2016. november 3., csütörtök

Mom, please!



 Öt éves voltam, mikor először találkoztam a Bill névvel. Akkor még semmi rossz emlék nem fűzött hozzá. Ovis csoporttársamat hívták így és tényleg nem gondoltam volna, hogy pár év múlva már ránézni is rossz lesz. Nem azért, mert ő olyan. Sőt, az igazat megvallva, nagyon is kedveltem. Viszont erről akkor még egyikünk sem tudta, hogy ezt a fajta kapcsolatot nem kedvelik az emberek. Miután kiderültek a dolgaink, Bill-t másnap átiratták egy másik oviba.

A következő alkalom, már jóval Gravity Falls-i utunk után következett. Hazafelé tartottam az egyetemről és ahogy leszálltam a buszról, azonnal feltűnt az a szerencsétlen állat. Kínai kopaszmacska, fél szemmel. Egy nagyon rusnya állat volt és én azonnal haza akartam vinni. Lehet őrültnek mondani, mert egy ilyen korcsot szeretek, de nem tudtam volna otthagyni. A szüleimnek nem mutattam meg. Csak Mabel tudott róla, mert ő segített becsempészni a macska kaját a házba. Elneveztem Billnek. Természetesen iróniából. Aztán egyszer Bill véletlen leszökött az emeletről. Anya majdnem szívbajt kapott, mikor meglátta.
 - Mi ez a valami? - Sipítozott magas hangon én pedig azonnal tudtam, hogy baj van.
 - Anya, ő Bill. - Mutattam az állatra, aki felsőbbrendűen nyalogatta a mancsát a konyha közepén.
 - Mi az, hogy Bill? Mióta van ez itt? - A szemei villámokat szórtak.
 - Anya, kérlek! Nagyon aranyos, és eddig sem volt gond vele. - Próbáltam diplomatikus választ adni.
 Anya hajthatatlan volt. Billnek mennie kellett. Így egy szép napon megfogtam és kimentem vele sétálni.
 - Ez nem igazságos. - Morogtam az orrom alatt.
 Mérges voltam, hiszen Mabelnek is ott lehetett Csámpás, mégse szóltak érte. Ne értse félre senki, nem Mabeltől irigylem ezt. Csak most, hogy Bill megszokta nálunk, miért kell kidobni? Mintha apáék is simán kidobhatnának, miután megunnak minket. És akkor beugrott, hogy miről szóljon a következő prezentációm az egyetemen.
 - Kiállok a jogaidért. - Emeltem fel a macskát úgy, hogy pont szemmagasságban legyen velem.
 A tekintetéből mindent kiolvastam. Azt, hogy tudja miért kell most elválnunk, és azt is, hogy egyetért velem.
 - Néha meglátogatlak. - Tettem le a földre, ő pedig csak félredöntött fejjel bámult, míg elsétáltam.
 Most történt először, hogy én hagyom el Bill-t, és nem ő engem. Ennyit erről.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése