2016. augusztus 23., kedd

Eredendő bűn - 4. fejezet

4. fejezet
Bűnös

 Csak úgy cikáztak a gondolatok a fejemben. Először is: nem hiszem el, hogy lefeküdtem egy vadidegennel. Másodjára, nem csak, hogy lefeküdtem vele, de neki adtam az ártatlanságom, egy rohadt autó hátsóülésén. Mondjuk a kocsi az extra dögös, de akkor is, na! A Metallica az plusz pont volt, az ember is. Aztán jön ez az angyalnak nevezett, fura nézésű ürge, és közli velem, hogy valami elbaszott fattyú mutáns vagyok.
 - Mi is ez a succubus nevezetű valami? - kérdeztem rá a lényegre. 
 - Ez egy angyali-démoni lidérc. Más kultúrákban tündérnek is nevezik, vagy boszorkánynak. - Olvasta Sam a laptopja képernyőjén felvillanó oldal egyikét. - Ismertető jele a különleges szexuális kisugárzása és bármikor képes rávenni az embereket szexuális együtt létre, hogy erőre kapjon. Nem kifejezett szükséglete, de az életben maradáshoz és a fejlődéséhez elengedhetetlen. Hangulatát a forró, vagy fagyos levegő jellemzi.


 - Ezt csináltad velem is? - Dörrent hirtelen Dean hangja. - Megbabonáztál, mint valami rohadt boszorkány, hogy megdugjalak? - Szinte már üvöltött, kikelve magából, és meg kellett kapaszkodjon a bárpultban.
 Nem tudtam mi ütött belé, nem rég még kézen fogva akart besétálni ide.
 - Ti lefeküdtetek? - tátotta el Sam a száját. - Jól vagy? - lépett oda a testvéréhez és próbálta megtartani annak súlyát. Mintha ez előbbi euforikus állapot elillant volna és most tért volna észhez.
 - Én nem csináltam semmit. - Védekeztem, de már azt sem tudtam ki vagyok egyáltalán.
 Már nem én vadásztam, belőlem lett a préda. 
 - Még szerencse, hogy túl élted!  - Ölelte át Jo azon nyomban.
 - Nem tudom hogyan. - Csóválta az a Castiel fazon a fejét. - Emberi teremtmények képtelenek rá. Elég szinte hozzáérniük egy succubushoz, és elhagyja őket minden életerejük.
 - Mint valami feneketlen lélek nyelő. - Gondolkodott Sam hangosan, mintha ott sem lettem volna.
 - ELÉG VOLT! - Már kiabáltam, magamból kikelve. - Azt sem tudom ki vagyok, vagy , hogy hol van az anyám?! Aztán kiderül, hogy egy ugyanolyan elbaszott szörny vagyok, mint amikre évek óta vadászom. Méghozzá az utolsó. - Meredten bámultam Dean-t, de ő mintha megmakacsolta volna magát, nem nézett rám. - Nem csináltam semmit Dean-el. - Ezt inkább Sam-nek magyaráztam. - Bántani pedig végképp nem akartam.
 - Az érdekes az egészben, hogy nem érzem úgy, mintha kimosták volna a fejem. Volt dolgom 1-2 szörnyeteggel, de sose volt utána tiszta a tudatom. Most mégis az. Mintha önszántamból történt volna a dolog. Valahol mégis az aura vonzott és a legérdekesebb, hogy tényleg nem akart bántani. Szinte könyörögtem neki, hogy... - Mérgelődött Dean.
 - Sajnálom. - Nyögtem ki végül, és hátrálva berohantam a szobámba. 


 Ott pedig sietve kezdtem összeszedni a legfontosabb dolgaimat, de ahogy megfordultam, Castiel állt mögöttem.
 - Hová mész?
 - Nem tudom. El innen. El, minden ember közeléből. - Ültem le az ágyamra.
 - Nem kell elmenekülj. Kitalálunk valamit, hiszen valamilyen szinten a féltestvérem vagy. - Ült le mellém és empatikus próbálkozásként megütögette a kezem.
 - Mégis mit? Dean közelébe sem akarok többé menni.
 - Dean erős. Ha nem akarta volna, nem teszi meg, ezért is érdekes ez az egész. - Mondta. - Túl fogja tenni magát ezen. Egyenlőre az a dolgunk, hogy kiderítsük mi is történt a szüleiddel. Erre pedig van egy nagyon jó tervem.
 - Köszönöm, Cas. - Öleltem át hirtelen, aztán eszembe jutott, hogy ezt talán mégsem kellene és elhúzódtam.
 - Ne félj. Bennem nem tudsz kárt tenni.
 - Mi a terv? - néztem fel rá. Ő pedig felém villantott egy mosolyt és eltűnt.
 - Már megint - morogtam az orrom alatt, mikor kopogtattak az ajtón.
 - Gyere be. - Vettem nagy levegőt, a látogató pedig eleget tett a kérésnek.
 - Ne haragudj, hogy kiborultam - álldogált Dean az ajtóban. - Csak ez az egész annyira...
 - Egy rakás szar. - fejeztem be a mondatot.
 - Igen. Tudom, hogy nem akartál bennem kárt okozni és azt is furcsállom, hogy nem sikerült. Én erőltettem az egészet és egyedül a miértjét nem tudom. - Erre nem igazán tudtam mit mondani. - Azt sem értem, hogy miért érezted, hogy belőlem árad ez az egész. A többieknél nem volt ilyen?
 Nemlegesen ráztam a fejem.
 - Ők viszont érezték fordított esetben. Mi lesz most?
 - Nem tudom. Castiel elment valakihez, aki állítólag segíthet.
 - Bejöhetek?
 - Gyere Sammy. - Adta meg Dean az engedélyt.
 - Minden rendben?
 - Nem kell aggódnod. Többé nem érek a bátyádhoz. - Mondtam ki, mint akinek a fogát húzzák.
 - Én nem is azért. Ne haragudjatok, Jo beküldött, nehogy baj legyen. - A kijelentésére irtó dühös lettem. Úgy éreztem menten felrobbanok és ölni tudnék.
 - A szemed. - Vonta össze a szemöldökét Sam ijedten.
 - Hey-hey - fogta két keze közé Dean az arcomat. - Nyugodj meg Lea. Nyugodj meg. Nem szeretnénk halálra fagyni...
 Csak Dean hangja jutott el a tudatomig és az, hogy kitekerem Jo nyakát. Nehezen, de erőt vettem magamon.
 - Jól csinálod. Itt vagyok. - Nézett a szemembe.
 Gőzöm sincs hogy sikerülhetett, de az, hogy beszélt hozzám, lenyugtatott.
 - Visszatértél. - Mosolyodott el. Én viszont csak annyit érzékeltem, hogy a jéghideg bőrömet szinte égeti a forró tenyere, így gyorsan elugrottam.
 - Minden rendben Anna. Itt vagyunk. - Guggolt le mellém Sam, de ő nem mert hozzám érni.
 - Meg fogok bolondulni. - Leheltem.
 Ekkor egy fekete ruhás alak jelent meg hirtelen, Castiellel karöltve, a szobám közepén, a semmiből.
 - Tévedtem. Már megtörtént.


 - Crowley! - Pattant fel Dean, és elém állt.
 - Nyugi hősszerelmes, nem bántom a csajodat. Segíteni jöttem. Kis szárnyas barátunk mesélt ezt-azt.
 - Cas! - Morgott rá a "védelmezőm".
 - Tud pár dolgot, ami segíthet. - Mondta az angyal.
 - Lássuk csak. - Húzott maga alá egy széket az ismeretlen. - Te vagy Anna, gondolom. - Nézegetett.
 - Igen, de azt nem tudom, te ki a jó isten vagy!?
 - Isten... Szépen mellé lőttél kicsi lány. Én a Pokol Királya vagyok. - Annyira komoly fejjel mondta, hogy elnevettem magam.
 Nevettem? Úgy röhögtem, majdnem lefejeltem a mögöttem lévő falat.
 - Vicces fazon. - Vigyorogtam rá, de ő még mindig nem nevetett, inkább úgy nézett rám, mint egy elmeháborodottra, én pedig körbe kémleltem. Mindenki komoly fejjel bámult. Szóval igaz. Ez már kezdett nekem sok lenni.
 - Ha kinevetted magad, esetleg megosztanék pár információt. - Elnémultam és hallgattam. - Így már jobb, Succubus. - Horkantott fel. - Ismertem anyádat, ő volt a kedvencem egy időben. Ügyes démon, néha még alkut kötni is kiküldtem. Rengeteg lelket szerzett nekem, de aztán megismerkedett azzal a szárnyas kis... - Castiel olyan szúrós pillantást vetett rá, hogy inkább nem folytatta. - Bocs, ha megsértem a kis lelked. - Nevetett fel a saját viccén a Király, vagy mi a szösz. - Eltűnt. Nem hallottam felőle évek óta, de azt rebesgetik, hogy miután teherbe esett az apádtól, a Purgatóriumba távozott. Ott születtél meg, ahová élő angyal, vagy démon keze nem érhet el. Valószínűleg, ezért nem ártott a barátocskánknak a légyottotok.
 - Megjártam a Purgatóriumot. - Nyelt nagyot Dean, de Sam rögtön megszorította a vállát biztatóan.
 Én pedig azt sem tudtam miről beszélnek. Ez a hely egyedül a Bibliából volt ismerős, de nem tartottam magam soha egy vallásos egyénnek, így szükségem lett volna egy kis felvilágosításra.
 - Aki ott volt, azon nyomot hagy a hely. Soha nem tűnik el. A lelked Dean, egy ponton akkor megsérült, ezért vonzódsz annyira Leannához. A sejtésem szerint.
 - De hát ez marhaság! - Csattant fel Sam. - Annához mindenki vonzódik, hiszen ebből ered az ereje.
 - Igen, de aki kapcsolatba kerül vele, halott ember. Ha pedig természetfeletti, szinte nem is emlékszik rá, olyan állapotot ér el a - gondolkodott el egy pillanatra. - Hogy is fejezzem ki magam? Aktus, ez lesz az a szó. Szóval, az aktus alatt. Mintha más dimenzióban lenne. Deanre semmilyen hatással nincs, képtelen manipulálni.
 - Ez azt jelenti, hogy? - vonta össze Castiel a szemöldökét elgondolkodva.
 - Teljesen önszántadból, igazi vonzalomból bújtál össze ezzel a kis csodabogárral. - Nevetett Crowley a meglepődött fejeken.

3 megjegyzés:

  1. Szia! :)
    Megint én (Sassy Meg az első fejezettől).
    Hagy találgassak: Dean a kedvenc karaktered a SupNatból! :D
    Nekem Pedig Cas. :) DE a legeslegjobban Őket kettejüket szeretem együtt. ;) Én ("csak")Destieleket írok - bár erről a húgod, Lexy többet tudna mesélni. Eddig 15 munkám van, de még három novellán dolgozom szimultán. :D
    Szóval: A történeted - mint említettem - jó. Élvezetes. Filmszerű számomra. Külön piros pont a gifekért, amik a vizuális hatást erősítik. (Bár az egyik gif tönkre ment, és még frissítéssel sem állt helyre.)
    Összesen: vannak benne egymáshoz közeli szóismétlések,(lekászálódott - kikászálódott) de a történet sodró, ezért talán bocsánatos bűn. :D Véleményem szerint: jó kezdet - van hozzá tehetséged. :)
    Más, de ezzel kapcsolatos:
    Az oldalon a Supernatural írásokat 9-et jelez, de nekem csak 6-ot nyitott ki. Ezt a negyedik részt sem találtam volna meg, ha nem linkeled az említett Odaát-Supernatural Facebook csoportba. Ezért tényleg meg kéne oldanod vagy a lapozás, vagy az első rész után a többi epizód belinkelését valahogy, különben nem találják a folytatásokat, és így ha nem adja ki a SupNat írásokat (az összest) nem is fogják keresni.
    Gondoltam: csak szólok. :)
    Have a Nice Day!
    Sassy Meg <3
    U.i.: Ha minden igaz: az összes résznél bejelöltem a tetszik opciót - bár azt vettem észre, néha az oldal ezt a reagálást elnyeli. Úgyhogy nem tudom, meg maradtak-e a részek után ezek a visszajelzések.





    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!

      Miből találtad ki? :)
      Nos, ahogy említetted Lexy tudna mesélni... Ő azt is tudja, hogy én kifejezetten nem rajongok a Destiel történetekért, sőt semmilyen fiú-fiúval ficért vagy novelláért, mégis elolvasom őket és elvonatkoztatva nyilvánítok véleményt. :)
      Nem tudom melyik gif mehetett tönkre, mert nálam mindegyik működik :/

      A szóismétlésekről pedig annyit szeretnék mondani, hogy én írok. Nem bétázok (Lexy dolga, aki éppen dolgozik) és át sem olvasom a fejezeteket publikálás előtt. Ha így lenne, nem lennének történeteim, mert mindig rámegyek a tökéletesre és soha nem látnának napvilágot. Ez a fejezet is éjfél előtt került fel, mert nem bírtam abbahagyni a pötyögést. Éjjel, munka után már nem pörög úgy az ember agya, drága bétázóm pedig szabira ment az este. :D

      Évek óta írok amúgy, de eddig teljesen... hm... más műfajt preferáltam és most, mint ős-SPN rajongó, gondoltam kipróbálok egy ilyet is, hobbiból. :) (Ha érdekel, Lexy-n keresztül, vagy esetleg itt is tudok linkelni.)

      Másra válasz:
      Az első fejezet alatt említettem, nem én szerkesztem az oldalt. Amikor a szerkesztő ráér, akkor linkeli be a Supernatural fandomok alá. Mivel a fejezet hamarabb készen van általában, így várni kell 1-2 napot mire a helyére kerül.

      Köszönöm szépen a "like"-okat és remélem a továbbiakban is el fogja nyerni a tetszésed a történet menete, ugyanis még koránt sincs vége! ;)

      xoxo payne

      Törlés
  2. Szia, Payne! :)

    Csak szeretem volna veled tudatni, hogy már az összes gif működik. Az nem volt jó, ahol Dean kitárazza a pisztolyát.:) <3

    Egyébként a Destieleket nem azért említettem, hogy neked szeretned kellene őket, csak arra akartam rámutatni, hogy én ugyanúgy írok ficeket, - s valóban évekkel ezelőtt más témában, csak az nem lett publikálva - vagyis amiket leírtam, azokat nem kötözködésnek szántam, hanem segítő szándék vezetett, egyik hobbi írótól, a másik hobbi írónak. :D (Egyébként Lexytől tudom ám, hogy nem rajongsz az ilyen témájú ficekért, bár annak is meg van a maga szépsége, eszembe sem jutna téríteni.) :D
    ((Vajon miért érzem úgy a leírt szavaid által, hogy picit kritikus soraimmal, egy leheletnyit az elevenedbe vágtam? Mert nekem úgy tűnik, olyan védekező pozíciót képviselsz a válaszaidban. Nézd: ha csupa hozsannázó, áradozó,hogy ne mondjam - fangörlködő hozzászólásokat kap az ember, abból nem tud tanulni. Én leginkább nyersen őszinte vagyok, illetve ha valami általam nagyon rossz, vagy hibás, inkább nem írok semmit. A múltban elkövettem ezt a hibát, és csak magamra haragítottam a kezdő írópalántát. Plusz: én is tudom, mennyire sz@r érzés, ha valaki lehúzza az író a munkáját, főleg ha a szívét - lelkét fektette bele, és átérzem, mennyire képes elbizonytalanítania az embert.)) <3

    Azzal is tisztában vagyok: milyen, ha jön az ihlet, és a történetet nem győzöd billentyűzni. :) Pláne, hogy a legtöbb ficem éjjel - hajnal született. Van amit délután kezdtem írni, és estébe, éjjelbe nyúlóan, mégis hajnalban fejeztem be.
    Nekem sincs bétám, de zavarnak a szóismétlések (Ez egy egyéni szoc. probléma LOL) - még magamnál is, miután kitettem az AO3-ra sokszor utána javítok. (Gyengém a sok volt, hogy, is,- meg ami most nem jut az eszembe - egymáshoz közel ne legyen két szó, akkor kell szinonima... csak hogy lásd: én is esendő vagyok, még akkor is ha a helyesírásom nagyon jó szokott lenni, s ezért nem kell számomra béta, de segítőm van, aki tanácsokat ad, és átlendít a holtpontjaimon!) :D
    És igen: érdekelne más munkád - ha gondolod - mindegy, hogy Lexyn keresztül, vagy itt linkeled. :)

    Egyébként sejtettem, hogy a történetnek nincs vége, és kíváncsian várom a folytatást. :)

    Szeretettel: Sassy Meg :) <3

    VálaszTörlés