2017. október 11., szerda

Másodképek

 Másodképek, vagyis inkább Életpercek 2, avagy Lexy fice egy kicsit más szemszögből.

 Sóhajtva ült le a kis facölöpökre és akasztotta le a pórázt Árpi hámjáról. A tengerimalac vinnyogva kezdett el körülötte rohangálni. Hiába húzta össze a kabátját még így is fázott. Kicsit összekuporodott és Bandi sálját az orráig húzta. Vett egy mély levegőt. Annak a sálnak mindig ilyen illata volt. A konyha szagai keveredtek a dohányfüst és Andris jellegzetes illatával. Valahogy nem tudta volna leírni, hogy az pontosan milyen is volt. Csónakosnak otthon illata van. Ezt máshogy nem tudta volna elmondani. 
 A szemei egyre inkább próbáltak leragadni, Csele próbált a hidegre koncentrálni, hátha az egy kicsit ébren tartja, de valahogy András mindig beúszott a gondolatai közé. Pontosan tudta, hogy semmilyen kapcsolat sem lehet tökéletes, így az övéké sem volt az. Pedig mennyire gyakran tűnt úgy. Amikor még évek múltán is úgy flörtölnek mint anno, tizenévesen középiskolában. Amikor elmennek randizni, és Csele minden egyes alkalommal úgy érzi magát, mint az elsőn. Amikor csak nézi, ahogy Andris rutinosan mozog a konyhában, ahogy főz, ahogy látja rajta, hogy hiába ez a munkája, mégis élvezettel csinálja. Ezekben a pillanatokban újra és újra belé szeretett. Ezekért a pillanatokért élt, és semmi másra nem cserélte volna el őket. 
 Árpi egy pillanatra megállt Csele mellett és érdeklődve nézett fel gazdájára. A nagy fekete gombszemeivel úgy tudott nézni, mintha mindent megértene. Néha még Csónakos is elhitte, hogy a malac értelmes. 
 - Még nem megyünk haza, Árpi. Menj szaladgáljál - motyogta a tengerimalacnak. Nem tudja, hogy mennyi idő telhetett el azóta, hogy eljött otthonról, és hogy Csónakos megjelent mellette. Csele nem szokott dohányozni, most valahogy mégis jól esett neki ezen a hideg tavaszi estén. 
 Tudta, hogy bocsánatot fog kérni, tudta, hogy Andris milyen volt, tudta, hogy nem tudna rá úgy igazából haragudni. Szinte némán beszéltek meg mindent, talán túl fáradtak voltak egy mélyebb beszélgetéshez. Kézen fogva sétáltak vissza a lakásukhoz.
 Csabi igazán akkor érezte meg, hogy mennyire is hideg volt kint, amikor felértek és kinyitották az ajtót. Vacogva rakta vissza Árpit a helyére, aki azonnal befúrta magát a faforgács és a széna alá. Csónakos hátulról karolta őt át, és húzta a hálószoba felé. Semmi többet nem várt már a mai naptól, csak Bandi ölelésében elaludni. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése