2017. szeptember 2., szombat

High way to Hell 2.0.

Lexy megírta/ja az előzményeket. Engem pedig megerőszakolt a múzsa, hogy folytassam az előzőt. Remélem tetszeni fog. Ez ismét a tiétek lányok! Egy őrült agymenése, semmi fontos... payne


Alig léptünk ki az öltözőből, mire lányok tömkelegének gyűrűjére lettem figyelmes. Alul öltözött csitrik próbáltak Dean közelébe férkőzni, amit nem vettem jó néven. Egyértelmű volt, hogy itt mindenki ismeri a Winchester fivéreket, de ez a rocksztár image teljesen a figyelem középpontjába helyezte őket. 
- Na tűnés. - Sziszegtem az egyik szőkének, aki vőlegényem könyökének dörgölte plasztikázott melleit. Kivillanó vámpírfogakkal jelezte nem tetszését. 
- Nyugi. - Nevetett a zöldszemű önfeledten és meleg tenyerével végig simított a fenekem vonalán, mire incselkedve közelebb toltam. Egy morgás kíséretében értünk oda a többiekhez. 
A brigád két plusz fővel gyarapodott amíg távol voltunk. Az egyik Arthur Ketch bőrkabátba bújtatott alakja, míg a másik egy ismeretlen lányé. Rögtön megütötte a szemem, hogy a két írisze különböző színű. Gyönyörű volt. 

- Sziasztok, Jen vagyok. - Integetett körbe mosolygósan. Pepi azonnal letámadta szegényt. 
- Hogy ismerkedtetek meg? - Pattogott egy helyben, akár egy hiperaktív óvodás. Mielőtt válaszolhatott volna, Ketch megelőzte. 
- Egyszer megmentettem az életét. Kár volt. - Nézett barátnőjére szelíden, ami egy apró nyaklevest vont maga után. 
- Amúgy hárman jöttünk, de nem tudom hová tűnt... - Keresett valakit Jen erős koncentrációval. 

- Úristen! - Szaladt Pepi néhány métert. - Mick! Te még élsz? Olyan rég nem láttalak! 
Mick Davies komoly ábrázattal közelített felénk. A legfeltűnőbb mégis a fura, mintákkal és színekkel teli öltönye volt. 
- Jó estét. - Köszöntötte a társaságot. 
- Rajtad meg mi van? - Nevetett Lucifer könnyezve, amivel annyit ért el, hogy Lexy egy szúrós tekintet következtében a bordái közé bökte az ujját. 
- Azt hittem ide mindenki kiöltözik. Ez egy rock klub. - Magyarázta, mintha neki kellene minket felvilágosítania. Dean pimasz vigyorát figyelve tudtam, hogy nem fognak leszállni szerencsétlenről. 
Egy valaki volt csak, aki nem nevetett, hanem örömmel konstatálta és méregette az egyetemest. Pár perc nézelődés után, le is szólította. 
- Szia. Gabriel vagyok, de a barátaimnak csak Trickster. - Ahogy kimondta, Crowley jött oda gratulálni a fiúknak egy tálca piával. Gabe két színes, esernyővel és gyümölccsel díszített koktélt emelt le róla, majd Mick felé nyújtotta. Nem mertem belegondolni mi lesz az estének a vége, de aranyosnak találtam a párosukat. Mint két ellentétes pólus, akik a szivárvány közepén találkoznak és felpattanva egy csillámpónira, elvágtatnak a naplementébe... 

- Mindjárt jön a következő zenekar. - Jelentette be a Pokol királya, mi pedig egy emberként a színpad felé fordultunk. Abbadon érkezett a mikrofon állvány mögé, a basszust Claire hangolta éppen, míg Charlie hatalmas vigyorral az arcán beült a dobokhoz. 
- Egy lány banda az ellenfelünk? - Képedt el Sam teljesen lesokkolódva. 
- Nem teljesen. - Mosolygott Gabe féloldalasan. Kivette a szájában forgatott piros nyalókát, majd Mick meglepetten pislogó arcával nem törődve, a kezébe nyomta és felment a szólógitárt nyakába véve. 
- Nevetséges. - Morgott Dean fennhangon. - A csajok kirakják a mellüket és begyűjtik a legtöbb szavazatot!
- Ilyen a show biznisz fiúk. - Vont vállat  Crowley, majd magunkra hagyott. 

A zenekar jól játszott, szintén vegyes dalokkal és pörgős stílussal. Már ki tudja hányadik italnál jártunk, mikor felcsendült egy ismerős nóta. 
- I'm on the highway to hell, On the highway to hell!!! - Hátranézve láttuk, hogy Lucifer magából kikelve üvölti a számot, mire Lex zavarta próbálja kiszedni kezéből a söröskorsót és mindeközben elhallgattatni. 
- Shh! Maradj már Luci. - Fogta be a száját, nem sok sikerrel. - Apád meghallja! 
A mondat hallatára, kitört belőlünk a röhögés. 

- Ez undorító! - Hallottuk meg Juni hangját. Valamit nagyon igyekezett eltüntetni az arcáról. Mikor sikerült, akkor jöttünk rá, hogy Sam kamu orrpiercingje a szemöldökére lett pattintva. Sammy hahotázva dugta zsebre az ékszert és engesztelésül a sértődött Junipert ölelgette hátulról. A lány próbált úgy tenni, mintha nem is létezne az égimeszelő és nagyon érdekelné valamelyik hangfal. Sam megunta a dolgot és a következő pillanatban arra lettünk figyelmeske, hogy a színpadon állva motyog valamit Abbadonnak. A nő biccentett, mire a fiatalabb Winchester a mikrofonhoz lépett.
- Köszöntök mindenkit. Szeretnék egy kis figyelmet kérni. Ezt a számot Juninak küldeném, mert ő a mindenem. - Kacsintott, aztán beállt a billentyűk mögé, ahogy pár órája Castiel tette. Mindenki kíváncsian várta mi fog történni, mikor a zenekar teljesen visszaállt, felcsendült a Carry on my wayward son a Kansastől, amit Sammy zongorázott, a többiek pedig követték. Juni szemében könnyek gyűltek és felszaladt a színpadra, hogy megölelhesse. 
- Ezt a nyáladzást sosem fogja kinőni. - Horkantott mellettem Dean, de a szemei mosolyogtak, míg öccsét figyelte lassúzás közben. Megcsóváltam a fejem.  

A dalnak vége lett, a zenekar visszaállt rendes felállásba. 
- Most pedig szeretnénk küldeni egy számot a világ legfurcsább párjának! Boldog évfordulót nektek, öcsi! - Konferált Gabe a vokál mikrofonba, aminek következtében felcsendült az RHCP- Californication száma. Pepi sikítozni kezdett örömében, míg Castiel faarccal állt és le lehetett olvasni a szájáról, ahogy barátnőjének magyaráz.
- Én ezt nem tudom megoldani. - Pepi nem törődve az ellenérvekkel, táncra igyekezett sarkallni az angyalt. 
- Olyan gyorsan felnőnek. - Sóhajtott mellettem Chuck karba tett kézzel. 
- Gyerünk Cas! - Nevetett Pepi pár csípőcsavarás közben, míg szárnyas párja, csak jobbra-balra tipegett, mint akit a nyugdíjasklubból szalajtottak. A második verse végül meghozta a hatását és mindenféle hullámzó mozdulattal akarta lenyűgözni a démonlányt. A zene végére Pepi szemei feketék voltak, de örömében képtelen volt visszafogni magát. Beletűrt Castiel hajába és mindennél szorosabban ölelte magához. 

- EZAZ! - Hirtelen két alak suhant el mellettünk. A tánctér közepére siettek. Csak egy hófehér foltot láttam, amiből következtetni tudtam, hogy a részeg Lucifer és a felvigyázó angyala voltak. Mikor megszólalt a dal, már előre tudtam, hogy ennek nem lesz jó vége. Bob Seger - Old time rock and roll. Alapjáraton egy pörgős rock'n'roll szám volt, de Lucifer a Ponyvaregényben érezte magát és minden táncmozdulatot bevetett, hogy levezesse az energiáit. Lexy is kicsit felszabadult a zene ritmusára és haj dobálva rázta magát. 
- Ezt soha életemben nem akartam látni. - Szörnyülködött Dean. - Láttad? - Bökött feléjük, nekem pedig leesett az állam. Maga a Sátán csípőkörzések közepette emelte fel magasba a kezeit. 
- Láttad volna fiatalon... - Nevetett fel mellettünk egy ismerős hang. 
- Balthazár! - Ugrottam rég nem látott barátunk nyakába. 
- Asszonyt hol hagytad? - Fogott kezet vele Dean is. 
- Mindjárt jön. Azt mondta ki kell szabadulni. Nem bír már a gyerekekkel, de a fedősztori, hogy Claire miatt el kellett jönni megnézni a koncertet. - Vigyorgott, mire Jody is odaért.
- Mit pusmogsz? - Szúrta le férjét. - Ne higgyetek el neki semmit! 
- Örülök, hogy látlak Jody. - Ölelte át Dean. - Mondtam amúgy, mióta nem találkoztunk megbolondultam és eljegyeztem ezt a pszichopata csajt? - Nem reagáltam a mondatra, csak egyszerűen elraktároztam magamban, hogy este majd számon kérhessem. 
- Őőő... gratulálok? - Nézett rám Jody együtt érzően, mire Dean mosolya letört, mi pedig hasunkat fogva nevettünk rajta. 

Hotel California kezdő dallamára lettünk figyelmesek az Eagles-től. Ketch tisztelettudóan kérte fel Jent táncolni, apró meghajlással és kezét nyújtva. Mikor a lány elfogadta, határozott mozdulattal rántotta magához. Birtoklóan a dereka köré fonta a karját és lassú mozdulatokkal táncolni kezdtek. Úgy éreztem a mai este mindenkinek tökéletesen alakul. Jen ördögi mosollyal Ketch nyakába kapaszkodott és egymás szemébe nézve, teljesen némán lassúztak. 
- Mi foghatta meg ebben az egyszerű emberben? - Lépett mellém Mick. 
- Mindenkinek van gyenge pontja Davies. -  Néztem rá jelentőségteljesen. 
- Arthur Ketch nem olyan. Egy Egyetemes csak a Kódnak él. - Jelentette ki teljes meggyőződéssel.
- Ezek szerint most már olyan. - Zártam rövidre a témát és inkább nem feszegettem tovább. 

- Mi jövünk. - Fordított Dean maga felé. - Mindenki jól érzi magát. Kértem egy számot. Egy számot, ami a legjobban jellemez minket. - Körbe néztem, mindenki eltűnt a környezetünkből, a hangfalakból pedig egy örök slágerünk csendült, amit Dean rögtön énekelni kezdett. 
- "This Romeo is bleeding, 
but you can't see his blood
It's nothing but some feelings
That this old dog kicked up
It's been raining since you left me
Now I'm drowning in the flood
You see I've always been a fighter
But without you I give up."
- Bon Jovi? - Döntöttem övének a homlokom. 
- Aaaaalways! - Énekelte válaszként a dal címét és szövegrészletét. Szorosan simultam a karjaiba és alig vártam, hogy majd az esküvő után azt mondhassam, örökké így maradhatunk. Őszintén, kicsit be is könnyeztem, így inkább a szakadt és büdös Metallica pólóba fúrtam az arcom. Puha puszit éreztem a hajamon és finom simítást a házam közepén. Így táncoltunk, teljesen kizárva a külvilágot, amíg meg nem törte az idillt Crowley hangja a mikrofonban. 

- Elnézést szeretnék kérni, de itt az ideje kihirdetni a győztest. A két zenekar közül pedig a legtöbb szavazatot, aki kapta... azok a srácok voltak. Kérem! Valaki jöjjön fel az Impala67 zenekarból és vegye át a díjat! 
Még mindig képtelen voltam felfogni, hogy adhatták ezt a zenekar nevének, de én már befejeztem a kérdezgetést. Inkább elfogadtam mindent amit kitaláltak és nem foglalkoztam vele. Samet mondjuk nehéz volt meggyőzni róla Dean elmesélése szerint, de végül belement. 
- Köszönjük szépen! - Szaladt fel Lucifer, miközben majdnem kitörte nyakát a lépcsőn. - Nem szeretnék nagy beszédet tartani... azt hiszem annyit mondanék csak, hogy Megérdemeltük! - Emelte magasba a trófeát és rázta örömében a közönség és a zenekar többi tagja felé. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése