Életpercek

Naaaagyon csúnyán beszélő Csónakos és én tényleg megpróbáltam valami kis angstot írni, de ez jött ki... Jó olvasást ^^

 Csónakos gyakran tette meg, hogy Boka elé ment a munka helyére. Nem volt távol a Duna part attól az iskolától, ahol barátja részmunkaidőben tanított. Megvárta a csengőt, amitől ismét gyereknek érezte magát és miközben rágyújtott egy újabb cigarettára, lehunyta a szemét. Szerette felidézni a régi emlékeket, most mégis az egyik kedvence lebegett a szeme elé. Akkor történt, mikor Boka felvállalta nyíltan, hogy a saját neméhez vonzódik. Sajnos nem mindenki volt a barátja. Addig a pillanatig teljesen átlagosan bántak vele. El lehetett kérni a háziját, hiszen neki mindig kész volt, és természetesen ő szívesen oda is adta bárkinek, csak előtte a lelkére kötötte, hogy legközelebb megcsinálja. A legfurcsább nem a naivitása volt, hanem, hogy valóban megtették, amit kért tőlük. Viszont, ahogy kiderült a kis "mássága", azonnal megváltozott körülötte a világ. A lányok hirtelen próbáltak a barátai lenni, mert "jajj, mennyire menci, ha egy meleg a BFF-em". Csónakost még a hideg is kirázta az ilyenektől. Aztán ott voltak a Pál utcai fiú, akik megfogadták, hogy mindig ott lesznek neki és ezt be is tartották többnyire. Egyetlen egy alkalommal nem volt Bokának senki, és ezt hiába nem vallja be, de valamilyen szinten megváltoztatta az élethez való hozzáállását. Lehet mondani, hogy jó irányba, de nem így kellett volna történnie.

 "Andris úgy emlékszik, hogy tizedikben történt. Ő beteg volt és így nem tudott elmenni az osztály kirándulásra, amit a Velencei tavon tartottak. Csak egy napos volt az egész, de így is hatalmas szó volt, az előző pár évihez képest. Ő egész nap szidta magát, meg az orvosokat, mert azt mondták, hogy szigorú ágy nyugalom kell neki, különben baj lesz. Nem értette, hogy minek éppen kiránduláskor kellett kivenni a manduláját? Legalább halasztották volna el egy héttel későbbre, de sajnos az időpont kötött volt és a szülei ragaszkodtak hozzá. Így kénytelen volt kihagyni azt a pillanatot, mikor beül a csónakba és elkiáltja magát, hogy ő most már igazi csónakos. Egész évben erre a poénra gyúrt, erre teljesen keresztül húzták a számításait. Az egész világra mérges volt, de lehet, hogy jobb is az, hogy végül nem ment. Bár, lehet, hogy ha ott van, akkor nem történik meg. Ugyanis ő csak másfél héttel később tudta meg, mikor végre megint mehetett iskolába, hogy mi is történt. Ezt is egyetlen elszólásból, mikor az egyik osztálytársuk elment mellettük és megkérdezte Bokától, hogy milyen volt a fürdés? Csónakos nem értette és kérdőre vonta legjobb barátját, mire az feszengve, de elárulta, hogy a kiránduláson belelökték őt a tóba, mikor a közepe felé eveztek.

 - Miért? - Kérdezte Bandi visszafojtott dühvel.

 - Azt mondták, hogy inkább maradjak lent a víz alatt addig, míg nem leszek újra hetero. - Mondta, miközben a cipőjét bámulta meredten.

 Becsengettek, de ők még mindig a folyosón álltak egymással szemben. Csónakos meg akarta verni az egész osztályt. Tehetetlennek érezte magát és dühös volt. Ha ott lett volna, biztosan nem merik ezt tenni. Saját magát hibáztatta. Nem szabadott volna megtörténnie.

 - Melyik volt az? - Lenyelte a felkívánkozó sértéseket.

 - Nem tökmindegy? - Vont vállat nem törődöm módon János és el akart indulni a terem felé.

 - Hát, kurvára nem mindegy! - Kelt ki magából András. - Rohadtul nem oké, hogy ennyire faszszopó az osztály. Elmehetnek a kurva anyjukba, de komolyan, hogy lehetnek ennyire... Ennyire....

 - Homofóbok? - Nézett rá János és vörösek voltak a szemei.

 - Rohadékokat akartam mondani. - Szorította ökölbe a kezét.

 Boka megígértette vele, hogy nem fog szólni senkinek és nem tesz semmit. Szóval Csónakos nem is tett semmi egyebet azon kívül, hogy kiderítette, melyik volt az a bizonyos "rohadék", majd kölcsönösen betörték egymás orrát. Mert senki nem baszakodhat a legjobb barátjával!"

 - Na, min gondolkodsz már megint? - Lépett ki János az épület ajtaján, ezzel visszarángatva Bandit a jelenbe.

 - Semmi érdekesen. - Mosolygott ártatlanul, majd elindulhattak végre a metróhoz.

 Boka sose tudta meg, hogy mi történt. Csónakos nem mondta el neki.

~~0~~

 Csele levette a szemüveget, amit csak akkor visel, ha a géphez ül. Lerakta az asztalra és az órára nézett. Este tíz volt, és Bandi még mindig nem volt otthon. Megdörzsölte a szemét és elnyomott egy ásítást. Fáradtan dőlt hátra a gurulós székben és kicsit távolabbról szemügyre vette a munkáját, amin legalább két napja dolgozott. A színek nem tetszettek neki még mindig, pedig már annyi fajtáját kipróbálta, hogy bele se akart gondolni. Lehet aludnia kellene, de meg akarta várni párját, hogy együtt menjenek. Viszont ez most felért egy kínzással neki. Teljesen eldőlt a székben és próbált nem elaludni. Szerencsére egy perc múlva már hallotta, ahogy nyílik halkan a bejárati ajtó.

 - Fent vagyok! - Szólt ki, hogy a másiknak ne kelljen lábujjhegyen végig szlalomoznia a házon.

 - Szia. - Lépett be Csónakos és mellé lépve, egy csókot adott párjának.

 A konyhába sétált és egy pohár vízzel tért vissza, amit átnyújtott Csabinak.

 - Köszi. - Mosolygott fel rá és azonnal ki is itt a tartalmát.

 Mindeketten fáradtak voltak.

 - Bandi - kezdte Csele elhúzva a név végét -, ha nagyon szépen megkérlek, elviszed sétálni Árpit?

 - Most komolyan? - Vonta fel Csónakos a szemöldökét. - Alig érek haza, de te azt akarod, hogy vigyem le sétálni azt a dögöt?

 Csele fáradt volt egy veszekedéshez.

 - Árpi nem egy dög, hanem egy háziállat és gondoltam megkérlek, mert te még fel vagy öltözve. - Válaszolt nyugodtan. - Nem akartam már átvenni a pizsamámat.

 - Pedig én most elmegyek zuhanyozni és magasról teszek a hörcsögödre. - Dobta le a sálját, és idegesen a füdrőszobába ment.

 Csele még utána akart szólni, hogy Árpi még mindig tengerimalac, de inkább csak lassan felkelt, elmentette a munkáját és felvett egy kabátot a pizsamájára. Tavasz volt, de az esték eléggé hűvösek voltak. Fogta a kicsi pórázt, Árpit és Bandi sálját, majd mikor meghallotta a víz csobogását, elindult az éjszakába. Aznap már nem tervezett hazamenni.

~~0~~

 Csónakos nem is értette, hogy miért akadt ki ennyire ezen a kis dolgon. Hiszen csak le kellett volna vinni Árpit sétálni, de még erre sem volt képes. Először értetlenül nézett szét a kis lakásban, majd ijedten vette észre, hogy Csele lelépett, amíg ő zuhanyozott.

 - Bassza meg! - Káromkodott és megcsögette Csabi telefonját.

 Az viszont a szobájukban szólalt meg, így biztos volt benne, hogy nem akarja, hogy kövesse. Már pedig őt nem olyan fából faragták, aki ilyen egyszerűen feladja. Szidta magát fejben, hogy mennyire érzéketlen fasz is volt. Hiszen nem csak neki lehetett rossz napja. Mikor hazaért, már akkor látta, hogy Csabi nagyon fáradt, mégis egy utolsó bunkóként viselkedett vele. Felvette a kabátját és úgy ahogy volt, pizsamában, elindult megkeresni őket. Mivel tudta, hogy párja számára Árpi volt az első, így reménykedett benne, hogy a szokásos helyre vitte le sétálni. Kettesével vette a lépcsőfokokat és mikor kiért a hideg levegőre, megborzongott. Átkarolta magát és elindult a parkba, ami a Tűzoltó utcban van, nem messze tőlük. Közben végig abban reménykedett, hogy tényleg annyira ismeri Cselét, mint hiszi.

 Ott volt. Az alacsony fa cölöpökre ült le, és összekuporodva próbálta melegen tartani magát. Árpi ott szaladgált körülötte. Bandi megállt és nézte. Hogy is nem vette észre eddig, hogy mennyire fáradt? Napok óta mást sem csinál, csak arra a bizonyos "nagy projektre" dolgozik, amire felkérték. Persze, hogy ő is elfáradt. Nem kellett volna ekkora parasztnak lennie. Most mi a francot tegyen? Csak állt és nézte. Eszébe jutott az este, mikor először csókolták meg egymást. Kellemesen futott végig a hideg a hátán, az emlék hatására. Tudta már mit kell tennie.

 Lassan Csele mögé sétált, majd leguggolt mellé és felé nyújtotta a kabátjából előhalászott cigis dobozt.

 - Kérsz? - Kérdezte.

 A másik szó nélkül kivett egyet és várta, hogy a másik meggyújtsa neki. Némán szívták el szálakat.

 - Bocs. - Nyögte ki végül, mikor már tényleg kínosssá vált a csend.

 Csele felkapta a fejét és bágyadtan nézett a másikra. Halványan elmosolyodott és megrázta a fejét, mintha annyit mondana "nincs semmi gond". Nem is volt, hiszen ott voltak egymás mellett. Csak ez számított nekik.

 - Gyere. - Kelt fel Csónakos egy nyögés kíséretében, és kinyújtotta a kezét Csabi felé, aki készséggel el is fogadta.

 Mintha Árpi is érezte volna a változást, szorosan mellettük haladt és kivételesen nem vinnyogott minden tizedik másodpercben azért, mert hideg van. Csónakos megfogta Csele jéghideg kezét és így indultak vissza. Nem kellettek szavak, hogy megértsék egymást. Ebben a némaságban benne volt mindenfajta bocsánatkérés, amit valaha kimondhattak a világon. Ennyi éppen elég volt nekik.

 - Szeretlek. - Csókolt bele András, szerelme hajába.

 - Ezt múltkor is mondtad a Grundban. - Mosolyodott el Csabi.

 - Igaz, de most józan vagyok és tudd, hogy nem csak részegen szeretlek. - Fejtette ki a másik.

 Csele mosolygott és csak magában fogalmazta meg a választ. "Én is téged."