Sorry love...

A mai nap margójára. Drága Csilla... remélem.... blablabla... ;)

Büszkén néztem körül új lakásomban. Végre sikerült olyat találnom, ami elég tágas, megfelel az igényeimnek, mégis a lehető legmesszebb van minden Egyetemestől. Az utóbbi fél évben elkezdték kiirtani a boszorkányokat. Nekem ez nem éppen volt ínyemre, így egy-két bűbájt bevetve sikerült megszabadulnom Arthur Ketch karmai közül. Az ember egy igazi pszichopata. Sajnos mielőtt kiderült volna a hova tartozásom, épp egy vámpír fészket pucolt ki. Füstös csehó, rengeteg whisky, részeg boszorkány, túl szexuális férfi... Nem köntörfalazok, összegabalyodtunk. Utána még jó párszor hívtuk a másikat, egy-egy hasonló találkára. Addig a percig minden rendben volt, amíg ki nem derült, hogy a következő boszi, akit el kell tennie láb alól, az én vagyok. Mindenkit elég hamar elkaptak a városban, én valamiért megúsztam. Nem jöttem rá a válaszra, ugyanis egyetlen dologban voltan biztos. Arthur Ketch nem válogat, ha prédáról van szó.

Fürdőruhába bújva, viszonylag nyugodtan indultam a hátsó kertemben lévő vadi új jakuzzi habjai közé. Rám fért a pihenés és a kikapcsolódás. Éppen bokámat súrolta volna a fürdőlepedőm, mikor meghallottam a kapucsengőt. "Ha valamelyik szomszéd állít ide nekem pitével, tuti megátkozom." Duzzogtam magamban és visszavettem az anyagot. 

Idegesen nyitottam ajtót, ahol az egyetlen nem kívánatos személy álldogált. Termete tiszteletet parancsoló volt, bőrkabátja szorosan simult felsőtestéhez, a bukósisak a könyökénél lógott, míg kemény, faborítású dobozt tolt az orrom alá. 

- Jen, üdv itthon. - Szólalt meg brit akcentusával, amitől a lábaim remegni kezdtek. 

- Mit keresel itt? - Kérdeztem remegő hangszálakkal. 

- Gondoltam felavathatnánk a lakást. - Jelentette ki egyszerűen. Hirtelen nem tudtam mi tévő legyek. Vágytam a társaságára, de egyben taszított akár egy ellentétes pólusú mágnes.

- Meg fogsz ölni? - Villantottam rá a legdühösebb nézésem.

- Még nem döntöttem el. - Vont vállat, majd invitálás nélkül belépett mellettem az ajtón.

Nem kellett sok a minőségi ajándék whiskyből, már a jakuzziban ültünk, ruha nélkül, egymás társaságában. Abban a percben képes lettem volna szerelmet vallani neki. Jókat nevettünk, elmesélte az utóbbi időszak történéseit, én pedig, az utazásaimat. Koccintottunk egy következő adaggal, mire közelebb csúszott hozzám. Az alkohol, a forróvíz és a bőre egyben, egyszerűen túl sok volt. Szédülni kezdtem az illatától és az orromba áramló gőztől. 

- Szeretném, ha tudnád, hogy soha senkivel nem éreztem magam ilyen jól. - Nézett mélyen a szemembe, nekem pedig felfoghatatlan ritmusban kalapálni kezdett a szívem. 

- Mit akarsz ezzel mondani? - Suttogtam magam elé.

- Azt, hogy ebből akár még valami komoly dolog is lehetett volna. - Döntötte oldalra a fejét. 

- Úgy érted kapcsolat? - Képedtem el. 

- Akár. Egyetlen hiba csúszott a gépezetbe. - Húzta el a száját.

- Mi lenne az? - Vontam össze a szemöldököm. 

- Hogy boszorkány vagy. - Csókolt szájon. Először a puha ajkait, egy pillanatra rá, a jéghideg fémet éreztem a szívem környékén. Még láttam, ahogy a medence vizét vörösre festi saját vérem. Még láttam, a fájdalmat a szemében. Még hallottam, ahogy a felejthetetlen akcentusával azt suttogja...

- Sajnálom kedvesem...