2017. október 23., hétfő

Életképek a középsuliból

 Szóval Lexyvel volt pár ötletünk Életképek előzményekre, szóval itt lenne néhány középsulis pillanat Boka, Csele és Csónakos (főleg Csónakos) szemszögéből.


 Nyolcadikban, amikor jött a felvételi ideje mindenki kezdett egy kicsit kétségbe esni. Még Csónakos is, aki csak másfél éve ismerte meg a fiúkat, de már most nem akarta őket elveszíteni. A legtöbben más-más iskolát jelöltek meg, akik pedig még hetedikesek és hatodikosok voltak szomorúan konstatálták, hogy a baráti társaságuk nagyja mindjárt ballagni fog. Kolnay biológia szakon ment tovább, ő már akkor tudta, hogy orvos szeretne lenni. Barabás turisztikával akart foglalkozni, Geréb egy angol kéttanyelvű gimnáziumba jelentkezett. Csele és Boka nem terveztek semmi különösebbet, csak egy erős iskolába szerettek volna felvételt nyerni. Csónakos végül úgy döntött, hogy ő a középiskolás éveit is velük akarja tölteni és hiába titkolta jól a többiek előtt és mondta azt, hogy semmiség, nagyon is boldog volt, amikor kiderült, hogy őt is felvették. Annak ellenére, hogy a társaság szétszéledt, mindenki máshol tanult, legnagyobb meglepetésükre még így is egybemaradtak. Valahogy ezen nem tudott változtatni semmi és ez így volt rendjén. 

***

 Csónakos András tipikusan az a diák volt, akit az összes tanár utált. Nagyszájú, visszabeszél, nem figyel oda az órán, és nem azért nincsenek jó jegyei, mert nem lenne rá képes, hanem, mert egyszerűen nem érdekli őt az egész. A fél tanári kar meg volt róla győződve, hogy kilencedikbe ki fog bukni, ha nem akkor meg néhány év alatt a fegyelmi tárgyalásai miatt kirúgják. De megbuktatni nem tudták, mert olyan stabil kettes átlaga volt, amilyet a világ nem látott még. A rengeteg magatartásbeli problémáit pedig elnézték, mert az osztályfőnökük történetesen az igazgatóhelyettes is volt, és mindegyik más pedagógussal ellentétben, ő nagyon is kedvelte Bandit. 
 Már kilencedik első hónapjának végén látszott nagyjából, hogy ki milyen diáknak bizonyul. Az összes tanár Bokát és Cselét istenítette, hogy ők milyen jó diákok. Csónakost pedig nagyjából kétnaponta új helyre ültették. Valamikor október közepén került Boka mellé. Az osztályfőnök azt hitte, hogy ez jó ötlet lesz. Első padsor, tanári asztal előtt, Boka amúgy is minden órán csendben van, csak jó hatással lesz Bandira. Azt viszont senki nem vette számításba, hogy ők egy általánosból jöttek, és nagyjából azóta, hogy először találkoztak, legjobb barátok. Boka mindig csendben ülte végig az órákat, jegyzetelt, ha meg éppen nem, akkor csöndben bámult kifelé az ablakon. Csónakos mellett néha úgy kellett visszatartania a nevetését. Másfél héttel később Héla néni az egyik szünetbe leült Boka mellé, aki éppen zenét hallgatott. Kivette a füléből a fülest, és kíváncsian pislogott az osztályfőnökükre. 
 - Mondd csak, szerinted mit tudnék kezdeni Bandival? Már lassan nem volt senki, aki mellett ne ült volna, de minden egyes órán beszél. - Egyelőre még az ő padtársa volt, és habár bármennyire is próbálta rávenni, hogy ne beszéljen, a végén mindig ott tartottak, hogy ő maga is beszélt. Egy pillanatra elgondolkozott a kérdésen, aztán eszébe jutott a tökéletes válasz. 
 - Ültesse nyugodtan Csele mellé. 
 - Őt is régóta ismeritek, nem? Nem hiszem, hogy jó ötlet lenne. 
 - Nem, Csele túl pedáns ahhoz, hogy ne figyeljen oda az órán, jó lesz ez így. - Azzal Boka lezártnak tartotta a témát, a tanárnő bólintott egyet, Csónakos pedig a következő órától kezdve Csele mellett ült. 

***

Onnantól kezdve, hogy Csónakost Csele mellé ültették valóban ritkábban szólalt meg. Illetve ő próbálkozott, de Cselének annyira erős figyelni akarása volt, hogy belefojtotta Andrisba is a szót. Pedig leghátul ültek a fal mellett, egyenesen csodálta, hogy onnan Csabi képes volt mindent meghallani, mindent leírni, és egyáltalán ellátni a tábláig. Szóval novembertől kezdve megfeleződött a beírásai száma, és csak a csoportbontott órák miatt volt még így is kettes a magatartása. Angolon például Boka mellett ült, akinek egyébként siralmasan rosszul ment a nyelv, Csónakosnak meg túlságosan jól, így mindketten halálra unták magukat az órán, csak más-más indokok miatt. 

 - Csónakos, Boka, miért nem csinálják a feladatot? - Ez egy olyan kérdés volt, ami nagyjából az összes angolórán elhangzott. 
 - Kész van.
 - Nem értem. - jött szinte mindig egyszerre a válasz. Aztán a következő pillanatban Boka gyorsan lemásolta Csónakosról a feladat megoldásait. 


***

 Cseléről már nagyjából kilencedik óta sejtették, hogy meleg, és tizedik év vége óta tudták is róla, ellenben egész tizenkettedik alatt senkinek nem tűnt fel, hogy együtt lennének Csónakossal. Igazából oda is figyeltek rá, hogy ne legyen feltűnő, de azért annyira nem vigyáztak vele. Nyíltan flörtöltek, néha beültek egymás ölébe és ha valaki szemfülesebb volt, simán észrevehette, hogy szinte felfalják egymást a szemeikkel. Mégis a legtöbb osztálytársuk ezt szimpla poénkodásnak látta, a lányok pedig párszor megjegyezték, hogy milyen erős köztük a "bromance" aztán hozzátették, hogy persze Jancsival is, csak a kettő nem teljesen egyforma. 
 Bokánál mindig másképp kezelték azt a tényt, hogy nem hetero. Őt piszkálták miatta, valószínűleg azért, mert nem nézték volna ki belőle. Erős kézfogás, tekintélyt parancsoló pillantás és ha egyszer felszólal valamivel kapcsolatban, akkor az úgy is lesz, és mindenki elfogadja. Maga volt a tökéletes vezető és a többi fiú nem tudott mit kezdeni azzal a ténnyel, hogy a férfiasság mintaképe, akire felnéznek éppen a fiúkat is szereti. Csele merőben más helyzet volt. Adott a külsejére, mindig tökéletesen nézett ki és szinte már nőies kecsességgel rendelkezett. Leginkább egy balett táncoshoz lehetne hasonlítani. És valahogy az egy nagyon röhejes eset volt, amikor az egész kiderült. 

 Az osztályban három srác volt, aki szerette piszkálni Csabit azzal, hogy meleg. Minden egyes alkalmat megragadtak annak érdekében, hogy eltudjanak lőni egy homofób poént és élvezték a tényt, hogy senki nem szólt nekik vissza. Andris is csak azért hagyta szó nélkül, mert Csele és Boka is megkérte rá. Aztán belátta ő is, hogy nem érdemes szóvá tenni, hogy mégis "mekkora hülye gyökerek azok a faszkalapok". 
 Végül aztán a sok hónapnyi tűrés után Cselénél is betelt a pohár, így amikor az egyik nap, amikor megrohamozták őt a "Meleg vagy?" kérdésekkel idegesen annyit válaszolt, hogy:
 - Igen, basszátok meg meleg vagyok, és akkor mi a fasz van? - Az osztály nagy része annyira meglepődött ezen a felszólaláson, hogy onnantól kezdve jó sokáig ejtették a témát, és senki nem merte felhozni. Cselének pedig csak fél órával később esett le, hogy pontosan mi is történt. Coming outolt hirtelen felindulásból harminchat ember előtt. Csónakos, amikor utólag hallott a sztorit (mert természetesen aznap is ellógta az iskolát) csak vigyorogva annyit mondott, hogy "Ez igen, Papuskám, nem vagy semmi." 

 Azóta valahogy ritkábban piszkálták az egésszel Csabit, de még Bokát is, aminek érthető módon mind a ketten szívből örültek. 


***

 Csónakos próbált minden lehetőséget megragadni, amelyek segítettek neki abban, hogy aznap ne kelljen bemennie a suliba. Apró fejfájást már úgy adott elő, mintha minimum halálos beteg lenne, így aztán az ilyen napokon nem is ment be. Egy hátulütője volt az egésznek, a szülei már túl sok napot igazoltak, többet, mint lehetne, Héla néni is mindig megtette a tőle telhetőt és a késéseket, igazolatlan órákat leigazolta, Kolnay apja pedig mindig írt neki igazolást, de most mindenki azt tanácsolta Csónakosnak, hogy ne hiányozzon többet, mert kezd feltűnő lenni. És akkor, pont akkor történt az, hogy valóban megfázott. Mivel a lelkére volt kötve, hogy egy darabig nincs hiányzás ő el is indult az iskolába. Végül nem ért be, mert abban a pillanatban, hogy Boka kiszúrta barátját a négyes-hatoson, észre is vette, hogy Andris nincsen éppen a legjobb állapotban. 
 - Látod, ezért nem kell elszerencsétlenkedni az összes igazolást. - Nem volt semmi kioktató a hangjában, inkább úgy közölte, mint egy tényt, Csónakos pedig tudta, hogy igaza van. 
 - Nem érdekel, akkor sem fogok orvoshoz menni - vont vállat. Igazából utált orvoshoz járni, Kolnay apjától is úgy szerezte az igazolást, hogy amikor összefutottak a többiekkel, akkor Pali adta oda neki. 
 - Pedig muszáj leszel, mert nem hogy csak rosszul nézel ki, de biztos vagyok benne, hogy holnapra még rosszabbul fogsz. 
 - Kösz, Papuskám. Ez tényleg növeli az önbizalmam - motyogta az orra alá. 
 - Tudod, hogy nem úgy értettem, na gyere leszállunk és visszamegyünk a Rákóczi térre, onnan közel van a háziorvos. - Ellentmondás nem tűrően ragadta karon Csónakost és szálltak le a Borárosnál, hogy aztán felszálljanak a következő villamosra, amelyik pont az ellenkező irányba ment. 
 - És mi van, akkor most eljössz velem orvoshoz? 
 - Ha végig ott kell maradnom annak érdekében, hogy tuti kivizsgáljon a doki, akkor igen, elmegyek. - Boka János néha meglepően makacs tudott lenni. 
 - Papa, ez gáz. Mintha, az apám lennél.
 - Hidd el, hogy néha úgy is érzem. 
 Végül Bandit kiírta a doki egy hétre tüszős mandulagyulladással, Boka pedig kapott aznapra egy igazolást, amiért hősiesen kiállt beteg barátja mellett, és elkísérte őt a dokihoz. (Ahol természetesen órákat kellett várniuk, és természetesen Csónakos kiidegelte őt.) 

***

 Bokáék tizenegyedikesek voltak, amikor Nemecsek elkezdte ugyanazt a gimnáziumot, mint ők. Boka először féltette a kis szőke srácot, hogy piszkálni fogják, de aztán végül egész jól kijött az osztálytársaival. Sőt, az iskolába is ismertté vált, mivel ismerte Csónakost. Bandi valahogyan az egész gimiben híres volt, ezáltal Boka és Csele, később pedig Nemecsek is.
 Valamikor az utolsó évükben járhattak, amikor Boka zavartan lépett oda Csele és Csónakos padjához, mindketten felpillantottak rá, ő pedig vett egy nagy levegőt és kimondta, amit akart. 
 - Nemecseknek barátnője van - félve nézett a párosra, de ők csak várták, hogy hátha Boka folytatja még. - Most mi az? - pislogott rájuk értetlenül. 
 - Egészségére váljék, neked meg tudtommal ott van Geréb - mondta Csele. 
 - Ez most hogy jön ide? Nem értem. Mindegy, igazából aranyos lánynak tűnik, de ha összetöri Ernőt? Nem akarom, hogy bármi baja legyen.
 - Akkor majd ott leszünk mellette és felkaparjuk, ilyenek ezek a kapcsolatok - vont vállat Csónakos. Boka pedig gondolkozóba vágta magát és előre sétált a saját padjához. 
 - Andris, Boka féltékeny, ugye? 
 - Mint az atom, Papuskám, mint az atom. 

***

 Cselével soha nem volt probléma az iskolában. Pedáns mintadiák, ötös szorgalommal és magatartással. Nem beszélt az órán, ha kérdezték mindig válaszolt, kitűnő dolgozatok írt, és az érettségije is a legjobb lett az évfolyamról. Nem hatotta meg, hogy Csónakos ült mellett, gond nélkül szólt rá, hogy maradjon csöndben. A másik azért néha piszkálta őt. Ilyen eset volt az egyik szeptemberi óra is tizenkettedikben, amikor már együtt voltak Cselével. 
  - Van egy jó ötletem. Kimegyünk a mosdóba és leszoplak - pimaszul vigyorgott rá Cselére. 
 - András! - pattant fel a székéből, és csapott az asztalra. Hirtelen minden szem az ő kettősükre szegeződött. Arcán pírfoltok látszódtak, ha mázlija van talán senkinek sem tűnik fel. Boka unottan pillantott hátra az első sorból. 
 - Csabi, van valami probléma? - kérdezett rá az osztályfőnök, 
 - Már, hogy is lenne Héla néni? Semmi baja a Cselének. - Andris még mindig vigyorgott, aztán összeakadt a tekintete Bokáéval, aki csak egy szemforgatással jutalmazta a fiút. Csele zavartan ült vissza a helyére és húzta be a székét. Az óra folytatódott. 
 - Elpirult a prűd szépfiú - súgta oda Csónakos, és a másik morcosan fordította félre a fejét. A kezei a pad alatt Csele combjára kúsztak, legszívesebben megcsókolta volna. Az osztály előtt nem lehetett. 
 - Ha így folytatod, még a végén kimegyek veled a mosdóba - morogta az orra alatt, mire Bandi szemei felcsillantak. 
 - Tanárnő! - Az ő betűt jobban elnyújtotta, mint kéne. - Kimehetünk a mosdóba Csabival? Esküszöm, nem erőszakolom meg! - Az osztályban majdnem mindenki nevetni kezdett. Boka, aki éppen ivott  meg félrenyelte a vizet és köhögni kezdett. 
 - Menjetek, de siessetek vissza! János, jól vagy? - Felmutatott hüvelykujjal jelezte, hogy ő amúgy rendben van, csak mindjárt megfullad. 
  - De én nem is akarok... - mentegetőzött Csele.
 - Milyen aranyosak, együtt mennek pisilni, mint a lányok -szólalt fel valaki. Csónakos pedig megkerülve szinte az összes padot sétált oda Bokához, hogy megveregesse a hátát.
 - Jól van Papuskám, azért megfulladni még nem kell. Nem azt mondtam, hogy jön a gyerek. - Túlságosan is jól szórakozott a helyzeten. Aztán otthagyta barátját és kiment a terem ajtaján. Csele végül követte. Nagyjából tíz perc telt el, mire a tanárnő megelégelte, az egészet.
 - Milyen sokáig tart ezeknek a fiúknak visszaérni - csóválta meg a fejét.
 - Bandi biztos leápolja a szépfiút a budiban - jelentette ki röhögve valaki, mire Boka megint köhögni kezdett és Héla néni összehúzott szemöldökkel, kissé aggódva pillantott rá. 
 - János, biztos jól vagy? Kicsit mintha sokat köhögnél, csak nem megfáztál?
 - De. Megfáztam. 


***

 Héla néni már szeptember első hetében utasításba adta, hogy párt kell választaniuk a szalagavatóra, és habár a nosztalgia kedvéért Csele nagyon szívesen megkérte volna Csónakost, hogy legyen a párja, mégsem tette meg. Ellenben annál nehezebb döntés volt, hogy melyik lánnyal táncoljon. Alapvetően jóban volt az osztályból szinte az összes lánnyal, de amióta megtudták, hogy meleg még inkább kiálltak Csabi mellett. Nem azért mert akartak egy meleg havert, inkább csak megakarták mutatni a fiúknak, hogy nem érdemes piszkálni Csabit azzal, hogy meleg, hiszen így ő van a legtöbbet a lányok közelében. Őszintén, néha féltékenyek is voltak rá emiatt és nem egyszer volt olyan eset, hogy valamelyik osztálytársuk, akivel nagyjából két szót nem beszélt, úgy írt rá facebookon, hogy segítsen neki felszedni az egyik lányt az osztályból. Egyszóval Csele jóban volt velük, és amikor Héla néni azt mondta, hogy osztályon belül kéne megoldani, akkor hirtelen nyolc lány gyűlt köré, hogy ők mind szívesen táncolnának vele keringőt. Végül ennek a kis előnyének hála hamar megoldotta, hogy Csónakosnak és Bokának is fixen legyen párja a keringőhöz és véletlen se kelljen külsőst keríteniük. 
 Szeptembertől novemberig olyan gyorsan ment az idő, hogy szinte fel se fogták, és már ott tartottak, hogy szalagavató. Valahogy már akkor búcsú hangulata volt az egésznek, pedig még több, mint fél év állt előttük a középiskolából. 
 Magát a rendezvényt az iskola tornatermében tartották. Nekik azon kívül, hogy vagy negyvenszer átpróbálták a táncokat, semmi dolguk nem volt, így Boka, Csele és Csónakos a többi Pál utcaival próbálták elütni a maradék időt az előadásig. Aztán tíz perccel a kezdés előtt Héla néni idegesen próbálta összeszedni az osztály minden tagját, hogy leüljenek a helyükre, de Andris akkor ment ki rágyújtani egy utolsó cigire. Csele némán lépett mellé, nem dőlt neki a falnak. Még a végén összekoszolná a zakóját. Csónakos idegesen szívott bele a cigijébe. 
 - Nem értek még ide? - Abban a pillanatban bánta meg a kérdést, hogy kimondta. Egyértelmű volt, hogy Csónakos szülei még nem voltak itt. 
 - Megszoktam már, hogy sosem számíthatok rájuk. Valószínűleg a nevelőfater nem is jön, csak anyu. De nem érdekel, illetve nem szeretném, hogy érdekeljen - szaggatottan fújta ki a levegőt. Csele nem mondott semmit, csak összefűzte az ujjaikat, Bandi hálásan nézett fel rá. Próbálta minél tovább húzni azt az egy szál cigarettát, és azt kívánta, hogy bár soha ne fogyott volna el, de már lassan a szűrőt szívta, a szülei még mindig sehol, Héla néni meg már valószínűleg mindenhol keresi őket. Még akkor sem sikerült teljesen lenyugodnia, amikor leültek a Boka melletti két üresen maradt székre és elkezdődött a műsor. 

 Természetesen mindent kétszer kellett eltáncolniuk, és Boka már őszintén unta a táncikálást, pedig még csak akkor jött az a rész, amikor a családtagokkal is lehet táncolni, illetve illett volna táncolni, hogyha nem rohan le szinte azonnal a színpadról. Lent állt meg az egyik oszlopnál Csónakos mellett, aki figyelte a színpadon a nagymamájával táncoló Cselét. Andris hirtelen szólalt meg.
 - Tudod, anyámék végül nem jöttek el. De valahogy annyira nem tud érdekelni, amikor rájuk nézek - mutatott Csabiék felé. Bokát valamiért nyugodtság járta át ezután a mondat után. Néha úgy érezte, hogy nincsen eleget Csónakos mellett, hogy sokkal többet akar érte tenni, mert Bandi hiába nem mutatta ki, sok szarral küszködött. Most viszont látja, hogy Csele mennyire boldoggá teszi őt, hogy nagyjából mindent eltud felejteni a fiú mellett, és ennek szívből örült. 
 - Szerintem lógsz neki egy tánccal, tudod még anno nyolcadikból - vigyorgott rá a másikra. Andris elnevette magát. 
 - Igazad van - mondta, aztán elindult vissza a színpadra, Bokát egyedül hagyva. Gyorsan megkereste a szüleit, váltott velük pár szót, aztán elköszönt tőlük, ők már indultak haza, amíg Bokáék ma még terveztek egy sárga földig való berúgást. Inkább kiment a tornaterem elé, ahol a Pál utcaiakat sejtette. Akárhányszor a fiúk mellé ért, mindig úgy érezte magát, mintha hazaérne. Geréb mosolyogva lépett oda hozzá, és megölelte őt. 
 - Bocsi, hogy egyből kijöttem, de mindketten tudjuk, hogy a közös táncot úgyis kihagytuk volna. Az a két hülyének a reszortja - utalt Cselére és Csónakosra. 
 - Jól gondoltad - bólintott és egy gyors csókot lehelt Dezső ajkaira. Néha egy-egy vita után elképzelni sem tudta, hogy mégis hogy képesek még együtt lenni, de az ilyen pillanatokban mindig rájött, hogy ezért megéri. Ezért minden megéri.


***

 Itt volt az ideje az utolsó osztálykirándulásnak. Elballagtak, leérettségiztek, mindenki ünnepelni akart, hogy végre vége van, de közben meg valahol szomorúság járta át őket, mert máris vége van. Annak ellenére, hogy közel negyvenfős osztályuk volt, a kirándulásra végül csak huszonhárman mentek, ami egyébként egy kellemes létszám volt. Tényleg csak az volt ott, aki számított, és érdekes módon addigra már mindenki kijött mindenkivel. 
 Már a Balaton felé száguldó vonaton ültek, - amin egyébként nem volt légkondi és már bőven harminc fok feletti július eleji időjárásban meglehetett volna dögleni - amikor Héla néni felhozta, hogy még most osszák be a szobákat, mert nem akar ott kavalkádot belőle. Csónakos szinte azonnal reagált. 
 - Cselével és Bokával leszek! 
 - Bokával biztos, hogy nem - motyogta Jani maga elé, az osztályfőnökük természetesen mindent meghallott és egy pillanat alatt ott termett mellettük. 
 - Csak nem összevesztetek? - Az ajkait kicsit lefelé biggyesztette. Tényleg a szívén viselte a hármasuk sorsát. 
 - Nem, nem vesztünk össze - mondta Boka. - Csak nem, és kész. 
 - De hát az elmúlt négy évben olyan jól megvoltatok, most mi történt? Jancsi ne csináld már!
 - Igen, Jancsi, ne csináld már! - nevette le magát Andris. Jól szórakozott a helyzeten. Boka már kevésbé. 
 - Tulajdonképpen én megértem őt - találta meg Csele is a hangját. Csónakos drámaian a szívéhez kapta a kezét, és csalódott arcot vágott. 
 - Milyen világot élünk manapság, ahol az ember a legjobb barátaira se számíthat. Borzasztó, én mondom Papuskáim, ez borzasztó - rázta a fejét, végül felnézett Héla nénire. - Írja fel nyugodtan, senkinek nem lesz vele semmi problémája. Tök jól megleszünk hárman, csak tetszik tudni a Boka néha hisztis. - A tanárnő bólintott majd otthagyta őket. A következő három szó Bokától származott.
 - Anyád a hisztis. 

 Az osztálykirándulások, főleg az utolsók eléggé jellegzetesek. Három napra mentek, így az elsőn azért ittak mert az első éjszakán inni kell, a másodikon pedig azért mert az utolsón is. Talán még az első annyira nem is volt érdekes, inkább kellemes italozgatásnak hívná az ember, amikor mindenki csak beszélget. A másodikra már bevásároltak rendesen, így este volt mit inni. Valahonnan előkerült egy nagyobb hangszóró is, így ha az ember kicsit csöndet szeretett volna, akkor jobban tette, hogyha arrébb vonult a többiektől. Boka például eléggé korán így tett. Nem azért mert nem bírta volna a hangos zenét, vagy annyira borzasztó lett volna, amit hallgattak, szimplán csak nehezen találta a helyét. Inkább fogta a telefonját és átsétált a hátsó teraszra. Bizakodva írt egy sms-t Gerébnek és remélte, hogy a másik még fent van. Szinte azonnal jött a válasz. 

 Bokával ellentétben Csónakos és Csele kifejezetten élvezték az estét. Nem gondolták volna pár évvel ezelőtt, hogy lesz olyan, hogy az osztállyal fognak berúgni, és mégis megtörtént. Hallgatták a többiek beszélgetését, ahogy Héla néni olyan dolgokat mesél el, amiket eddig soha, pletykálnak a tanári karról, és biztatják a Tanárnőt, hogy gyújtson rá nyugodtan egy cigarettára. Aztán mindenki ujjongani kezdett, amikor ez meg is történt. 
 Valahogy a hangos zene kezdett összemosódni a többiek szavaival, a levegő illata pedig kezdett arra a tipikus nyár esti illatra hasonlítani, amit Csele kifejezetten imádott. Már nem emlékeznek rá, hogy milyen felindulásból, de végül az osztály ott lévő tagjai előtt csókolták meg egymást. Igazából már mindegy volt, többet úgyse nagyon látják egymást, és amúgy is sejteni lehetett. Az egyik lány hangja ébresztette fel őket. 
 - Mindig is tudtam! - vigyorodott el. Erre pedig több szem is az ő irányukba szegeződött. 
 - Mi történt? - kérdezték páran.
 - Bandi meg Csabi smároltak, de lemerem fogadni, hogy idén már végig együtt voltak - szólalt fel egy másik lány. 
 - Ááá a Bandi nem homokos - mondta valaki, mire csak egy csattanást lehetett hallani. Bárki is vágta tarkón a srácot, megérdemelte. 
 - Gyerekek, elég - szólalt fel Héla néni. - Hagyjátok őket élni. - Csele már éppen megakarta neki köszönni, hogy elcsitította a többieket, de a Tanárnő közbeszólt. - Engem egy dolog érdekel, amikor még év elején kimentetek ketten a vécére, akkor... - Csónakos elnevette magát. 
 - Nem tényleg nem erőszakoltam meg, és a kíváncsi füleknek üzenem, hogy le se szoptam, csak smároltunk a budiban. - Csele arcán két piros folt kezdett megjelenni, de senki nem tette szóvá. 
 - Most már azt hiszem értem, hogy miért nem akart János veletek egy szobában aludni. Apropó, ő merre van? - érdeklődött kedvesen. Csónakosék vállat vontak. Csak hetekkel később tudták meg, hogy addigra ő már túl volt egy telefonszexen és már az igazak álmát aludta. 


***

 Habár szép négy évet töltöttek ott, az összes történést nem lehetne elmesélni, annyi minden volt ott.  Aztán a középiskolának is vége lett, és megint egy választás elé kerültek az életükben. A legtöbben kemény kettő, három vagy öt év elé néztek. Cselét például Kaposvárra vették fel egyetemre, Boka az ELTÉ-re került be, Csónakos pedig próbált minél hamarabb elvégezni egy okj-t, hogy legyen egy szakmája és talán kapjon rendes fizetést. Szóval az élet ment tovább, de egy dolog örök maradt. A Pál utcaiak. Ezt nem tudták másképp elképzelni és nem is akarták. 

1 megjegyzés: