Pepinek ígértem mára :D Szóval tessék ^^ Egy kis jó kedv? Remélem...
Sam Winchester a bunker asztalánál ült és nagyon belemélyedt éppen az aktuális olvasmányba. Még azt sem vette észre, hogy Castiel vele szemben ül és nézi. Vagyis nem pont a vadászt, hanem azt a mozdulatot, amit minden egyes alkalommal tett, mikor belehullt a haja az arcába. A vadász először próbálta arrébb fújni a kósza tincset, majd gyorsan feladva a harcot, füle mögé tűrte azt. Azonban, mintha csak kötelező lenne, az mindig kicsúszott. Hol jobb, hol pedig bal oldalt. Az angyal pedig már-már megrögzötten bámulta, hogy mikor lesz már elege a fiatalabb testvérnek ebből a furcsa játékból. Ő viszont, tényleg teljes figyelmét az előtte fekvő kötetre összpontosította.
- Sam? - Unta meg Cas, az ezredik alkalommal.
A másik féltől csak egy hümmögésre tellett. Az angyal lemondóan felsóhajtott, hiszen tudta, hogy hiába szólna neki, úgyse tenne ellene. Ezért eldöntötte, hogy cselekedni fog.
Samnek azt sem tűnt fel, hogy a partnere egy másodpercre eltűnt, majd vissza is tért a szobába. Csak azt, mikor egy puha érintést érzett a fejénél. Megugrott.
- Cas? - Kérdezte, miközben próbálta lecsitítani a szíve dobogását. - Mit csinálsz?
Lassú, kellemes mozdulatokkal túrt bele az angyal Sam hajába.
- Te csak olvass tovább. - Utasította rendre a vadászt, aki nem is tehetett mást.
Hagyta, hogy Castiel óvatosan egy copfba kösse a haját, amit a feje tetejére tornyoz. Lehunyt szemmel élvezte a simogató mozdulatokat, ami aztán hirtelen szakadt félbe. Az angyal pedig elégedetten ült vissza előző helyére.
- Olvass nyugodtan. - Intett, mintha mi sem történt volna és egy sóhaj kíséretében ő is megint lapozgatni kezdte a könyvét.
Sam pislogott párat, mire felocsúdott a történtekből.
- Köszönöm. - Motyogta halkan, majd visszatemetkezett az olvasmányba.
Már nem láthatta, ahogy az angyal még egyszer rátekint, majd lágyan elmosolyodik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése