Minden kell

Cselnakos és egy kis Csóka (miért pont ez a bromance neve? nem tudom, most adtam) szóval egy kis tömény fluff... Jó olvasást! :D

 Csele Csaba nagyjából egy évig tudta titkolni a szülei elől, hogy romlik a szeme. Aztán egyszer meglátták, hogy milyen távol tartja a könyvet és azonnal kitört a pánik. Az anyja úgy gondolta, hogy ha a fia szemüveges lesz, akkor elrontja azt a szép arcát, míg az apja pont ennek örült volna. Szerinte ugyanis túl csinos vonásai voltak egy férfihoz képest. Így egészen addig ment a vita a szülők között, hogy akkor egy szem fiúknak legyen-e szemüvege, vagy sem, míg Csenge, a nővére, el nem vitte szemészhez. Fel is írt neki egy plusz hármasat, és jól leteremtette, hogy miért nem jött el hamarabb, mert így egyre csak rosszabb lett. Szegény Csele fejében viszont csak az járt, hogy mennyire fogják megszívatni az iskolában ezért. Mindig szeretett adni a külsejére, ezért biztosra vette, hogy most ő lesz a nevetség tárgya és a maradék másfél évben azt fogja hallgatni, hogy "bezzeg, mikor a Csele még nem volt szemüveges". Titkolta még a legjobb barátai elől is, miközben várta a hetet, mikor kötelezően fel kellett vennie a szemüveget. Nem állandóra írták ki neki, de az olvasáshoz, meg a feladatok megoldásához egyszerűen muszáj volt felvennie. Így is rosszak voltak a dolgozat jegyei, mivel nehezen vette ki a betűket olyan közelről. Na, meg a diszlexia sem könnyítette meg a helyzetét. Inkább otthon tanult órákon keresztül, hogy aztán egy feleléssel kijavítsa a rossz dolgozatokat. Most viszont fel kell majd vennie és az eddig felépített imidzse darabokra hullik. Nem bírta volna elviselni. Próbált otthon maradni, de tudta, hogy aznap írnak egy összefoglaló témazárót matekból és mindenképp bent szeretett volna lenni rajta. Két szék között a pad alatt. Ez a közmondás teljesen jól leírta mit érzett abban a pillanatban, mikor belépett a terembe. Mázsás súlyként húzta a vállát a táska, aminek az alján ott lapult kis tokban a piros-fekete, vékony keretes szemüveg. Az első pár órát megúszta a felvétele nélkül, de aztán következett a dupla matek és ezzel együtt a lelepleződés is. A tanár kiosztotta a papír lapokat és ő amilyen óvatosan csak tudott, benyúlt a táskájába és kivéve a tokot, előszedte az okulárét. Utolsó padban ült, kívül és reménykedett, hogy senki nem fog hátrafordulni kilencven percig, amíg le nem megy a két óra. Azonban ez a reménye azonnal darabokra is tört, mikor Máté bá pillantása megakadt rajta és érdeklődve tette fel a kérdést.

 - Csele, te mióta vagy szemüveges? - nézett rá csodálkozva.

 Az osztály szinte egy emberként fordult az említett felé és egy pillanatnyi csend után Kolnay hangja vágta át a csendet.

 - Na, a csinos Cselénk mától nem is olyan csinos - nevetett fel.

 Nem bunkón akarta mondani, Csaba mégis úgy érezte, hogy gúnyolódik rajta. Hiszen ő mindig csak viccesen közölte a tényeket.

 - Szerintem épp ideje volt - mondta Boka és visszafordult a táblához. - Már alig láttál valamit.

 Ennyi volt, itt volt a pillanat, mikor Csele legszívesebben eltűnt volna a föld alá, hogy aztán soha többé ne kelljen előbújnia onnan. Még, ha Boka is csak kedves akart lenni, nem sikerült éppen a legjobb mondatot kitalálnia most. Ez épp a szidás és a "hagyjátok őt békén" hangnem között volt, pedig Cselének valójában nyugtatásra volt szüksége.

 - Tegnap óta - motyogta válaszként, mire az óra ment tovább, mintha mi sem történt volna.

 Pont ki akart kéredzkedni mosdóba, hogy összekaparja azt a maradék önbecsülését, mikor az előtte ülő Geréb egy cetlit nyújtott át a háta mögött. Csele óvatosan, észrevétlenül átvette a kockás papírdarabot és kibontotta. Rajta Csónakos macskakaparásával állt egy kis szöveg.

"Úgy nézel ki, mint a nagymamád... Ne értsd félre, de szerintem szexi a nagyid ;)"

 Csele majdnem hangosan felnevetett és hálásan nézett Bandi hátára. Valahogy már nem is érezte annyira szörnyűnek ezt a szemüveget.

~~~

 Egyszer történt meg talán a nyolc év alatt, hogy Csele olyan beteg lett, hogy heteket kellett kihagynia az iskolából. Általában ugyanis megpróbálta negroval és teával kezelni magát, miközben ki nem hagyna egy órát sem. Nem szeretett hiányozni és nem csak azért, mert lecsúszik az anyagról, és utál pótolni, hanem, mert az osztály életről is lemarad. Azt pedig nem lehet pótolni semmivel. Hiszen náluk minden nap történik valami érdekes. Ezért, ha tehette, sosem hiányzott. Most mégis elkapott valami olyan vírust, ami kidöntötte őt két hétre. Nem nagyon ment negyven fok alá a láza és olyan gyengének érezte magát, hogy még a fürdőszobába is úgy kellett kisegíteni, hogy lezuhanyozhasson. Az ideje nagy részét azzal töltötte, hogy Csónakossal beszélgetett messengeren. Bandi hiába volt iskolában, nem érdekelte az óra, inkább Cselét szórakoztatta azzal, hogy végig kommentelte az órát. Így Csabi kevésbé érezte, hogy lemaradt volna valamiről, hiszen minden apró dolgot megírt neki András. Onnantól kezdve, hogy Kolnay és Barabás már megint összevesztek, hogy melyiküknek lett jobb a dolgozata, egészen odáig, hogy Geréb beült Boka mellé az első padba, mert ő nem engedte, hogy a falhoz üljön. Szóval tényleg mindenről. Aztán jött a hír, hogy Bokának haza kell sietnie, ezért aznap nem tudta volna átvinni a leckét és az órai anyagot, mint eddig minden nap tette. Ezért Csónakos volt olyan önfeláldozó, hogy felajánlotta, majd ő átviszi Jani jegyzeteit a beteghez. Így alakult, hogy délután négykor már csengetett is a Csele lakás ajtaján.

 - Nyitva! - kiabált ki Csenge.

 Csónakos pedig iskolatáskástul belépett a házba. Levette a cipőjét és illedelmesen köszönt a szülőknek, majd Csengének is. Aztán fogta magát és bevonult Csele szobájába. Az egész nem volt nagyobb, mint egy átlagos szoba, mégis olyan rend volt benne, hogy már-már kínosan érezte magát benne. Az ágy mellett lévő kuka viszont dugig volt tömve használt papírzsepikkel, és néhány darab így is kiesett belőle.

 - Köszi, hogy áthoztad - ült fel Csele és látszott rajta, hogy nincs jól.

 Pár kilót fogyott, és a szemei alatti karikák se voltak bíztatóak. A sebesre fújt orráról mr ne is beszéljünk.

 - Jó szarul nézel ki, Papuskám - vágódott az ágy végébe Bandi és előszedte a füzeteket, amik kellettek.

 Csabi bebugyolálta magát a takaróba és Csónakos mellé ült, hogy lássa, az ölében pihentetett történelem füzetet. Miközben másolta az anyagot, hallgatta Bandi élménybeszámolóját a mai napról. Aztán Csele csak annyit vett észre, hogy András a homlokára tette a kezét.

 - Szerintem feljebb ment a lázad. - Állapította meg.

 - Ez most így jó - hunyta le a beteg a szemét és rádőlt a másik vállára, miközben élvezte a tenyér hűvösségét.

 Csónakos nem tudta mit tegyen, így csak hagyta, hogy Csele pihenhessen. Talán egy órát ültek ebben a pózban, mikor észrevette, hogy a másik elaludt. Azonban nem volt szíve felkelteni, ezért csak elővette a telefonját és egy közös kép után, elkezdett beszélgetni messengeren Janival és Dezsővel. Végül nem keltette fel.

~~~

 Évekel később a Grund nevű bárt megörökölte Nemecsek Ernő egy kedves rokonától, aki idős kora miatt elhunyt. Azonban nem csak a helyet, hanem egy komplett lakást is ráírt a családtag, ezzel egyszerre megkönnyítve és megnehezítve a szőke srác életét. Persze barátai segítettek neki ott, ahol tudtak. Csele megtervezte a hely újra dekorálását és festését, míg Csónakos a konyhában tett jó szolgálatot, közben Geréb és Boka magukra vállalták a kiszolgló feladatot. Egy olyan furcsa hely lett, ami reggel étteremként, míg este bárként funkcionált. Sokan szerették. Mégis, még a kezdeti időkben, mikor a csinosítgatásoknál tartottak, összeültek mindannyian és beszélgettek, amíg pihentek.
 - Igazából, nagyon menő hely lesz - nézett körbe Geréb, miközben bal keze, Boka combján pihent.
 - Ha egyszer kész lesz - sóhajtott drámaian Kolnay.
 Na igen, nem haladtak valami gyorsan, de legalább minden nap volt egy kevés idejük rá. Már ez is haladásnak számít.
 - Hol van Csaba és Bandi? - nézett szét Leszik, miközben egy pillanat alatt eltüntette az elé tett limonádét.
 - Szerintem dugnak - vont vállat Weisz.
 A társaság egy emberként hallgatott el és fülelni kezdtek.
 - Hiába hallgatóztok, már egy órája nincsenek is itt, ha nem tűnt volna fel - magyarázta Richter fölényes mosollyal.
 - Te meg ezt honnan tudod? - Fordult felé érdeklődve Barabás.
 Richter csak megvonta a vállát.
 - Persze, te mindennel tisztában vagy - puffogott magában Kolnay. - Van egyáltalán olyan dolog, amiről nem tudsz?
 Valahogy erre a kérdésre mindenki kíváncsi lett. Mindenki úgy ismerte meg Richtert, mint egy élő  wikipédiát, aki mindig mindent tud. Ha pletyka kellett valakiről, akkor hozzá fordultak és ha bármit ki akartak deríteni egy illetőről, akkor külön bejáratú nyomozóként is szuperált.
 - Igen - vont vállat az emlegetett.
 A társaság egy emberként hördült fel. Olyan nem létezik, hogy ő ne tudjon valamiről és még be is vallja. Mindenki izgatottan várt.
 - Az egyetlen dolog, amire mai napig nem tudtam rájönni - kezdte -, hogy Bandi és Csabi miért nem jöttek már össze hetedikben?
 Egyetértő hümmögés volt csak a reakció. Igen, erre valószínűleg ők maguk se tudták a választ.

~~~

 Mikor Csónakos felajánlotta Janinak, hogy a Gerébbel való szétválás után költözzenek össze, akkor még nem tudta mire vállalkozik. Egészen addig a bizonyos napig Bandi az egész társaságot a barátjának mondhatta, de mikor aznap hazament a munkából pénteken, akkor nem az várta otthon, amit megszokott. Egy csendben olvasgató János helyett, egy teljesen széttört Bokát talált a lakásban. Előtte egy üveg vodka, aminek már a nagy része hiányzott. A laptopon bekapcsolva a Vad Fruttiktól a "Nekem senkim sincsen" című dal. Boka a konyhakövön feküdt és ordítva énekelte a zenét, majd miután lejárt, újra bekapcsolta. Csónakost pedig annyira lesokkolta a tény, hogy így látja barátját, hogy legalább háromszor ment le a zene addig.
 - "Forog a világ, elfolyik minden! Nekem senkim, de senkim sincsen!" - ismétli újra és újra a földön fekvő.
 Egyszerűen fájdalmas így látni a legjobb barátját. Mikor észhez tér nagyjából, csak odasétál mellé és leülve a hideg kőre, belekortyol a tiszta vodkába. Utálja a vodkát.
 - Mi a baj? - kérdezi, miközben próbálja túlkiabálni a zenét.
 Boka csak megrázza a fejét, de Bandi tudja, hogy mindjárt beszélni kezd. Csak ki kell várni.
 - Tudod, azt hittem Dezsővel tökéletes pár vagyunk - kezdett bele, mire Csónakos keze ökölbe szorult. - Mikor viszont elköltöztem, azt mondta, hogy már régóta érzi, hogy valami baj van velünk. Érted ezt? Ha érezte, akkor miért nem szólt, hogy megoldhassuk?
 Fáradtan megdörzsölte a szemét egy kattintással újraindította a háttérzajt. Eközben Bandi egyre csak mérgesebb lett. Dezső tényleg tehetett volna valamit azért, hogy együtt maradjanak. Hiszen mennyi is? Nyolc éve vannak együtt? Az már majdnem egy házasság.
 - Igazából ő nyitott ránk, mikor Ernővel csókolóztunk - vont vállat. - Akkor én most gecire megcsaltam őt.
 Arcára fájdalom és értetlenkedés ült ki.
 - Én nem akartam megcsalni - ült fel hirtelen. - Sose csaltam meg, de én is tudtam, hogy baj van. Beleszeretett ő is egy másik emberbe. Abba a kőművesbe vagy melyikbe. Tudod, a juhászok haverja.
 András pontosan tudta kire gondol.
 - Ne törődj velük. Nem hibáztathatod magad, hogy szétmentetek - mondta és megint beleivott a tömény piába.
 - Hibáztatni? - vonta össze a szemöldökét Boka. - Nem, én nem érzem magam annyira bűnösnek. Vagyis, persze az a csók kurvára az én hibám volt, mert Ernő kibaszottul szexi, de ettől függetlenül csak évek óta együtt vagyunk Dezsővel. Vagyis helyesbítek. Voltunk.
 Csónakos kíváncsi volt, hogy mi jön ki ebből.
 - Utálom magam, hogy ezeket el merem mondani részegen. Szóval holnap ne meséld el mi történt, jó? - Kérdezte, de választ sem várva, folytatta is a beszédet. - Tudod, mikor már ennyi ideje együtt vagy egy emberrel, akkor már terveztek hosszabb távra is. Mint például, hogy Dezső egy kislányt szeretett volna örökbe fogadni és én szívesen megtettem volna érte bármit. Bassza meg, én még mindig szeretem! - Ütött bele ököllel a metlakiba. - Olyan dolgokat tud rólam, amiket senki más. Tényleg olyan, mintha egy darabot vettek volna el tőlem.
 Boka visszadőlt a kőre és két perc sem kellett hozzá, hogy elaludjon. Bandi pedig összetakarított, majd becipelte részeg barátját a szobájába és lefektette aludni. Kikészített egy pohár vizet és fejfájáscsillapítót neki másnapra, majd egy zuhany után ő is lefeküdt aludni.
 Másnap el kellett menni ügyeletre, mert Janinak sikerült szépen szétzúznia a kezét, és még csak nem is emlékezett rá, hogy hogyan. Csónakos pedig nem világosította fel. Nem ez az igaz barátság lényege?