2017. szeptember 3., vasárnap

Haj-baj

Pepinek ígértem mára :D Szóval tessék ^^ Egy kis jó kedv? Remélem...



 Sam Winchester a bunker asztalánál ült és nagyon belemélyedt éppen az aktuális olvasmányba. Még azt sem vette észre, hogy Castiel vele szemben ül és nézi. Vagyis nem pont a vadászt, hanem azt a mozdulatot, amit minden egyes alkalommal tett, mikor belehullt a haja az arcába. A vadász először próbálta arrébb fújni a kósza tincset, majd gyorsan feladva a harcot, füle mögé tűrte azt. Azonban, mintha csak kötelező lenne, az mindig kicsúszott. Hol jobb, hol pedig bal oldalt. Az angyal pedig már-már megrögzötten bámulta, hogy mikor lesz már elege a fiatalabb testvérnek ebből a furcsa játékból. Ő viszont, tényleg teljes figyelmét az előtte fekvő kötetre összpontosította.
 - Sam? - Unta meg Cas, az ezredik alkalommal.
 A másik féltől csak egy hümmögésre tellett. Az angyal lemondóan felsóhajtott, hiszen tudta, hogy hiába szólna neki, úgyse tenne ellene. Ezért eldöntötte, hogy cselekedni fog.
 Samnek azt sem tűnt fel, hogy a partnere egy másodpercre eltűnt, majd vissza is tért a szobába. Csak azt, mikor egy puha érintést érzett a fejénél. Megugrott.
 - Cas? - Kérdezte, miközben próbálta lecsitítani a szíve dobogását. - Mit csinálsz?
 Lassú, kellemes mozdulatokkal túrt bele az angyal Sam hajába.
 - Te csak olvass tovább. - Utasította rendre a vadászt, aki nem is tehetett mást.
 Hagyta, hogy Castiel óvatosan egy copfba kösse a haját, amit a feje tetejére tornyoz. Lehunyt szemmel élvezte a simogató mozdulatokat, ami aztán hirtelen szakadt félbe. Az angyal pedig elégedetten ült vissza előző helyére.
 - Olvass nyugodtan. - Intett, mintha mi sem történt volna és egy sóhaj kíséretében ő is megint lapozgatni kezdte a könyvét.
 Sam pislogott párat, mire felocsúdott a történtekből.
 - Köszönöm. - Motyogta halkan, majd visszatemetkezett az olvasmányba.
 Már nem láthatta, ahogy az angyal még egyszer rátekint, majd lágyan elmosolyodik.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése