük is hallotta volna. Na mindegy, az én lelkiismeretem tiszta volt. Nagyjából addig, amíg újra meg nem csókoltam a bátyám legjobb barátját.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése