Egy pillanat

Boldog névnapot Niki ^^ Kicsit más, kicsit te érzed át... Talán :") Remélem megöl. XD

 Muszáj volt valahol kiengednem a gőzt, mielőtt hazamegyek az üres lakásba. Bár jobban belegondolva, annyira nem is üres, hiszen hatalmas a rendetlenség. Mégis inkább betérek a "Kígyó" nevű bárba, ami a környéken a legjobbnak bizonyult. Hetek óta próbálkozok, de azóta se találkoztam vele. Nem is tudom pontosan hol láttam meg először, de azonnal magával ragadta a figyelmemet. Hosszú barna haj, szintén barna szemekkel, de akkorákkal, hogy egy egész világ elfért volna bennük. S mikor rám nézett, mosolyogva biccentett egyet. Tudtam, hogy ő pont egy olyan lány, akinél semmi esélyem nem lenne, ezért inkább próbáltam kerülni. Legalábbis először, de mégis minden nap, ugyan abban az órában beültem a bárba, ahol először láttam. Megittam egy rövidet, aztán csalódottan hazamentem. Nem szabad beleszeretnem egy idegenbe.

 Ma is itt ülök, szokás szerint. Az óra éppen este kilencet üt és a pultos nő már önti is nekem a szokásos töményemet. Azonban mielőtt leülhetnék, meghallok egy hangot. Megdermedek és abba az irányba fordulok, ahonnan a nevetés jött. Ott áll Ő. Rövid szoknyája éppen eleget mutat és takar egyszerre az alakjából, de nekem nem is azon akad meg a szemem. Az arca. Más, mint eddig volt. Valahogy szomorúbb, ami engem is azzá tesz. Próbállak nem bámulni, de nem olyan könnyű. Már épp rávenném magam, hogy leüljek, mikor melléd lép egy idősebb férfi és megfogja a kezed. Csak én veszem észre, hogy mennyire fáj az érintése, de nem lépek közbe, mert a szemedben szerelem csillog. Én pedig tudom, hogy nem szabad beléd szeretnem.

 Ráveszem magam, hogy elfoglaljam a helyem és gyorsan le is öblítem a torkomat az elém tett itallal. Kérem még egyet és csak a pult mintázatát figyelem, na meg néha az órára nézek. Számolom a perceket, akmik visszavannak, de még mindig hallom a nevetésed, így nem merek megfordulni. Inkább öntöm magamba egyre, amit elém raknak. Aztán egyszercsak megérzem azt az édeskés illatot. Leültél mellém és kérned sem kellett, azonnal kiadták a poharad. A szélén rúzsfoltot hagysz, ezzel megjelölve a tulajdonodat. Aztán egy pillanatra rám nézel és elmosolyodsz. Úgy nézel rám, mint egy régen látott ismerősre, amit nem értek, de a szívem ki akar ugrani a helyéről. Túl szép.

 - Kérsz? - Nyújtja oda a doboz cigarettát.

 Nem szoktam dohányozni, de nincs lélekerőm nemet mondani, így csak bólintok és rágyújtok. Ő pedig már megy is vissza ahhoz a férfihoz. Reménykedtem, hogy sosem fogok belédszeretni.

 Ismét az órát bámulom. Elmúlt éjfél, te pedig egyre többször jössz mellém. Néha kérdezel ezt-azt és a szavak érdeklődve csengenek. Látom rajtad, hogy unatkozol és fáradt vagy. Talán magányos is, pedig minden férfi, aki itt van a helyiségben, szívesen szórakoztatna téged. Te mégis engem választasz. Az agyam azt mondja, hogy csak szánalomból, de az érdeklődés a szemében másról árulkodik. Már csak abban reménykedek, hogy nem szeretsz belém.

 Elérkezett a zárás ideje. A fejemben pedig minden lehetséges eshetőség lepergett már, hogy mi lesz, ha hozzádszólok. A zene elnémult, ezzel kínos, ordító csendet hagyva maga után. Felemelem a poharam és kiiszom az utolsó korty sört is. Eldöntöttem, hogy megkérdezem a neved. Nagy levegőt véve megfordulok, de már senkit nem látom a bárban. Mindenki hazament, hogy miután felkel az alkoholtól mámoros éjszaka után, ne emlékezzen semmire. Mind ebben reménykedett. Leginkább én. Hiszen még el sem köszöntél tőlem és ez nagyon rosszul esik. Megrázom a fejem. Intek a pultosnak, hogy még egy lesz, majd fizetek és távozok. Azt hiszem, hogy most szerettem beléd...