Egy naaaagyon régen ígért sorozat első része tőlem. Deanetta van terítéken, és csak annyit szeretnék mondani, hogy a klubbok tényleg léteznek. XD Ha valaki megnézné az előzményeimet, nem tudom mit gondolna rólam. DE! Mindent a sikerért! :"D Jó olvasást!
G
Egy ügy. Minden egy ügyhöz vezethető vissza. Ahhoz a bizonyos vadászathoz, mikoris egy furcsa, fétises kitsunét kellett elkapnom. Éppen megálltam az egyik kajáldánál, hogy bekapjak valami gyorskaját, mikor a bent lévő TV-ben meghallottam a híreket.
"Már a hetedik nő tűnt el a környező bárokból. A hajszínűkön és a munkakörükön kívül nem talált a rendőrség semmi közöset az áldozatokban."
Azonban én már nem figyeltem oda teljesen. Előkaptam a mobilom és rácsatlakoztam a kajálda wifijére. Aztán feltörtem a rendőrségi nyilvántartást és máris megvolt a helyszín, amit gondolatban bekarikáztam. Las Vegas, mindig is szerettem azt a helyet.
- Köszönöm. - Néztem a nőre, aki kiszolgált.
Egy jó adag borravalót otthagyva, elindultam a munkába. Szerencsére pont a közelben voltam, mert kikapcsolódás címszóval "nyaraltam", ami annyit tett, hogy csak minden ötödik gyanús esetnek néztem utána. Így bukosisak alá tűrtem göndör, vörös hajam és felpattantam a motoromra. Mosolyogva vágtam neki az útnak. Közben fejben elemeztem az előbb olvasottakat. Az a valami, vagy valaki, csak vörös hajú nőket rabol, szóval már ezért megérdemli nálam a figyelmet. Na meg az se megszokott, hogy csakis sztriptízbárokból. Úgy tűnt, hogy az összes helyi "nagyágyún" végig járt már Las Vegasban. Ki kellett derítenem, hogy melyik lehet a legközelebbi célpontja. Meg kellett aladályoznom, hogy mégtöbb szerencsétlen áldozat legyen. Amilyen gyorsan csak tudtam, kerestem egy olcsóbb motelt, amiben megszállhatok. Hiába az egyik legtündöklőbb város a kontinensen, attól még a motelek ugyan olyan koszosak itt is.
- Jó napot! - Vettem elő legszebb műmosolyomat a portásnak, hátha ezzel már jópontot szerzek nála.
- Már eléggé estére hajlik az idő. - Nézett ki az ablakon semlegesen.
Oké, ez nem jött be, akkor ha ő így, akkor én is.
- Egy szobát kérek. - Könyököltem fel a pultra és miközben vártam, hogy a férfi megdöntse a lassúsági versenyt gépelésben, addig a TV-t kezdtem bámulni. - Szörnyűek ezek az eltűnések.
Vártam a reakcióját, ami nem is maradt el. Lehet, hogy nem egy észlény, de egyet megtanultam. Pletykálni mindenki szeret.
- Oh, igen. - Kezdte álszent hangon. - Viszont, ha valaki ilyen munkát vállal, mint azok a nők, akkor ne csodálkozzanak, ha valaki meg is akarja őket tartani.
Felvontam a szemöldököm. Szóval ő egyszerű emberrablásnak gondolja. Annál egyszerűbb lesz a dolgom.
- Sajnos csak annyit tudok, amiket ma hallottam a TVben. - Sóhajtottam drámaian. - Nem tudja melyik környékeket kerüljem, ha nem akarok erre a sorsra jutni?
Egy darabig gondolkodott, majd csettintett egyet.
- Pár nagyobb bár található erre, amikben a bűntények is történtek. - Gondolkodott hangosan. - A tegnapi eset éppen a Palomino Club-ban történt. Szóval azt a helyet szerintem nagy ívben hagyja békén. Főleg este.
- Nagyon szépen köszönöm. - Mosolyogtam rá és pár dollárt odacsúsztattam neki az információért cserébe.
Miután végre megkaptam a szobakulcsom és be is foglaltam a 8-asat, azonnal a laptopom elé ültem. A rendőrségi jelentések szerint a következő klub az Olimpic Garden lesz, de szerintem az túl egyértelmű lenne. Hiszen még csak most kezdett rájönni a rendőrség, hogy az eltűnések között van hasonlóság, így még csak nemrégen lett felkapva. Az elkövető csak nem olyan hülye, hogy most is a rendszere szerint haladjon. Így kiválasztottam a leginkább logikátlanabbnak tűnő helyet, egy bizonyos "Stratosphere Hotel" nevezetű szórakozóhelyet, aminek az alagsorában volt a bár rész. Állítólag hetvenes és nyolcvanas évekbeli rockzenéket játszanak, miközben vámpíroknak és angyaloknak öltözött nők szórakoztatják őket. Nem akarok szőrszálhasogató lenni, de ha valóságban találkoznának valamelyikkel, nem éppen a szex lenne az első gondolatuk róluk. Volt már dolgom néhányukkal, és majdnem az összeset sikerült megölnöm. Szerencsémre, vagy pont, hogy balszerencsémre, de pont beleillettem az áldozatok közé, így nem is nagyon gondolkodtam el azon, hogy mi a terv. Kivettem egy kényelmes, de szexi fehérneműt, és elindultam az adott címre. Már csak abban reménykedtem, hogy felvesznek azzal a minimális tudásommal is, amit a filmekből tanultam.
D
Szórakozás. A legtöbben azért jönnek Las Vegasba, hogy kifújják magukat, na meg azért, hogy eljátszák az összes pénzüket. Mi azonban Sammel egy újabb ügy miatt gurultunk át a város határán.
- Még egy holttest sem került elő. - Jegyezte meg öcsém, ahogy a netet bújta.
- Az még nem jelenti azt, hogy nem kell utána néznünk. - Érveltem az ügy mellett.
- Dean - sóhajtott fáradtan a mellettem ülő -, nem kell kifogást keresned, ha sztriptízbárba akarsz menni.
Már készültem erre a mondatra, így szerencsére nem ért váratlanul.
- Kedves öcsikém. - Kezdtem nyájasan. - Eddig se kerestem rá kifogást, csak egyszerűen elmentem, ha úgy akartam. Most viszont lopják a munkaerőt, úgyhogy tenni kell ellene valamit. Nem hagyhatom, hogy egy olyan szakma, ami ennyi örömet okoz a világon élő embereknek, kihaljon.
Sam az út hátralévő részében csendben maradt. Ezt győzelemként könyveltem el magamban. Szerencsénkre hamar találtunk egy helyet, ahol megszállhattunk. Hiszen még ma be akartuk vetni magunkat a bárok és klubbok sűrűjébe.
- A rendőrség szerint az Olimpic Garden lesz a következő helyszín. - Öltözött fel kevésbé könyvtárosnak Sam, miközben magyarázott. - Úgyhogy érdemes lenne oda is ellátogatni.
- Te menj oda. - Közöltem vele. - Én viszont végig járom a maradék hármat, ami még kimaradt a lényünk állítólagos étlapjáról.
Az igazat megvallva, csak nem volt kedvem elrángatni az öcsémet ilyen helyekre. Milyen ciki, mikor az ember magával viszi a kistestvérét egy sztriptízbárba? Szerintem ez így neki is megfelelhetett, mert nem igazán ellenkezett. Felöltöztünk egyszerű, de mégis elegáns ruháinkba és nekivágtunk a városnak. Pont a központban találtunk szállást, így nem kellett féltenem, hogy valaki ellopná az én gyönyörűmet. Egyszerűbb volt amúgyis ilyenkor már gyalog menni. Fél óra séta után, Sam, lefordult egy utcán, de a lelkemre kötötte, hogy ha találok valamit, akkor azonnal hívom. Egy-két hamis ígéret után utamra engedett. Néha úgy érzem, hogy vigyázni akar rám, de inkább el is hesegettem az ilyen gondolatokat. Hiszen éppen legálisan, hivatkozva az ügyre, beléphetek bármelyik klubba. Természetesen nem voltam lusta megkeresni, hogy melyik a környék legjobbja, így afelé vettem az irányt. Már maga a zene miatt is arra húzott a szívem, hiszen ki ne szeretné, ha mondjuk egy jó kis Metallica-ra lejtene előttük táncot egy csinos nő? Én aztán nem tagadom a nyilvánvalót, igenis izgató az ilyen látvány. Azonban nem szabadott megfeledkeznem közben arról, hogy valójában miért megyek. Az ügy. Szóval csak a vörös nőket fogom ma egész éjjel bámulni. Lehet, hogy előrrébb hozták a születésnapom, csak nem tudtam róla? Miért nem lehet az összes lény ilyen?
Időközben megérkeztem a magas, vékony épülethez, amin narancssárgás betűk hirdették hol vagyok.
- "Stratosphere". - Olvastam fel hangosan és a bejárathoz sétáltam.
Szerencsére elég volt pár hamis bankkártya ahhoz, hogy bejussak. Alapból csak azok mehetnének be, akik itt is szállnak meg, de eléggé meggyőző tudok lenni, ha akarok. Most pedig nagyon akartam. Azonnal a csábító zene irányába indultam és nem is kellett csalódnom. Egy hatalmas, piros ajtó mögül, éppen egy Bon Jovi szám szólt, és mikor benyitottam, azonnal megcsapott az izzadtság és a tesztoszteron szaga. Még hogy ezt csak a kutyák érzik. A levegő forrt az elfojtott szexuális vágyaktól és ettől nekem is kiszáradt a torkom.
- Üdvözlöm itt, Uram. - Lépett elém egy mosolygós, csinos nő, aki igencsak alul volt öltözve. - Nagyon örvendek, hogy erre hozta az útja. Különféle szolgáltatásaink közül lehet választani...
Ekkor elkezdte sorolni, miközben a zenét próbálta túlkiabálni. Voltak ott olyan dolgok, amiket életemben nem gondoltam volna, viszont még mindig legfontosabbnak az ügyet tartottam.
- Lehetséges, hogy az összes vöröshajú nő nekem táncoljon? - Villantottam rá azt a mosolyom, ami mindig beválik az ilyesfajta nőknél. Most sem történt másképp.
- Sajnálom uram, de már csak egyetlen ilyen nő dolgozik nálunk és ő is csak tanuló. - Szabadkozott. - Biztosan hallott az eltűnéses ügyekről, így sajnos pár dolgozónk felmondott, aki egy kicsit is féltette magát.
Egyetlen nő maradt. Ez a gondolat szöget ütött a fejemben. Lehet, hogy az elkövető nem is férfi, mint azt eddig gondoltuk? Lehet, hogy pont ugyan olyan, mint az áldozatok? Ki kellett derítenem.
- Ő is tökéletes lesz.
G
Egy tükör előtt ülve sminkeltem magam, miközben egy nő csinálta éppen a hajam.
- Olyan gyönyörű ez a lobonc. - Dobálta össze-vissza, miközben próbált emberi fejet varázsolni nekem.
Hatalmas szerencsének mondhatom, hogy éppen emberhiányban voltak itt, mert különben biztosan nem vettek volna fel, de így most kényszer helyzetben voltak. Főleg, hogy mióta a TV is leadta, hirtelen megugrott a "kereslet" a vörösekre.
- Lily, siess a hajával. - Rontott be az öltözőbe a főnöknőm. - Itt egy pasas, aki mindenáron vörös lányt akar. Ginetta, nem szeretnélek rákényszeríteni, hogy azonnal szerepelj, főleg, hogy külön szobát kívánt az illető, de nekem gyanús, hogy ennyire hadakozik melletted.
- Semmi gond. - Keltem fel. - Vállalom, nem gond.
A munkáltatóm csak bólintott. Hiába mondta, hogy nem akar rákényszeríteni, akkor is ott bújkált a mondatában egy "ha nem teszed meg, ki vagy rúgva" ígéret. Így gyorsan felvettem a nemrégiben kapott ruhákat, mivel az enyéim nem minősültek túl "szexinek", így kaptam olyat, amiből épphogy nem lóg ki semmim. A tükörbe nézve viszont meg voltam elégedve magammal. Eléggé kurvás voltam ahhoz, hogy pont ne tűnjek ki a tömegből. A fekete fehérneműhöz egy miniszoknya rész és egy angyalszárnyas felső is társult. Nem mintha bármelyik sokkal többet takart volna.. Hajam bal oldala egy kis részen be volt fonva, míg a többi a fejem tetejére volt tűzve. Ha ez nem fog szétcsúszni tánc közben, akkor kezet fogok Lily-vel. Megkaptam hát a szobakulcsot, amiben az illető várt engem. A folyosón végig haladva, nagyon reménykedtem benne, hogy nem egy öregember fog bent ülni, aki már fél lábbal a sírban van, hanem valami normális alak. Csak most tudatosult bennem, hogy én bizony erotikus táncot fogok valakinek lejteni. Nagyot sóhajtva álltam meg a századik szoba előtt. Nem voltam babonás, de keresztbe raktam az ujjam és úgy nyomtam le a kilincset.
- Hahó! - Léptem be és körülnéztem.
Későn vettem észre a kanapén fekvő férfit, aki végig követte a szemével, ahogy besétáltam. Aztán, mintha teljesen normális lenne, elém lépett és bemutatkozott.
- Dean Smith. - Mosolygott féloldalasan és én abban a pillanatban rájöttem, hogy így nagyon egyszerű lesz végezni az ál-munkám.
- Ginetta.... - Mondtam automatikusan az igazi nevem, majd fejbe vágtam magam képzeletben. - Vagyis, a művész nevem Madame Tequila.
Megköszörültem a torkom. Úgy éreztem magam, mint egy szűz kislány, aki életében először találkozik olyan emberrel, akinek más van a lába között.
- Ha nem gond, már választottam is zenét. - Sétált el előlem és a falhoz lépett, amin egy kisebb zenelejátszó volt.
- Te vagy a vendég. - Találtam ismét meg a hangom és rámosolyogtam.
Igen, ő a vendég és lehet, hogy ő az, akit üldözök. Szóval jónak kell lennem. Dean felém fordult, majd egy mozdulata után felhangzott a szobában egy ismerős dal.
- Scorpions. - Bólintottam elismerően, miközben ő visszaült a helyére. - Jó ízlésed van.
Méghozzá az egyik kedvenc dalom tőlük, a Rock you like a Hurricane, de ezt nem kellett tudnia.
- Majd a végén meglátjuk mennyire. - Terpeszkedett el kényelmesen.
Én pedig rájöttem, hogy most nem csak vadászként vagyok ott, hanem táncosként is, így az első énekhangokkal egyszerre kezdtem mozogni.
"It's early morning, the sun comes out
Last night was shaking and pretty loud"
Egyre csak közeledtem felé, miközben átjárt a ritmus és énekelni kezdtem. Úgy láttam, tetszett neki a látvány.
"My cat is purring, it scratches my skin
So what is wrong with another sin?"
Úgy tettem, ahogy az ösztöneim súgták és csak az számított, hogy minél közelebb legyek a férfihoz. A kis szoknya-részem Dean csuklójára kötve végezte.
"The bitch is hungry, she needs to tell
So give her inches and feed her well"
Meglepődtem kicsit, mikor ő is énekelni kezdte a dalt, és még az sem zavart, ha néha hozzám ért. Sőt, szinte könyörögtem a mozdulataimmal, hogy tegyen meg, amit csak akar.
"More days to come, new places to go
I've got to leave, it's time for a show"
Abba hagytam a kínzását és a rúd felé lépkedtem, ami a szoba közepén foglalt helyet. Dean követett...
"Here I am
Rock you like a hurricane"
A dal hirtelen szakadt meg. Ezerszer hallottam már, de ennyire még sosem volt rövid. Legalábbis én annak éreztem, ahogy Dean öléből lemásztam és megigazítottam a ruhámat.
- Igen, azt hiszem tökéletes az ízlésem. - Nyelt nagyot a férfi, miközben próbálta ő is rendbe szedni magát. - Köszönöm ezt a tartalmas, előadást. - Hajolt hozzám közelebb. - Visszajáró vendég leszek, ebben biztos lehetsz.
Egy kacsintás kíséretében elindult kifelé. Még mielőtt távozott volna, mégegyszer felmutatta a csuklójára kötött anyagot, ami rólam került le, és csak utána lépett ki a szobából.
Egy kacsintás kíséretében elindult kifelé. Még mielőtt távozott volna, mégegyszer felmutatta a csuklójára kötött anyagot, ami rólam került le, és csak utána lépett ki a szobából.
D
Hiába mondhattam magam tapasztalt vendégnek a sztriptízbárokban, de ilyet még én se éltem át. Valószínűleg a zene volt az, ami ezt a hatást érte el.
- Igen, Winchester, fogd a zenére. - Morogtam magamban, miközben kisétáltam az épületből.
Nagyon reméltem, hogy mihamarabb észreveszi a ruhájába tűrt számot és felhív, hogy találkozhassunk, vagy legalább megismételjük az előbb átélt dolgokat. Hiába vártam, mégis megrezzentem, mikor pár perc múlva megcsörrent a mobilom. A szívem ki akart ugrani a helyéről, de mikor megláttam a hívót, azonnal visszafogtam magam.
- Sammy, mit akarsz? - Kérdeztem a telefonban.
- Egy kitsune az! - Lihegett, miközben recsegett a vonal.
- Hol vagy? Jól vagy? - Hadartam el még legalább öt kérdést.
Egy darabig nem érkezett válasz, amitől a vérnyomásom a kétszeresére nőtt. Aztán ismét beleszólt.
- Igen, éppen most szúrtam szíven. - Magyarázta büszkén a vonal másik végéről, miközben én kihordtam lábon négy és fél szívinfarktust. - Találkozzunk a motelban és mindent elmesélek.
Mikor leraktuk a telefont, csak akkor kezdtem el nagyjából megnyugodni. Már éppen elég biztosnak éreztem magam ahhoz, hogy visszainduljak, mikor ismét megszólalt a készülék. Egy ismeretlen szám villogott rajta.
- Igen? - Szóltam bele félve.
- Dean? - Kérdezte a női hang.
- Ginetta? - Lepődtem meg.
Számítottam rá, hogy fel fog hívni, de hogy ilyen gyorsan. Biztosan mély benyomást tettem rajta.
- Most akkor találkozunk, vagy csak kérdezgetünk egymástól? - Nevetett fel, ahogy rögtön a lényegre tért.
- Az csakis tőled függ. - Vigyorodtam el, pedig tudtam, hogy nem láthatja. - Hol?
Megadta egy eldugodt kis utca adatait, majd egy "akkor negyed óra múlva" mondat után, lerakta. Szinte ugrálni lett volna kedvem örömömben, de inkább visszafogtam magam a nyílt utcán. Annyit tettem egyedül, hogy felhívtam öcsémet, hogy kicsit később érek vissza, úgyhogy lehet nem is kell megvárnia, míg visszaérek. Szerencsére vette az adást, hogy nő van a dologban, így nem kérdezősködött. Elindultam hát a megbeszélt helyre és míg vártam, rájöttem, hogy teljesen kiment a fejemből az, hogy ezt a vörös nőt egyszer ellenségemnek gondoltam. Lehet, hogy csak pár percre, de mégis így volt. Nevetni akartam a saját hülyeségemen, hiszen maximum a mini-Dean-nek lehet ellensége. Mégis esélyt láttam arra, hogy, mivel újonc, így majd egy estére az enyém lehet fizetés nélkül.
- Itt vagyok. - Lépett ki egy közeli ajtón és elém sétált.
- Ahogy látod, én is. - Tártam szét a karjaim.
Még közelebb jött és felnézett rám barna szemeivel. Hűha, ez a nő az őrületbe fog kergetni. Ebben biztos voltam. Inkább óvatosan végig simítottam az arcán és már majdnem megcsókoltam, mikor ismerős hangot hallottam.
- Ez most tényleg az, amire gondolok? - Suttogtam a szájába, majd feltartott kezekkel kissé hátrébb sétáltam, hogy jobban megnézzem magamnak a lány kezében tartott pisztolyt.
Az biztos, hogy ilyen még sosem történt velem. Még szerencse, hogy mindig hordok magamnál fegyvert, így egy villámgyors mozdulattal én is előkaptam a sajátom és rászegeztem.
- Rossz emberrel kezdtél. - Vontam vállat. - Pedig azt hittem, lehet valami közöttünk.
- Miért akartál pont vörös nőt? - Szegezte nekem a kérdést. - Miért akartál találkozni velem? Csak nem te lennél a híres emberrabló?
Leesett állal bámultam a lányra. Ez most komolyan azt hiszi, hogy én őt el akartam rabolni? Mondjuk, ha ezen múlik az estém, akkor benne lennék, csak ne fogná rám azt a fegyvert.
- Azt hiszed én tettem? - Nevettem fel. - Én csak kikapcsolódni jöttem ide.
Próbáltam nem teljesen hazudni neki, és ahogy láttam, észre vette rajtam, hogy igazat mondok. Végre valahára leengedte a fegyvert.
- Sajnálom, tényleg... Nagyon... Csak a mai világban... - Szabadkozott. - Hogy tehetném jóvá?
Gondolatban ezernyi és még több képzelgés cikázott végig, különböző pózokról, amikkel jóvá tehetné, de kivételesen nem hallgattam a vállamon ülő kisördögre.
- Egy csók megteszi. - Mosolyogtam szerényen és nagyon reméltem, hogy nem fogom elijeszteni a nyomulásommal.
Bár, ha tudná, hogy az alatt a rövid idő alatt, mióta megláttam, hányszor tettem már magamévá képzeletben, akkor azt hiszem, sikítva menekülne előlem.
- Rendben. - Nyelt egy nagyot és nyelvét végig húzta száraz száján.
Lehet, hogy én is olyan reakciót váltok ki belőle, mint ő belőlem? Mert akkor tartalmas éjszakának nézhetünk elébe. Most mégis csak arra tudtam gondolni, hogy ringó csípővel egyre csak közeledett, majd a tarkómnál fogva, magához húzott egy olyan csókra, ami félő, hogy igazat ad a legendáknak, miszerint a vöröshajú nők képesek ellopni mások lelkét, egyetlen csókkal. Lehunyt szemeim alatt szikrák pattogtak és az járt a fejemben, hogy, ha egy ennyire apró és intim pillanat, ekkora hatással van rám, akkor milyen lehet vele más dolgokat is kipróbálni... Nem jutottam a gondolat végére, inkább szorosabban húztam magamhoz. Kezei bebarangolták a felsőtestemet és megálltak a dzsekimnél. Aztán egyszer csak megszakadt közöttünk a kapcsolat és egy döbbent Ginettát láttam magam előtt.
- Te vadász vagy? - Kérdezte, miközben fülig vörösödött.
G
Oh, a fenébe, a fenébe! Persze, hogy csak nekem van akkora mázlim, hogy még az egyetlen férfi, aki ilyen érzéseket vált ki belőlem, éppen egy Winchester legyen. Mikor megláttam a rúnát a mellkasára varrva, azonnal leesett, hogy Dean Smith, egyáltalán nem az, akinek kiadta magát. Bár nem csodálkozhatok. Ahol ők felbukkannak, mindig összekuszálódnak a dolgok. De komolyan, Winchester?
- Ti is a lányok miatt jöttetek? - Kérdeztem, már a szobájukban ülve, egy kávé mellett.
- Igen, és legmenőbb öcsikém el is kapta a kitsunét. - Veregette vállon testvérét, Dean.
Elismerően biccentettem a langalétra felé, aki az ágyon ült, velem szemben.
- Amúgy, Gina - kezdte Dean felém fordulva -, ha szabad megkérdeznem. A sztriptíz tánc csak alkalmi meló? Vagy főállásban csinálod?
Lehunytam a szemeim és vártam pár másodpercet, hogy lenyugodjak. Én komolyan megcsókoltam ezt a férfit?
- A bátyám úgy érti - emelte meg Sam a hangját, miközben vetett egy lesújtó pillantást testvérére -, hogy miért pont abba a klubba mentél?
- Valójában ugyan azt kerestük. - Vallottam be. - Csak azt gondoltam, hogy az a valami nem olyan hülye, hogy ugyan azt a sémát követi, amit eddig. Azonban úgy látszik tévedtem. Viszont valahogy be kellett épülnöm és ez tűnt a legkézenfekvőbbnek, hála a hajszínemnek.
- Szóval tisztázzunk valamit - dörzsölte Dean az orrnyergét -, ha elkapott volna a kitsune, akkor nem lett volna B terved?
- Öhm, nem igazán gondoltam bele. - Vallottam be és így belegondolva, tényleg butaság volt ennyire hirtelen belevágni egyedül. - Viszont megtaláltátok a lányokat?
Sam arcán egy másodperc alatt átfutott a felismerés.
- Nem mondott róla semmit. - Kezdte akadozva.
Mindketten ránéztünk.
- Egyáltalán kérdezted? - Sóhajtott bátyja nagyot.
Tudtuk előre a választ. Túlságosan lekötötte az, hogy elkapja és megölje, minthogy kikérdezze az eltűnt lányokról.
- Meg kell őket keresnünk. - Keltem fel és az asztalon lévő tárgyakra néztem, amik a kitsunétól lettek "elkobozva".
- Semmi használható nincs. - Lépett mellém az idősebb testvér és ő is tanulmányozni kezdte a dolgokat.
- Várjunk. - Emeltem ki a többi közül egy kulcsot. - Ez ismerős.
Törtem a fejem, hogy mégis miért motoszkál a fejemben az érzés, mintha én már találkoztam volna ezzel az emblémával, aztán eszembe jutott.
- A motel, amiben megszálltam! - Csettintettem egyet és izgatott lettem.
Végig ott volt a gyilkos a szálláson, ahol én is, és mégis hagytam őt tovább vadászni.
- Akkor menjünk! Indulás a "Hurricane Motel"-be. - Olvasta fel Dean a szállásom helyét, majd rám nézett.
Nem bírtam tartani a szemkontaktust, túlságosan élénken élt még bennem a tánc és a csók emléke ahhoz, hogy ne váltsanak ki belőlem akaratlanul is szégyellni való gondolatokat.
D
Egy cseppet sem tartottam igazságosnak, hogy míg Samnek és nekem minden alkalommal FBI ügynöknek kell állnunk, hogy beépülhessünk, addig Gina egyszerűen besétál egy sztriptízbárba és felveszik táncosnak. A legjobb álca, amit kitalálhatott volna életében. Ő jelenleg előttem hajtott a motorjával és mutatta az utat a motel felé, ahol megszállt. Én egyedül jöttem, mert Samnek kellett egy kis idő, míg önmarcangolja magát. Bárkivel előfordulhat, hogy nem jó taktikát választ egy lény elfogásához. Bevallom én is vétettem el hibákat, de nem szabad marcangolni miatta a lelked. Nem tudsz már rajta változtatni, akkor minek rágódni rajta? Ezt persze neki is elmondhattam volna, mielőtt elindultunk a vöröskével, de úgyis tőlem látta a példát, úgyhogy száz százalék, hogy nem hallgatott volna rám. Gondolataimból az rántott ki, hogy megláttam a távolban a motel névtábláját. Tudtam, hogy még csak most jön a neheze. A kitsune nélkül megtalálni a (remélhetőleg) még életben lévő nőket. Bele se akartam gondolni, hogy mi van, ha már nem élnek. Inkább leparkoltam a motor mellett és kiszállva a kocsiból, követni kezdtem a lányt.
- Melyik a te szobád? - Kérdeztem, csak hogy megtörtjem a kínos csendet.
- A nyolcas. - Rezegtette meg a kulcsomót, miközben előttem haladt. - Felszedek pár fegyvert és azonnal indulhatunk végigjárni a szobákat.
Bólintottam és beléptem mögötte. Tipikusan olyan volt, ahol mi is meg szoktunk szállni. Kettő kisebb táska volt az ágyra dobva. Az egyikben gondolom a ruhák, a másik mintha egy laptoptartó lett volna.
- Hol tartod a kicsikéidet? - Néztem szét, mert több dolgot tényleg nem láttam. - Ohh, ha tudnád. Inkább legyél jó és ne nyúlj semmihez.
Egy vigyor kíséretében eltűnt a fürdőszobában, majd meghallottam a zuhany hangját. Nem úgy volt, hogy fegyverekért jövünk? Kezdtem összezavarodni. Inkább próbltam jó kisfiú lenni tényleg nem túlságosan széttaperolni mindent. Bár elég nehéz volt, hogy rengeteg fehérnemű ki volt dobálva az ágyra, meg még pár póló. Az egyiken felismertem Pókembert, míg a másikon a Motley Crue-t, amitől azonnal még szimpatikusabbá vált a lány.
- Remélem szót fogadtál. - Jelent meg vigyorogva, egy táskával a kezében a gondolataim tárgya.
- Nehezen, de tűrtőztettem magam. - Vontam vállat. - Azokat honnan..?
- Ne kérdezz semmit. - Akadályozta meg egy mozdulattal, hogy befejezzem a mondatot.
Csak bólintottam és figyeltem, ahogy kipakol pár fegyvert. Magához vett egy tőrt és egy kisebb kariberű fegyvert. Aztán késznek nyilvánította magát és indulhattunk. Szerencsére nem volt túl sok szoba és először a "gyanúsnak" nyílvánítottakat vizsgáltuk át.
- Dean. - Hallottam egy suttogást, mikor kiléptem az egyik üres helyiségből.
A hang irányába mentem, mikor egyszer csak lövést hallottam. Futni kezdtem és mikor betörtem a szobába, egy pillanat alatt lepörgött előttem minden. Egy vörös nő állt a szoba egyik sarkában, az ajtóhoz közel pedig Gina feküdt a földön.
- Te is olyan vagy, mint ő! - Sírta el magát az, aki elsütötte a fegyvert.
Azonban nekem csak egy dolog járt a fejemben. Nem veszíthetem el máris Ginát! Így nem törődve azzal, hogy még mindig rám fognak egy pisztolyt, odasiettem hozzá.
- Én jól vagyok. - Nyögte, miközben oldalára szorította a kezét. - Inkább neki segíts.
Hiába ellenkeztem volna, tudtam, hogy ha nem teszek valamit, engem is szó nélkül le fognak lőni. Lassan felkeltem és letéve a fegyvert a földre, felemelt kézzel közeledtem a másik vöröshöz.
- Nem vagyunk olyanok. - Próbáltam nyugtatni. - Azért jöttünk, hogy segítsünk.
Láttam a szemén, hogy egy pillanatra meglepődik és ez pont elég volt, hogy elé lépve kivegyem a fegyvert a kezéből.
- Most pedig hívunk egy mentőt és megkeressük a többi lányt, akiket elraboltak. - Vázoltam a tervet és már tárcsáztam is a 911-et.
- A lányok egy másik szobában vannak elkábítva. - Hüppögött a lány. - Nagyon sajnálom.
Már csak abban reménykedtem, hogy időben érkezik a segítség.
G
A bunker asztalánál ültem és Dean-t figyeltem, ahogy a tőrjét tisztította.
- Emlékszel, hogyan találkoztunk? - Nevettem fel az emlékképek hatására.
- Lehet azt elfelejteni? - Pillantott fel rám zöld szemeivel a vadász. - Majdnem meghaltál, de neked az volt fontos, hogy a többi lány életben legyen.
Megvontam a vállam.
- Ez volt a célunk. - Mondtam nyugodtan, majd szomorúan felsóhajtottam. - Utána évekig nem találkoztunk.
- Unalmas évek voltak. - Mosolyodott el, fel sem nézve rám.
Még ennyi idő után is úgy éreztem magam attól a mosolytól, mintha lenyeltem volna egy hadseregnyi lepkét.
- Örök hálám annak a boszinak, aki újra összehozott minket. - Gondoltam Rowenára, akivel az évek alatt igazán jóban lettem.
Tudtam, hogy Dean még mindig nem bízik benne, de amíg én boldog voltam, ő nem szólt bele semmibe. Persze csak akkor, ha az életem múlt rajta és ez a sok átgondolatlan tervemnek köszönhetően, sűrűn történt. Szerencsémra mindig ott voltak a Winchesterek, és kihúztak a legnagyobb slamasztikából is.
- Tudod - törte meg Dean a csendet -, már egy ideje gondolkodom valamin.
Ahogy felkelt és elkezdett felém sétálni, úgy éreztem, hogy a szívem a torkomon fog kiugrani.
- Igen? - Nyeltem nagyot.
- Sosem mertem feltenni a kérdést, mert nem tudtam, hogy szeretnéd-e te is...
Leguggolt elém és megszorította remegő kezeimet. Aztán a fülemhez hajolt és belesúgott olyan halkan, hogy még én is alig hallottam.
- Szeretnél a fegyverszobában szeretkezni?
Egy pillanatnyi sokk után kitört belőlem a nevetés.
- Egy köcsög vagy, Winchester. - Löktem meg, mire seggre esett.
Ő pedig csak nevetett és nevetett.
- Cas! - Nézett fel hirtelen a plafonra, mintha imádkozna, mire megjelent a semmiből az angyal.
- Igen, Dean? - Nézett furcsán a földön fetrengőre.
- Megvan még, amit fél éve adtam oda? - Kérdezte miközben felkelt és leporolta magát.
Castiel pedig bólintott, majd a ballonkabát zsebébe nyúlva, kihúzott egy dobozkát.
- Köszönöm a megőrzést, haver. - Veregette vállba barátját, majd ismét felém fordult. - Gina, ismersz már engem, így tudod, hogy baromságnak gondolom, hogy letérdeljek.
Abban a pillanatban csak arra tudtam gondolni, hogy Dean Kibaszott Winchester éppen elém lép és felnyitja a doboz tetejét. Egy ezüst színű, kicsi zöld köves gyűrűt rejtett.
- Gina, hozzám jössz? - Kérdezte és akkor megszólalt a háttérben egy ismerős dal.
"Babe you know I love ya
Yes you know I love ya
I never wanna see ya go
So please don't stop me"
- All your love? - Nevettem el magam, ahogy meghallottam a Bob Seger számot.
- Mert mindere kell egy dal tőle. - Vont vállat. - Na?
Ahelyett, hogy válaszoltam volna, csak bólintottam egyet és kinyújtottam az ujjam, amire ő készséggel fel is húzta a gyűrűt. Mielőtt megcsókolhattuk volna egymást, megszakítottak.
- Oh, egy eljegyzés! - Tapsolt valaki hirtelen Castiel mögött, mire Dean-nel felkaptuk a fejünket.
Egy fekete szemű démon állt ott és kíváncsian nézett körbe a bunkerban.
- Szép kis hely. - Bólintott elismerően. - Gratulálok a nagy naphoz!
Dean felkapta az asztalon heverő tőrt és a lány felé dobta, de Castiel ott termett és elállta az utat.
- Cas! Mit művelsz? - Kérdezte Dean meglepetten. - Ő egy démon!
- Nem, ő nem csak egy démon. - Mondta, miközben maga elé tessékelte az alacsony lányt.
Egy hatalmas mosoly ült ki a démon arcára, majd egy pislogás után eltűnt a feketeség a szeméről.
- Ő itt Pepi - folytatta Cas a magyarázatot -, a barátnőm.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése