Most

Anonim meme kihívásra írtam. "PUF, Geréb/Áts Feri, kapcsolatuk kezdete, a többit rátok bízom :3" Ez volt a kívánság és valójában egy különálló sztori is lehetne, de még az Életképekhez is beillik. Szóval jó olvasást! ^^

 Geréb mélyet szívott a cigarettából és bágyadtan nézte, ahogy a füst felszáll a hideg levegőbe. Nem szerette a füvet, de most kellemesen elzsibbasztotta annyira, hogy ne villanjon fel minden második percben a kép, ami valószínűleg örökre az elméjébe égett. Ránézett a telefonja sötét képernyőjére. Senkinek nem hiányzott annyira, hogy felhívja és megkérdezze hol van. Inkább bekapcsolta a zenelejátszót és a kis hangfalára kapcsolva, üvöltetni kezdte az éppen soron következő dalt. Billy Idol hangja úgy futott végig a Duna vízén, hogy biztosan meg tudta mondani, hogy a másik parton is tisztán ki lehet venni a dalt. Ordítani lett volna kedve, de helyette ismét lehunyta a szemét. Be kellett vallania magának, hogy nem fájt annyira a dolog, mint gondolta. Csak a látvány és a tudat, hogy nem neki kellett megtennie a lépést, eléggé sokkoló. A képzeletében annyiszor lejátszotta már, hogy odaáll Boka elé és elmondja neki, hogy vége. Tudta, hogy egy ideje nincs rendben köztük valami. Mondjuk saját hülyesége volt, hogy meglátta őket. Hiszen még ők is használták a nemzetközi "ha kint van a nyakkendőm a kilincsen, eszedbe se jusson benyitni" dolgot. Ő mégis megtette, mert annyira hirtelen jött az ötlet, hogy most fogja neki elmondani a véleményét a kapcsolatukról.

Hogy ez így nem mehet tovább.

Hogy nem Boka hibája.

Hogy neki minden napra kell valaki, aki mellett ébredhet.

Hogy már nem érzi azt, mint évekkel ezelőtt.

Hogy beleszeretett valakibe, akibe nem szabadott volna.

Hogy az a valaki pont Áts Feri.

 Bokával valahogy mindig úgy érezte, hogy le van korlátozva. Pedig ő ezerszer elmondta neki, hogy bármikor mehet bárhova, mintha csak engedélyre várt volna, de nem. Mivel Boka túl tökéletes volt és az ember késztetést érez mellette, hogy legyőzze, már-már megfojtotta a tudat, hogy nem lehet jobb nála. Hirtelen kirázta a hideg. Hűvös volt már így éjszaka. Mondjuk, lehet, hogy nem kellett volna pizsamába kijönnie a Duna partra, de már úgyis mindegy. A cigarettáról a hamu, lassított felvételeket leköröző módon hullott a szürke, Joker-es nadrágra. Lehet, hogy kéne venni egy újat. Mármint füves cigit. Kezdett fogyni és neki még szüksége volt a kikapcsolódásra. Nem akarta, hogy a szeme elé kússzon az az arc, ami miatt eldöntötte, hogy elhagyja Jánost. Pedig csak egy kis fellángolás is lehetett volna akár, és ő mégis feladta volna a mostani kapcsolatát érte. Eddig nem tudta milyen az, hogy egy szerelemben egyenlő a két fél. Most viszont, hogy belegondolt, nem is volt túl bonyolult. Csak figyelni kellett a másikra. Valószínűleg ő és Jani már régóta nem figyeltek egymásra. Ezért lehetett ennyire egyszerű a döntése. Főleg, mikor benyitott és ott találta párját a szőkével csókolózni, szinte megkönnyebbült. Nem akarta, hogy Boka sérüljön. Még mindig szerette őt, de már nem úgy, mint régen, azokon az estéken, mikor csak ketten voltak. Sajnálta, hogy arra lett kényszerítve, hogy magyarázkodjon. Geréb nem haragudott. Csak leintette Janit és elmondta, hogy azért jött, mert úgy érzi nem fog közöttük működni a dolog. Persze aztán meg kellett nyugtatni, hogy nem az előbb látottakért, hanem ezt már hamarabb eldöntötte, így az igazat megvallva, teljesen barátságosan váltak el egymástól. Még szerencse, mert nem tudta, hogy mi lesz a Ferivel való szerelméből. Talán kétszer beszélgettek valójában, mégis teljesen úgy érezte, hogy ők egymásnak lettek teremtve.

 Geréb ránézett a csikkre. Lehet, hogy túl sok is volt a tudatmódosító, ha már ilyenekre gondol. Talán nem kellett volna ennyire elhamarkodottan döntenie. Talán előbb biztosra kellett volna mennie, hogy a másik érez-e iránta legalább egy kicsit is úgy, mint ő. Nem tudta a választ. Végigdőlt a kövön, amin feküdt és az eget kezdte bámulni, amin a csillagok alig látszódtak a fényszennyezés miatt. Hol is találkozott először Ferivel? Ha jól emlékszik még az iskolában. Rögtön azután, hogy ő összejött Bokával. Akkor úgy érezte, hogy mellette fogja leélni az életét, de ha jobban belegondol, aznap változott meg minden. Szokásához híven későn indult el otthonról és még bepakolni is elfelejtett. Kész káosz volt a fejében, de arra tisztán emlékszik, hogy mikor befordult az iskola utcájába, már ott állt ő. Védjegyévé váló vörös kockás ingjében és cigarettával a kezében. A falnak dőlve beszélgetett egy lánnyal, aki mindenen nevetett, amit a srác mondott. Akkoriban Dezső azt gondolta, hogy együtt vannak, így csak egy futó pillanatra kapta el a másik tekintetét. Nem törődött a Feri szája szélén megbúvó mosollyal. Persze így visszagondolva már átkozza magát, hogy nem maradt kint még elszívni egy cigit. Mondjuk pont azt, ami Feri szájából lógott ki. Bár megelégedett volna csak egyszerűen Feri szájával is. Nem mintha most megkaphatná. Tényleg egy fekete lyuk volt az emlékei helyén, de azok a pillanatok, mikor Ferivel találkoztak, olyan szinten élénkek voltak, mintha egy perccel ez előtt történtek volna. Főleg az, mikor nem számított rá, hogy ő is ott lesz abban a házibuliban. Egyáltalán ki volt olyan elvetemült, hogy összeengedte a két csapatot? Mai napig rejtély. Szerencsére nem történt semmi komoly baleset, hacsak nem számoljuk azt, hogy Geréb teljesen elveszett. Aztn elkezdték játszani azt az ivós társast, amit valamelyik Pásztor hozott. Ő pedig túl sokszor pörgetett és természetesen a legnagyobb adagokat kapta. Ki kellett mennie kiszellőztetni a fejét és úgy érezte azonnal elhányja magát, ha nem tud leülni. Így a hideg lépcsőre feküdt és próbált nem meghalni. Fel se tűnt neki, mikor mellé telepedtek, csak akkor, mikor már felé nyújtották azt az életmentő vízzel teli poharat.

 - Nem akarom. - Nyöszörgött, de tudta, hogy ha iszik egy kicsit belőle, idővel jobb lesz.

 A szájához emelte és leöntve magát, kiitta a tartalmát.

 - Hozzak még? - Kérdezte a mellette ülő.

 Dezsőnek csak akkor tűnt fel, hogy Feri ül mellette, mikor megszólalt. Megrázta a fejét, ezzel elindítva egy centrifugát a gyomrában. A szája elé emelte a kezét, hogy visszatartsa az elfogyasztott alkoholt. Ha lehunyta a szemét, csak még rosszabb lett, így maga elé bámult egyszerűen. Aztán a látóterébe kúszott Feri alakja. Félhosszú szőkés haja és jellegzetes arcvonásai egyre csak közeledtek, és Dezső egy pillanatra elhitte, hogy léteznek csodák. Azonban keze automatikusan mozdult, hogy távoltartsa magától a srácot.

 - Boka. - Mondta ki a nevet, ami eszébe jutott.

 Bármilyen részeg legyen is, ő sose csalna meg senkit. Feri vette a lapot és szó nélkül visszasétált a házba. Másnap Dezső ezt csak egy részeg képzelgésnek gondolta, de nem volt benne biztos, hogy megtörtént.

 Egyszerűen már betegesnek gondolta, hogy ennyit képzelődik Feriről. A legrosszabb pedig, hogy mikor Janival van, akkor is a szőke jár a fejében. Szex közben se a barna tincseket szorítja. Legszívesebben elment volna egy tanácsadóhoz, de ő pontosan tudta mit érez. Csak nem akarta elfogadni. Mennyivel jobb volt még mikor nem ismerte. Most csak visszamenne az időben és aznap időben indulna el az iskolába. Vagy nem megy el a házibuliba. Vagy... Egyszerűen nem szeret bele Áts Feribe. Azonban pont, mint az időutazás, ez is lehetetlennek tűnt.

 Kezdett felkelni a Nap és úgy érezte, hogy ennél rosszabb helyen sem aludhatott volna el. A város ébredezni kezdett és őt kirázta a hideg. Mikor felült, akkor tűnt fel neki, hogy valami rá van terítve.

 - Mi a fasz? - Emelte fel a takaróként szolgáló vörös inget.

 A szíve kihagyott egy ütemet és körülnézett. Nem messze tőle ott ült Feri és a telefonját nyomkodta.

 - Reggelt? - Szólt oda neki kicsit feszengve.

 - Inkább még hajnalt. - Vont vállat a szőke.

 Dezsőnek ezernyi kérdése lett volna.

 - Hogy találtál meg? - Tette fel az első eszébe jutót.

 Feri felemelte a telefonját, amin egy kép virított, amit facebookra tett ki az egyik névtelen ismerőse azzal a mondattal, hogy: "A drog az rossz." Nevetni akart saját magán, de inkább nem tette. Egyszerűen csak belebújt az ingbe és visszafeküdt.

 - Mióta vagy itt? - Kérdezte lehunyt szemekkel.

 A válasz váratott magára.

 - Szakítottál vele? - Jött a hirtelen kérdés már közelről.

 Mikor kinyitotta a szemét, egy fölötte álló árnyékot látott. Pislogott néhányat, majd igenlőn bólintott. Nem tudta mire számítson, de megértette szavak nélkül is. Feri csak leguggolt és már nyújtotta is neki a cigisdobozt. Dezső elvett belőle egy szálat és felült. Egymás mellett voltak, pont mint azon a majdnem-megtörtént estén.

Csak most nem voltak részegek.

Most pontosan tudta Geréb, hogy mit akar.

Most nem volt ott a bűntudat, hogy megcsalna valakit.

Most nem láthatta őket senki a Napon kívül.

Most túl szépnek tűnt a világ.

Most nem akadályozhatta meg senki azt a csókot.

És nem is tették.